Beszéljünk a stresszről

Tudott dolog, hogy stressz és terhelés nélküli élet nem létezik, és nem is célszerű. A Jóisten nem békés semmittevésre teremtette az embert, szükség van megpróbáltatásokra, kihívásokra, csak így képes fejlődni. Ugyanakkor mindannyian ösztönösen érezzük, milyen fontos, hogy szabályozni tudjuk energia-háztartásunkat. Ha ez nem sikerül, energiát veszítünk, és ha ez az állapot hosszabb ideig fennáll, az egészségünk láthatja a kárát. Mindenki tisztában van a munkahelyi stressznek az egészségre gyakorolt negatív hatásával, sokan is foglalkoznak vele, megfelelő szakemberek adnak tanácsokat a stressz elkerülésére, kivédésére, mégis sokan azt gondolják: ez nem lehetséges. Jelen írás arra akar rávilágítani, hogy igenis lehetséges, kivédhetjük, megelőzhetjük a stresszt, csak megfelelő hozzáállás, életfelfogás, értékrendszer kell hozzá. Sok embernek rossz a munkához való viszonya, így akár maga teremt stresszes helyzeteket magának. 

Minél stresszesebb a munkanap, annál több időbe telik, míg kiheverjük. Sok ember egyszerűen nem tudja letenni a munkát, otthon is az jár az eszében. Az, hogy a munka mennyire megterhelő, hozzáállástól is függ, ha úgy fogjuk fel, hogy kínszenvedés, nyűg, hamarabb kifáradunk, ellenben ha úgy értékeljük mint kihívást, helyzetmegoldást, akár pozitív emóciókat is kelthet bennünk. Egy kevésbé attraktív tevékenységet is meg lehet tölteni jelentőséggel. Ahelyett, hogy valami ellen küzdenénk, helyesebb, ha lelkesedünk, vagy elkötelezzük magunkat az ügy érdekében. Robert Sapolsky, a Stanford Egyetem (USA) neurológia- és idegtudományok-professzora, a Serengeti Nemzeti Parkban élő majmok stresszszintjét tanulmányozva, ezek vérmintáiból megállapította, hogy minél több baráti kapcsolatai voltak egy majomnak, annál alacsonyabb volt a vérében a stresszhormonok szintje. A barátság tehát hatásos ellenszere, puffere a stressznek a szavannai, klánokban élő majmoknál. A vizsgálatok eredményei rávilágítanak arra, hogy a barátság évmilliók óta genetikailag kódolt, és igen hatásos program a túlterheltség ellen, és ezt mi, emberek is örököltük őseinktől. A szociális kapcsolatok erős stresszcsökkentők, elősegítik pihenésünket, regenerálódásunkat, betegség utáni lábadozásunkat. Lássuk tehát a szakemberek véleményét, pár jó tanács formájában arra, hogy hogyan építsünk ki és ápoljunk jó kapcsolatot embertársainkkal. 

– Érdeklődjünk barátaink gyermekei, hobbijai, születésnapja felől. Ha beszélgetünk velük, forduljunk egész testünkkel feléjük, nézzünk a szemükbe, és valóban figyeljük, amit mondanak. Szólítsuk a nevükön köszöntéskor is és búcsúzáskor is. 

– Kezdeményezzünk beszélgetést.

– Nyissuk meg a szívünket. Ha azt akarjuk, hogy ismerőseinkből barátok legyenek, arról is kell beszéljünk, ami bennünket mélyen érint, foglalkoztat, érdekel. 

– Tudjunk őszintén bocsánatot kérni, ha bántóan fogalmazunk.

– Apró szívességekkel próbáljuk azt az érzést kelteni társunkban, hogy egyedi, értékes, fontos számunkra.

– Ne fukarkodjunk az elismeréssel, dicsérettel a munkahelyen, a baráti és családi körben. A szakemberek arra intenek, hogy teljesítőképességünket rendszeres szünetekkel tegyük optimálissá. Legjobb, ha óránként tartunk pár percnyi szünetet, és eközben más tevékenységgel kapcsoljuk ki magunkat. (Pl. viráglocsolás, szelíd mozgás zenére, néhány táncmozdulat, egy pohár víz vagy alma elfogyasztása stb.) Egy stresszes nap után túlpörgöttek vagyunk, semmihez sincs kedvünk, ilyenkor hajlamosak vagyunk olyan tevékenységekre, ami nem igényel semmilyen erőfeszítést, mozgást (low effort activities): heverészünk, tévézünk, nassolunk, de nem ez a megoldás, mert eközben nem igazán pihenünk. Sokkal jobbak azok a tevékenységek, amelyek során a szellemünket elengedhetjük, és belsőleg megnyugodhatunk. Hogy ezt hogyan érhetjük el, az egyénenként változik. Lehet kerti munka vagy séta a kutyával, fürdőzés, baráti összejövetel stb. Érdemes összeállítani egy listát kedvenc tevékenységeinkről fontossági sorrendben, és ezeket gondosan beütemezni a szabadidőnkbe. Lehetőség szerint töröljünk napirendünkből minden idegölő és időpazarló tevékenységet. Vegyük magunkat komolyan, hiszen egész nap másokért dolgozunk, arra is jogunk van, hogy valamit magunkért is tegyünk. Törjük meg a hétköznapi szürke rutint, menjünk emberek közé, ha egész nap valamilyen magányos munkát végzünk (pl. számítógép mellett dolgozunk). Érdemes felfigyelni idejében azokra a figyelmeztető jelekre, amelyek a túlterhelésre utalnak. Ilyenek a koncentráció romlása, az alvászavar, az örömtelenség. Tegyünk meg mindent ez ellen, ne odázzuk el azzal, hogy egyszer magától megoldódik. Próbáljuk meg módszeresen beosztani az időt, hogy ne kelljen mindig rohanni, állandóan azért izgulni, hogy elkésünk. Az egyik leggyilkosabb stresszfajta az időstressz, versenyfutás az idővel nap mint nap. Próbáljunk meg: lassítani a tempón, feszültségmentesíteni a mindennapjainkat, abbahagyni a rohanást. Ebben segít a stresszintelligencia használata. Mert 

ahogyan javítható a sportteljesítményünk, úgy fejleszthető a stresszintelligenciánk is. Az új stressztipológiát a hamburgi egyetemen fejlesztették ki, aminek alapján megtudhatjuk, mennyire vagyunk stresszesek, mennyire törődünk egészségünkkel. A stresszintelligencia fejlesztésének fő pontjai a mozgás, az örömteli dolgokkal való foglalkozás, a lazítás, pozitív alapbeállítódás, és ha az igazán fontos dolgokra koncentrálunk. Hogy ezek közül mely szempontokat kell középpontba állítanunk, az a stressztípusunktól függ. A szakemberek három stressztípust sorolnak fel: a feszült – meg kell tanulnia megtalálni a belső békét; a kaotikus – meg kell szabadulnia terheitől; az önkizsákmányoló – mozgásra van szüksége. Míg a férfiak általában egy területen képesek elmenni stressztűrő képességük határáig, addig a nőknek jellemzően többszörös terheléssel kell megbirkózniuk. Ők általában ott tévednek, hogy több téren is tökéletesek akarnak lenni: a házasságban, a munkahelyen, anyaként, a külsejükben. Ez a stressz okozta perfekcionizmus, melynek eredményeként sok nő a feszült típushoz tartozik.

Bogdán Emese