Beszámoló az ország legnagyobb motorostalálkozójáról

Szentegyháza beírta magát a hazai rocktörténelembe. Véglegesen. A július másodikán véget ért V. Székelyföldi Jótékonysági Motorostalálkozó és Rockfesztivál szervezői elérték azt, amiről álmodtak, amiért öt éve dolgoznak: összehozták az ország legnagyobb motorostalálkozóját és legjelentősebb, csak rockegyütteseket felvonultató fesztiválját. 

Mindez azért sikerült, amiért akár nem is sikerülhetett volna: az öt szervező motorosklub – a marosvásárhelyi Auld Cut MC, a kézdivásárhelyi Flagellum Dei MC, a székelyudvarhelyi Independent Eagles MC, a kászoni KMB Motors MC és a csíkszeredai Rebel Wolves MC – tagsága együttes erővel, egy célért, igen hatékonyan működött, annak ellenére vagy éppen azért, mert a tagság nem ebből él. A közös bulit nem hivatásos szervezőstáb hozta létre, hanem olyan emberek, akiknek lételeme, életmódja a motorozás, a klubozás és minden, ami azzal jár: a fegyelem, a hierarchia, a precizitás, a jókedv. És ebben az évben a Fennvaló is melletük állt, megkímélte őket az eddigi esőtől, ami csak szombat este érte el a tábort, és akkor sem tartott sokáig.

A Szentegyháza Gyöngye termálstrandon csütörtök délben elkezdődött az élet, délutánra már tömött sorokban érkeztek a motoros és nem motoros látogatók, megtelt a sörterasz és a sörsátorsor, egymást rég nem látott ismerősök borultak egymás nyakába, majd a termálvizes medencébe, este pedig elkezdődött a koncertek sorozata. Az idei főbandák közül sorrendben elsőként (az előzenekarként játszó L.S.D. és Background után) az Ossian lépett a találkozó nagyszínpadára, és mindenki meglepetésére, a még tartó munkahét ellenére akkora tömeg vette birtokba a színpad előtti teret, amely még szombat este is bármelyik találkozón önmagáért beszélt volna. A hatalmas lélekszámú közönség megtöltötte a tábor teljes bulirészét, az Ossian pedig ezúttal is ráérzett a parti ízére: a régi és újabb rockhimnuszokat végig tomboló publikum előtt nyomták le a repertoárt, olyannyira, hogy az őket követő, kisszínpadi Crisis Band koncertje hajnalhasadtakor ért véget. Egyszerűen senki sem akart hazamenni. És mindez akkor válik igazán érdekessé, ha eláruljuk: csütörtök este 2500 ember tisztelte meg jelenlétével a rendezvényt!

A fergeteges jókedv és fesztiválhangulat továbbra is meghatározta a 2017-es szentegyházi motorostalálkozót. Pénteken délután 5 órakor a hagyomány szerint két helyszínről – Székelyudvarhelyről és Csíkszeredából – indult a felvonulás. A két menetoszlop a buli főkapujánál találkozott, innen együtt vonultak be a fesztivál területére. Mi az utóbbi motorsorhoz csatlakoztunk, amelynek méretéről csak annyit, hogy amikor a felvezető eltűnt a szemünk elől Tolvajos-tető első kanyarjában, a menet vége még Csíkszeredában várta az indulást. A péntek esti fellépők – a Heartkiller, a Road és a Kowalsky meg a Vega – ismét hatalmas tömeget vonzottak, amely ezúttal sem kívánt nyugovóra térni: a kisszínpadon a Full Screen csapott a húrok közé, és a korábban kelő kávézók még elkapták a buli végét. 

Szombaton rövid déli motorostúra várta az érdeklődőket, kora délután pedig ismét felhangzott a zene, de ezúttal nem a két színpad valamelyikéről: a The Crazy Plumbers rockabilly-zenekar a fesztiválhídfőnél zendített rá, és az utcazenekoncert ez évben is nagyszerű hangulatot teremtett, melyet csak tovább fokozott a különböző, poénosabbnál poénosabb és hülyébbnél hülyébb vetélkedők sorozata, amelyeket ismét Szittya, a Flagellum Dei MC elnöke konferált. És miután mindenki vörösre könnyezte a szemét, elkezdődött az esti parti – a nagyszínpadon a székelyudvarhelyi Shadows nyitotta meg. A szervezők igyekeztek és igyekeznek (legalább) háromgenerációsra alakítani a kínálatot, azaz olyan együtteseket hívni, akikért az unokák és nagyapák is eljönnek, és ez ebben az évben sem történt másként: szombat este a magyar rocktörténelem két legendája, a Karthago és az idén a negyvenkettedik (!) évét ünneplő Piramis volt a fesztivál főbandája. És annak ellenére, hogy szombat este végül megérkezett az eső, amely a közönség számottevő részét a sörsátrak alá űzte, nem csalódtunk sem a fellépőkben, sem a publikumban. A zuhogó égi áldásban amolyan woodstocki stílű buli kerekedett, a távoli mennydörgés és villámlás pedig tovább fokozta az olyan dalok mindmáig tartó hatását, mint a Szállj fel magasra vagy a Requiem. 

A nagyszínpadi koncertek után az Inogsz zenekar zárta a bulit és a fesztivált. Kisszínpadi fellépésük és nagyszerű repertoárjuk felszabadult, boldog és tomboló partit eredményezett, amelyen a közönség még utoljára kibulizta magát, a szervezők pedig végre hátradőlhettek: az egyévnyi munka véget ért, minden rendben volt, nem történt senkivel semmi baj, a szervezés precíz volt, a színpad és a fények nagyszerűek voltak, a hangosítás és kivetítés nemkülönben, az ekkora tömegnek kissé már szűknek bizonyuló logisztikán pedig a jövőben javítanak. Mindez, kiegészülve a napközbeni lehetőségekkel – a strandolással, kirándulással, a gyereksarokkal, a játszótérrel, a Transylvanian Choppers rodeobikájával, építettautó- és -motorkiállításával, a tombolahúzással (amelyen ezúttal egy fiatal, partiumi hölgy nyerte meg a 600-as Honda CBR sportmotort), a számtalan ismerőssel folytatott beszélgetésekkel – meghatározta a csütörtöktől vasárnapig tartó buli hangulatát. Amely idén is fergeteges volt. A jókedv pedig ismét jó célt szolgál: az idei adománnyal egy súlyosan beteg marosvásárhelyi kisfiún segítenek a szervezők, akik köszönik mindenki részvételét. Mert akik ott voltak, immár elmondhatják magukról: az országban valaha is szervezett legnagyobb motorostalálkozón vehettek részt, olyan bulin, amely még az eddigi szentegyházi partikra is rátromfolt. Köszönjük, hogy együtt lehettünk – több mint 8500-an.