Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az emberiség évezredek óta együtt él a tudatmódosító szerekkel. Használatuk, jelenlétük látszólag nem okozott jelentős problémát a társadalomban, de egyszer csak valami megváltozott, elkezdtek visszaélni vele – hangzott el dr. Zacher Gábor népszerű magyarországi toxikológus Betépett álmodozók című marosvásárhelyi előadásán. A szakember olyan szerhasználók életét elemezte, akiknek a szer hatása alatt bontakozott ki a tehetségük. Van Goghtól Erdős Pálon át a Beatlesig, Janis Joplinig és Jimmy Hendrixig világszerte ismert alkotók munkásságán keresztül szemléltette a függőség és a tehetség különleges találkozását.
A humoros előadásmódjáról ismert toxikológus példák sokaságán át szemléltette, hogy milyen formában nyilvánult meg az irodalom, zene, matematika, művészettörténet zseniként tisztelt nagyjainál a tudatmódosító szerek hatása. Ezáltal dr. Zacher teljesen új perspektívába helyezett egy-egy alkotást, szerinte például Lewis Carroll Alice csodaországban című regénye a világirodalom legnagyszerűbb drogos látomása. Zacher azokról a hírességekről beszélt, akiket sok esetben korán romba döntött a függőségük, viszont jelentősen vitték előre a világ szekerét, és kevesebbek volnánk ma nélkülük. Műveik, zenéjük, festményeik által közelebb kerülhetünk a tudatmódosító szerekhez, átélhetjük azok hatásait anélkül, hogy kipróbáltuk volna őket.
Előadása során a toxikológus felelevenítette a szerhasználat több ezer éves történetét. Ma is mintegy kétszáz olyan növényt ismerünk, amely tartalmaz pszichoaktív anyagot. Mint mondta, őseink már időszámításunk előtt is használtak hallucinogén gombákat, ebből nőtte ki magát a sámánkultúra, s többek között ezt örökítették meg a barlangrajzok. Az ősünk ha látott az egyik fa tövében valamit, egy gombát, nem tudta, hogy micsoda, odament, lehajolt érte, letörte, megszagolta, megrágogatta. Ha nem volt büdös, keserű, nem volt negatív ízélmény, megette a gyilkos galócát is, majd három nap múlva meghalt. De előfordult, hogy nem halt meg, hanem furcsán kezdte magát érezni, ma azt mondanánk, betépett, és elkezdett álmodozni, magyarán megváltozott a tudatállapota, elkezdett hallucinálni. Ők voltak az első betépett álmodozók. A sámánkultúráról szólva megjegyezte, a sámán ismerte a tudatmódosító szereket, gyógyított is velük, ismerte pl. a vadmákot, amelynek a gubóját összezúzta, esetleg kifőzte, és azzal fájdalmat csillapított, görcsöt oldott, köhögést tudott csillapítani.
Az időszámításunk utáni negyedik században a varázsgombákat „Isten gyermekeinek” nevezték, ám a sötét középkorban már az „ördög átkának”. Egy kódexben például úgy írják le a szer okozta hallucinációt, mintha Isten rabolná el a hallucináló agyát.
– Ma már pontosan tudjuk, hogy semmiféle rablásról nincsen szó, de hogy valójában mi is történik egy hallucinációs élmény során, azt a mai napig nem tudtuk biokémiai szempontból megfejteni. Funkcionális MR-vizsgálatokkal lehet látni, hogy különböző agykérgi területek, illetve kéreg alatti struktúrák és pályák hogyan kerülnek „izgalomba”, hogyan huzalozódik át az agyunk, de azt, hogy biokémiai szempontból mi történik, nem tudjuk megmondani. Pedig nagyon jó lenne. Mert az azt jelentené, hogy megfejtettük, és tudnánk befolyásolni; a negatív hatást ki lehetne iktatni, és maradna egy pozitív hatás. Elképzelhető, hogy megszületne a jó szer, ami mindenki számára csak pozitív élményeket okoz – mutatott rá a szakember.
Mint mondta, egészen az ezerkilencszázas évek közepéig a szerhasználat nem hozott magával politikai, gazdasági vagy szociális problémákat. A Life magazin 1955-ben jelentetett meg cikket arról, ahogyan Gordon Wasson, a J.P. Morgan alelnöke Mexikóban „begombázott”. Ezt az írást tekintjük a modern szerhasználat kezdetének.
Dr. Zacher Gábor rámutatott, az idősebb korosztály életében nem igazán játszanak szerepet a tudatmódosító szerek, a fiatalok nagy részét azonban érdekli a téma, hiszen ha nem is próbálták ki, már valamilyen formában találkoztak ezekkel, az életüknek a része. Nem csoda, hiszen ha egy ma hatvanéves ember érettségiző korában szeretett volna egy marihuánát elszívni, nem is tudta, merre indulhat. Ma elegendő egy-két sms, megáll a lakótelepen a sötét ablakú autó, átadják a csomagot, majd elhajt.
– A tudatmódosító szereknek van egy furcsa aspektusa, amivel, valljuk be, mindannyian találkoztunk. És nem feltétlenül úgy, hogy például hajnali kettőkor megkínálnak vele, hanem az, hogy aki iskolába járt, az biztos, hogy találkozott szerhasználóval. És nem egy iskola-, osztálytársra kell gondolni, hanem irodalomórán, művészettörténet-, filozófiaórán hány olyan figurával találkozunk, akinek az életében, esetleg a halálában komoly szerepet játszottak a tudatmódosító szerek, de tudott olyan dolgot alkotni, ami előbbre vitte a világ szekerét. Elolvastuk a novelláját, megtanultuk a versét, láttuk a festményét, meghallgattuk a zenéjét. Ezekről a betépett álmodozókról szeretnék mesélni, nagyon érdekes világ ez. A toxikológia foglalkozik azokkal a pszichoaktív szerekkel is, amelyek közül nagyon sok gyógyszerként van vagy lesz jelen, hiszen napjainkban is nagyon sok olyan kutatás zajlik, amelyek a klasszikus pszichoaktív szereknek, kábítószereknek a különböző betegségek esetén kifejtett pozitív hatásáról szó, például a varázsgomba hatóanyagát ma már használják poszttraumás megbetegedésben, nagyon jó kísérletek vannak ezzel kapcsolatban olyan neves egyetemeken, mint például a Yale, vagy az extasyval kapcsolatban is vannak ilyen kutatások, szóval nem ördögtől valók ezek – fejtette ki a szakember.
A toxikológus szólt a szintetikus marihuánaszármazékokkal kapcsolatos kísérletekről is. Sajnos az egésznek a hátulütője, hogy ezekből a szerekből nem lett gyógyszer, hanem kizárólag visszaélésre használták őket. A 2000-es évek táján felbukkantak a Kínából származó dizájnerdrogok, az elmúlt öt évben több mint négyszáz új szer jelent meg, tehát a szakma számára is követhetetlenné váltak.
Olyan szer nincs, amelyről ki lehetne jelenteni, hogy teljesen biztosan nem történik semmi negatívum a hatására, nem szabad elbagatellizálni a dolgot azzal, hogy csak egy „spangli”, semmi baj nem történhet. 95 százalékban lehet, hogy nem történik semmi, de ott van az öt százalék… Az elmúlt évek kutatásai sok mindenre rávilágítottak, arra is, hogy ha elszívunk egy „spanglit”, nem biztos, hogy akkor gond lesz, de napokkal, hetekkel később is jelenhet meg olyan pszichotikus állapot, amelyben esetleg más negatív élményeknek is szerepük van ugyan, de ne legyintsünk, mert a THC (a kannabisz fő összetevője) igenis komoly károsodásokat tud okozni. Angliában tíz százalékkal gyakoribb a szkizofrénia a 18 éves korosztály körében. Azoknál, akikben lappangott a hajlam, lehet, hogy soha nem jelent volna meg a betegség, ha nem kerül a szervezetükbe, és nem „hívogatja elő” a THC.
– Ezek a szerek megváltoztatnak bennünket, méghozzá úgy, hogy magába a változás folyamatába nem fogunk tudni beleszólni. Itt vannak a betépett álmodozók, akik közül egyesek bele is haltak ebbe, de számunkra nagy tanulsággal bírnak, mivel visszaadják azt az élményt számunkra úgy, hogy nekünk ne kelljen belelépni ebbe a csapdába, amiről nem tudhatjuk, hogy mit hoz. Lehet, hogy pörgünk tőle, másfél órán át beszélgetünk a fallal, de az is lehet, hogy belepusztulunk – világított rá dr. Zacher Gábor.
Dr. Zacher Gábor szerint korunk egyik „betépett álmodozója” Amanda Sage, aki különböző szerek hatása alatt vagy szerélmény után szokott festeni, tehetségére pozitív hatással voltak a tudatmódosító szerek. A toxikológus megjegyezte, ez nem azt jelenti, hogy „begombázva” bárki képes majd remekműveket alkotni, hiszen művészi tehetség is szükséges hozzá.
A „betépett álmodozók” kapcsán az abszintivókról is szó esett. A magas alkoholtartalmú italról sokaknak eszébe juthat a lángoló kockacukor vagy a híres zöld múzsa, amelyet Victor Oliva megjelenített Az abszintivó című festményén, amely ma Prágában található. Oscar Wild a következőképpen ír az abszintról:
„Az első pohár után olyannak látod a dolgokat, amilyenek, a második pohár után olyannak látod őket, amilyennek szeretnéd őket, a harmadik pohár után olyannak látod őket, amilyenek valójában”. A toxikológus Picassóról és Hemingwayről is szólt, akik inhalálva juttatták be a szervezetükbe az abszintot, mivel a tüdőből könnyebben felszívódik, így nem okoz másnaposságot, sem gyomorbántalmakat az ital.
Különböző alkotások létrejöttét különböző szerek hatása ihlette, illetve segítette. Lewis Carroll például meszkalin hatására írta az Alice csodaországban című remekművét, Erdős Pál híres matematikus pedig amfetamint használt azért, hogy három-négy napig fent bírjon maradni, és befejezhesse a munkát, amit elkezdett. Sigmund Freud kokainhasználó volt, Francis Crick pedig LSD befolyása alatt értette meg a DNS szerkezetét – sorolta a példákat a magyarországi toxikológus.
Gyakori jelenség, hogy világhírű zenészek szerfüggőség miatt nagyon korán meghalnak. Így végezte például Amy Winehouse, aki már a Rehab című dalában is saját függőségéről énekel. De hasonló sorsra jutott Janis Joplin, Jimi Hendrix, Kurt Cobain vagy Jim Morrison is.
Sok dalszövegben felfedezhető a szerhasználat okozta élvezet és szenvedés. Például a The Doors zenekar Light my fire című dalában Morrison arról énekel, hogy nem téphetnének be ennél jobban a dalban szereplő lánnyal. Eric Clapton Cocaine című dalában pedig a kokain okozta fent és lent életérzést jeleníti meg.
Különlegesek voltak ezek az emberek? Igen, hiszen a műveik által segítenek átélni, megérteni ezt a világot. Ezáltal átélhetjük a kábítószer hatásait úgy, hogy nem is használjuk – zárta mondanivalóját a toxikológus.