Betörők garázdálkodása

Országszerte, megyeszinten, így Dicsőszentmárton környékén is rettegésben tartják a lakosságot az elszigetelten élő, szociálisan hátrányos közösségekhez tartozó csoportok. Az egyre terpeszkedő bűnözői életmód, mely évtizedek óta egyesek megélhetési stratégiájává vált, a munkából, nyugdíjból élők biztonság-érzetét alapjaiban ingatja meg. 

Az elszigetelten élő csoportok megnevezés nem véletlen, mivel akár cigány, akár roma közösséget emleget a média, a célközösség önérzete azonmód felébred, de a beilleszkedésükön munkálkodó szervezetek képviselői is diszkriminációt kiálthatnak. A felzárkóztatásuk érdekében megnyert, több millió euró értékben lehívott uniós projektek koordinátorai nemkülönben. Ennek ellenére a lopások áldozatai nap mint nap együtt kell éljenek a bűnbandáktól való rettegéssel.

Októberben a küküllődombói Etus nénihez két hét leforgása alatt ötször tértek vissza a „hívatlan, éjszakai látogatók”, mígnem minden mozdíthatót elhordtak a családi ház udvaráról. A vegyipari kombinátban évtizedekig mesteremberként dolgozó, pár éve elhunyt Dezső bácsi műhelyéből a környékbeliek kölcsönözték a szükséges szerszámokat, nála minden elképzelhetőt megtaláltak, bármilyen javítási munkálat adódott a környéken, az ő műhelyének a tartalmára, felszereléseire, segítőkészségére és szaktudására számíthattak a szomszédai és ismerősei. A tolvajok ezt megszimatolhatták, mert nála azzal kezdték a lopássorozatot. „Egymás utáni éjszakákon hatoltak be a műhelybe, és az sem állította meg őket, hogy a szomszéd Ferivel és Leventével belülről alaposan elreteszeltettem az ajtót” – panaszolja a 84 éves néni. A lakóház több mint háromméteres magasságban rögzített sarki égőjét felkapcsolva hagyta éjszakára, de a garázdálkodók leverték. Felmásztak a háztetőre, a cserepeket eltávolítva ugrottak a padlástérre, azt betörték és úgy hatoltak be a műhelybe, amelyet teljesen kiürítettek. Ezt követte a búza elhordása. Érdekesség, hogy felfedezve a szemes gabonát, a rákövetkező éjszakán egy tálat is hoztak, azzal merték ki, majd nagy sietségükben valamiképp ottfelejtették a mérőedényüket. A lánya mesélte az utolsó akciót: „mivel egyértelművé vált, hogy Etus néninek már úgysem hagytunk egy szem búzát sem, hát elvisszük a tyúkjait is, hadd könnyítsünk rajta, gondolhatták…” –, mondja a tehetetlenség érzéséből eredő keserű gúnnyal a hangjában. 

 

Helyben lakmároztak – mindent felfaltak

Az októberi lopássorozatban a főút mellett lakó Irmáékhoz, de Katica néniékhez is betörtek. Ő előző este megfőzte a töltött paprikát, és a nyári konyhában hagyta kihűlni. Az ajtózár ott sem jelentett gondot a betörőknek. Bementek és kiszolgálták magukat. Igencsak ízletes lehetett, mert helyben elfogyasztották, anélkül, hogy az esetleges tettenérés miatt zavartatták volna magukat. A pincében a savanyúságot dézsmálták meg, és elvitték mindazt az élelmet, amit találtak. Az okozott kár mellett rémülettel tölti el az érintetteket az a tény, hogy tőlük karnyújtásnyira erejük teljében lévő felnőttek hidegvérrel garázdálkodnak.

A fajgyűlöletet elítélve keresnénk megoldást az olyan jelenségekre, amikor egy-egy településen tömegesen rabolnak ki gazdaságokat, ingatlanokat, vagy magántulajdonban lévő erdőrészeket tarolnak le, a tettesek elfogásához azonban a rendőrség nem rendelkezik kellő hatalommal, felszereltséggel vagy személyzettel… Anélkül, hogy visszasírnánk, a kommunista diktatúrában alkalmazott eljárásokat idézzük fel, amikor egy községi rendőrőrs munkatársa könnyedén elkapta a tyúktolvajokat, bemehetett a laká-sukba, ahol épp a tollat fosztották, majd elzárták a családfőket, és egy darabig nyugalom honolt a környéken. 

 

A kombinát szemétdombját kitermelték

A Dicsőszentmárton és Küküllődombó közötti szakaszon az egykori vegyipari kombinát övezetében több mint ötven éve telepedtek le olyan roma közösségek, amelyek tagjai közül nem tudni hányan keresték becsületes munkával a mindennapi betevőt. Az évek során a gyermekeikből és nem gyermekeikért élő családok elszaporodtak, a jelek szerint nem követték a magyar és román közösség fiataljainak példáját, akik csak a kellő pillanatra vártak, hogy minél távolabb kerüljenek a szülőföldtől. A privatizálásnak keresztelt ipari gyilkolást követően, ami a rendszerváltás után a Kis-Küküllő menti településen is végbement, a szülők sem biztatták otthon maradásra a fiatalokat. A temérdek gazdasági egység mellett a vegyipari kombinát is magánkézbe, majd az enyészet útjára jutott, amit lassan lebontottak és széthordtak… Amíg volt mit gyűjtögetni, az elszigetelten élő, szociálisan hátrányos bărăgani közösség nem zaklatta a környékbelieket. Mára, úgy tűnik, már nincs mit kapirgálniuk a kombinát szemétdombján, így sorra veszik a környékbeli utcák és települések ingatlanjait. Aki tudta, elkótyavetyélte keservesen felépített családi házát, mivel az ingatlanok ára is jóval a szabadpiaci ár alá süllyedt. Ki mer lakást vásárolni egy olyan övezetben, ahol nem alhatnak biztonságban a lakók, és az est közeledtével azért rettegnek, hogy éjszaka vajon mit visznek el az udvarról, melléképületekből, illetve hányan érkeznek és mikor törnek emberéletre? A távolban élő gyermekeik pedig azért aggódnak, hogy a műhelyek, melléképületek, udvarok, szárnyasok ellopása után mi következhet? Mert ott lebeg az aggodalom, hogy kis nyugdíjukért esetleg rátörhetnek idős szüleikre, és bántalmazhatják is őket.

 

„A térfigyelő kamerákat elforgatták”

Amint a község polgármestere, Miklós Tibor kérdésünkre elmondta, a település bejáratához felszerelt térfigyelő kamerákat a lopássorozatok alkalmával elforgatták a tettesek, így azonosításuk lehetetlenné vált az önkormányzat irodájában lévő számítógépen tárolt éjszakai felvételeken. Egyik kamerán azonban öt személy körvonalazódott, és megállapították, hogy csoportos elkövetőkről van szó. Azóta újabb kamerákat szereltek fel olyan oszlopokra, amelyekre nem tudnak egykönnyen felmászni, és a rendőrségi szolgálat megerősítésére helyi rendőrséget is létesített az önkormányzat. Őrző-védő szolgálattal van szerződésük, egy gyalogos járőrszolgálattal és egy gépkocsival teljesítenek éjszakai felügyeletet a község területén, de a tolvajokat ez nem akadályozza meg a ténykedésükben. Három ízben írtak ki versenyvizsgát a megalakított helyi rendőrség testületébe való felvételre, de megfelelő jelentkezők hiányában egyelőre sikertelennek bizonyult a szolgálat megalakítása. A következő versenyvizsgát e hónap 21-én tartják, remélik, hogy ezúttal sikeres lesz, így de-cember közepétől beindulhat a helyi rendőrség működése is.

A Maros Megyei Rendőr-felügyelőség vezetője, Bîltag Dumitru főfelügyelő is támogatásáról biztosított, értesüléseink szerint mozgósították a községi rendőrőrs munkatársait, talán ezért is vált valamelyest hatékonyabbá a nyomozás. Múlt héten ugyanis arról értesültünk, hogy egyik tolvajt elkapták, a bizonyíték az a két kézi szekér, amit megtaláltak az egykori kombináttal szembeni cigánysoron. Az elvitt javak töredékét sikerült visszaszerezni csupán, de talán egy darabig nem tér vissza oda az a tolvaj, aki – rendőrségi utasításra – kénytelen volt személyesen átadni jogos tulajdonosának a kézi szekereket. A rendőrség tájékoztatása szerint az egyik gyanúsított nevére bűnügyi dossziét állítottak össze.

 

Tizennégymillió lej felzárkóztatásra

Egy roma közösségeket támogató dicsőszentmártoni alapítvány a Dicsőszentmártoni Polgármesteri Hivatallal, a Buckner Alapítvánnyal és a 3-as általános iskolával partnerségben meghirdette a roma közösségek felzárkóztatását célzó stratégiai projekt indítását. A környékbeliek egyetlen óhaja azonban, hogy csökkenjen végre a betörések száma – írtuk október 25-i lapszámunkban. A 36 hónapos futamidejű – ez év augusztusa és 2020 júliusa közötti – projekt összköltségvetése 13.891.672 lej, amelyből a partnerek önrésze 69.947 lej. A program célja csökkenteni az elszigetelt közösségekben élők kirekesztettségét és segíteni őket a szociális beilleszkedésükben. A projekt partnerei szeptemberben ismertették és indították útjára a POCU/18/4/1/101455 finanszírozási szerződéssel aláírt projektet. A dicsőszentmártoni polgármester, Sorin Megheşan reményének adott hangot, hogy a projekt révén csökkenthető a közösségek életszínvonalbeli különbsége, mivel „az oktatásukat, az egészségügyi és szociális ellátásukat, a vállalkozói kedvet is fellendíteni hivatott. A projekt – amelyről bővebben a http://www.e-nepujsag.ro/op/article/okirat-oktat%C3%A1s-v%C3%A1llalkoz%C3%A1s%E2%80%A6 elérhetőségen lehet olvasni – része annak a stratégiának, amellyel a várost barátságos és a családi élet számára kedvező környezetté szeretnék alakítani” – hangzott el a megnyitón. A projekt sikeres végeredményében kételkedőket megértjük, ennek ellenére adja Isten, hogy kézzelfogható eredményekről számolhassunk majd be!

 

Elégtelen hatáskör 

Nem telik úgy el nap, hogy betöréses lopásról ne adna ki közleményt a rendőrség. Ugyanakkor tehetetlenek is, mert a tolvajoknak – akiket csak gyanúsítottakként szabad emlegetni – jogaik vannak, amit jól ismernek, hisz igencsak tájékozottak. Szemberöhögik a rendőrt, ha felelősségre próbálja vonni őket: „jöjjön csak be, keresgéljen házkutatási parancs nélkül, mert azonnal feljelentem magánlaksértésért” – vigyorognak a rendőrőrs szolgálattevőinek képébe. És akkor mit tehet a rendfenntartással megbízott? Szégyenkezik, a károsultakat próbálja kerülni, a sajtót ugyancsak, mert mit mondhatna? Ilyen az állam törvénye, nem ad kellő szabad kezet a rend őreinek, pedig fontos lenne a lakosság biztonságérzetének fokozása. Miként lehet példát statuálni, hogy ne ismétlődjenek meg újra és újra, egyre nagyobb intenzitással a betöréses lopások? Elkerülhető-e, hogy a hadrévi vagy gyergyószentmiklósi esetek – amikor az emberek megelégelték az elhatalmasodó cigányterrort, és megpróbáltak önhatalmúlag intézkedni – megismétlődjenek? A megszámlálhatatlan törvénymódosítások, a látszat szerint, egyre kevésbé szolgálják az állampolgárok védelmét. Mintha a törvényhozóink számára nem lenne fontos a hatékony intézkedés. Helyi rendőrségeket hoznak létre, melyeket ugyancsak a polgárokra kivetett adóból fizetnek az illetékes önkormányzatok. Csendőrségből is több alakulat létezik, úgymond mindenik a lakosság biztonságát hivatott szolgálni. Lassan már azt sem tudja a kisember, hogy melyik rendőrségnek mi a hatásköre, még az egyenruhájuk is összetéveszthető, ezt az országos rendőrség szakszervezeti vezetői is nehezményezik. Mindezek ellenére egyre nagyobb teret hódít a megélhetési bűnözés. Ezért is kellene gatyába rázni egyszer s mindenkorra a közbiztonságot és az igazságszolgáltatást.