Beszélgetés Császár Károly szenátorjelölttel
– Császár Károly a legismeretlenebb az RMDSZ jelöltlistáján. Néhány mondatban be-
mutatkozna?
– Császár Károly a legismeretlenebb az RMDSZ jelöltlistáján. Néhány mondatban be-
mutatkozna?
– Erdőszentgyörgyön születtem, Gyulakután jártam iskolába, majd Radnóton végeztem a középiskolát. Ezt követően Marosvásárhelyen jogi diplomát szereztem és később versenyvizsga révén Gyulakuta község jegyzője lettem. A munkám szinte 90 százalékban arról szól, hogy igyekszem jó és hasznos tanácsokat adni az embereknek, a polgármesternek, felhívni a figyelmet arra, hogy mit enged meg a törvény betűje. Ugyanakkor különböző állami hivatalokkal, intézményekkel kell együtt dolgoznom, olykor a szükségesnél többet is vállalva. Ez azért is van így, mert a közigazgatásban és az intézményközi kommunikációban alapvetően a román nyelvet kell használni, még akkor is, ha a nyelvtörvény elvileg ebben a tekintetben számunkra kiaknázatlan lehetőségeket biztosít, és a román nyelvet a munkatársaim közül talán én ismerem a legjobban.
Törekszem arra, hogy napirenden legyek a törvényekkel és azok változásaival. Ebből a szempontból mindig maximalista vagyok, igyekszem, hogy ha csak lehet, semmire ne kelljen azt válaszolnom, hogy nem tudom. Ezért is kezdem azzal a napot, hogy áttekintem, milyen változások történtek a törvényalkotásban, ezek a változások érintik-e a mindennapjainkat, a munkánkat, közösségünket, illetve ha igen, hogyan kell azokat a legoptimálisabban gyakorlatba ültetni.
– Mi az, ami egy vidéki polgármesteri hivatal fiatal és sikeres jegyzőjét arra ösztönzi, hogy politikai szerepet vállaljon?
– Nagy kihívás ez számomra. Elsősorban magamnak és az embereknek akarom bebizonyítani, hogy valóságosan, a szó gyakorlati értelmében is lehet emberközelben politizálni. Feltett szándékom, hogy egészen más szemlélet szerint fogok dolgozni. Ma már az a politikus, aki tekintélyelvűségre alapoz, nem tud sikeres lenni. Akkor, amikor a híreket elsősorban a telefonkészülékeinken olvassuk, olyan közelségbe kerül minden hozzánk, hogy egy közszereplő sem maradhat olyan távolságtartó az emberekkel, mint valaha ezt megszokhattuk. Ezt lehetőségnek tekintem, mint ahogy azt is, hogy a hét három napját Bukarestben, a fennmaradó két napot pedig Maros megye településein, az emberek között képzelem eltölteni. Tudom, hogy mindenki szája íze szerint nem lehet beszélni, de azt, amit Gyulakután el tudtam érni – odafigyelnek a véleményemre –, azt szenátorként is feltett szándékom kivívni. Egy héten három nap bizonyosan elég ahhoz, hogy információt gyűjtsek, dolgozzak, valamint a megszerzett ismeretet átadjam, hétköznapi nyelvre lefordítsam azért, hogy az emberek értesüljenek a parlamenti történésekről. Most a gond az, hogy a kommunikációnk nem működik. A polgárok úgy érzik, hogy a politikusok elszakadtak a mindennapok valóságától, én pedig azt akarom, hogy tudják és értsék, miként születnek a döntések, vagy éppen miért nem. Ha azt fogom látni, hogy ezt a szemléletet nem tudom alkalmazni, akkor négy év múlva biztos vagyok benne, hogy nem leszek szenátorjelölt. Nem arra készülök, hogy politikai karriert építsek, hanem arra, hogy dolgozzak.
– Melyek azok a legégetőbb kérdések, amelyekkel jegyzőként találkozott, és amelyekre megoldást kíván találni, kezdeményezni?
– A földtörvények alkalmazása nagyon nagy problémát okoz minden településen. Ezeknek a rendelkezéseit nem lehet gyakorlatba ültetni, nem tudjuk kiállítani a birtokleveleket, holott végeredményben az egyik legfőbb célja volna a törvényeknek. Sok az utánajárás, ez megnehezíti az emberek dolgát. Egy nagy parcella felmérése szükséges ahhoz, hogy azt a részt, amire az embernek szüksége van, leméresse. Ezeket mind topográfiai alapon kell elkészíteni. Azt szeretném legfőképpen elérni, hogy az állam ezt méltányos összeggel támogassa, hiszen a jelenlegi állami hozzájárulás messze nem fedezi a topográfusok költségét.
A másik nehézség a mezőgazdasághoz kötődik, a földalapú támogatások rendszeréből pont a kulcsszó hiányzik a legjobban. Rendszer, kiszámíthatóság az nincs. Nap mint nap sok ismerőssel beszélgetek, mindenkinek ugyanaz a problémája. Sokan elmondják, hogy az idén még letették a dokumentációt, de hogy jövőre mi lesz, milyen okiratokat kérnek, nem lehet tudni. A kiszámíthatóság kell legyen a legfőbb jellemzője ennek a támogatási rendszernek. Öt-tíz éves stratégiát kell kidolgozni, hogy a gazdák tudjanak tervezni, és okiratok gyűjtögetése helyett a gazdálkodásra figyelhessenek.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének sajtóirodája
