2019. június 26., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Gyermekáldás, életadás, bábaság a magyar néphagyományban

Ritkán látni annyi szép várandós fiatalasszonyt, mint Bernád Ilona természetgyógyász, bába, néprajzi szakíró előadásán a marosvásárhelyi Spectrum Színházban. Jelenlétük azt bizonyította, hogy sokan vannak, akiket érdekel az ősi népi tudás, amit elődeink a várandósság, a vajúdás, a szülés, az anya- és csecsemőgondozás és a meddőség kezelése terén felhalmoztak. Ezekről szólt az előadás, amelyért 2003-ban Magyarországon az országos szülésznői konferencián különdíjat kapott az előadó.


A szülés öröméért

Bernád Ilona tizennégy évi szülésznői gyakorlat alatt ismerte meg az állami rendszer erényeit és hibáit, majd hosszú tanulási és kutatási folyamat után további életét elsősorban a néphagyományokban megőrződött természetes szülés, bábaság, gyermekáldás témájának szentelte. Kutatásaival, írásaival, előadásaival azt szeretné elérni, hogy a nők jobb kedvvel szüljenek, s a folyamatot ne traumaként, hanem boldogságként éljék meg. Húszévi munka során több mint ezerhétszáz édesanyával, édesapával, nagyszülővel, bábával, népi gyógyítóval beszélgetett a természetes szülésről, születésről, az élet tiszteletéről és szeretetéről, a nehéz helyzetek megoldásáról. Az Isteni folyamat című kötetében megjelent vallomásokat feldolgozva arra a következtetésre jutott, hogy a magyarságot elválasztó határok ellenére a szellemi kultúra, a népi bábaság, gyógyászat és egészségkultúra a Kárpát-medencében, Moldvában és a nagyvilágban élő magyarság körében egységes. 

Előadásában először is azt hangsúlyozta, hogy a régi asszonyok, bábák nem féltek a szüléstől, természetesnek, az élet velejárójának tartották, ezért tudtak a gyermekek legtöbbször természetesen megszületni. Volt türelmük, idejük megvárni, hogy a gyermek indítsa be a saját születését, ami hozzájárult a szövődmények megelőzéséhez, és boldogságossá tehette a szülést. Még a gondolataikban sem fordult meg a „komplikáció” lehetősége, akkor sem, ha a vajúdás több napig tartott. Erről egy moldvai ősbábával folytatott beszélgetés győzte meg az előadót, akinek többször megismételt kérdésére, hogy mit tenne, ha valami baj történne, a bába hittel válaszolta, hogy „Isten őrizzen meg attól!”. 

Emberhez méltó születés

Az asszonyok közül, akik a hagyományok szerint éltek, volt, aki eltökélte, hogy egyedül szül, mások egymásnak segítettek. Általánosságban a család nő tagjain kívül a bábaasszony, a támasztóasszonyok (dúlák) tartották, biztatták, vigasztalták, segítették át a lelki és testi nehézségeken őket. Mert szülés közben bekövetkezik egy holtpont, amikor az asszonyok úgy érzik, hogy meghalnak, olyankor történik meg a tudatban, a lélekben az édesanyává való újjászületés, ami teljesen átformálja az életüket – hangsúlyozta Bernád Ilona. A jó bába ezen a ponton is át tudta segíteni az asszonyokat, „mivel lelkükbe van írva az anyaság”. 

„A magyarság ősi hitében a gyermekáldás, az anyaság, összességében a női lét a Boldogasszony oltalmában és tiszteletében történt.” Régi hitünk természetfeletti tulajdonságokkal bíró asszonyának, a Nagy Istenanyának a nevét a népéletben és a népi orvoslásban számtalan szó megőrizte. Hogy csak néhány példát említsünk: a boldogasszony ágya (a vajúdó nő számára vetett tiszta ágy), boldogasszony oszlopa (szülés idején ebbe kapaszkodott a szülő nő), boldogasszony palástja, füve, mentája, haja, csipkéje, rózsája… és sorolhatnánk hosszan gyógynövényeink elnevezését – írja, mondta az előadó.

Minden gyermek megérdemel egy emberhez méltó születést – utalt a kórházi szüléskor használt olyan módszerekre, amelyek tapasztalatai szerint nem jók, és gyűjtései azt a célt szolgálták, hogy ezektől a módszerektől meg lehessen szabadulni. Azok az anyák, akik könnyen szültek, azt mondták, hogy nem féltek. Bizonyos testhelyzetekben, négykézláb, térdepelve vagy guggolva a fájdalmat sem érezték, ezért jó a vajúdó nőnek lehetővé tenni, hogy a számára megfelelő szabad testhelyzetet válassza – emelte ki az előadó. Majd hozzátette, hogy szüléskor az anya szervezete olyan hormonokat termel, amelyek biztosítják a félelemmentességet, akár azt is, hogy ne fájjon, s hogy a fájdalmat az anya elfelejtse. A vajúdó anya szervezete olyan anyagot is termel, ami megvalósítja a transzcendens kapcsolódást a női őserőhöz,  a Teremtő Atyához, Jézus Krisztushoz, kinek-kinek hite szerint. 

Bábák

Bár elsősorban a vagyon megtartása miatt voltak egykéző vidékek, és sok asszony meghalt magzatelhajtásban, a magyar emberek többsége életpárti volt. Úgy tartotta, hogy a gyermekkel jön a bőség és az élet. A várandós asszonyokat minden rossz hírtől, behatástól védték, nem mehetett halottas házhoz, temetésre, és azt tanácsolták, hogy kímélje magát. Sokan viszont azt tartották: úgy lehet könnyen szülni, ha a szülés előtt álló nő az utolsó percig dolgozik, nem nehezedik el, nem hizlalja el magát. Sok helyen a bábaasszonyt akkor fogadták meg, amikor megmozdult a baba. Bár csekély számú rossz példát is lehet említeni, a bábák többsége „máriás lelkületű”, hívő asszony volt, akik a vajúdás idején is imádkoztak. Szülés után jelen voltak a baba korai, késői betegágyánál, szexuális tanácsot adtak, ha úgy hozta a szükség. A tudást női elődeiktől tanulták, ugyanakkor Mária Terézia uralkodásától, az 1700-as évek végétől már működött bábaképzés. 

Az otthon szülések idején alig avatkoztak be a születésekbe. A homloktartás  az egyedüli, amikor a baba nem tud megszületni. Ha a szükség úgy kívánta, orvost hívtak, az anyát kórházba vitték, de általában kivárták, amíg megindul a szülés. 

Az első életfeladatunk, hogy megszülessünk, és ahogy, amilyen körülmények között ez megtörténik, olyan lesz a későbbi életünk. A születésnél jelen levők jelekből tudták, hogy ki születik a családba, és ahogyan világra jött, abból felismerték a temperamentumát. A születés körülményei azért fontosak, mert végig a jelekből tudták, ott van a baba „lélekjelenléte” is – hangzott el az előadás során. Bernád Ilona azt hangsúlyozta, hogy az elszenvedett születési traumát az újjászületés szertartásával lehet korrigálni, amit a bábák szintén ismertek. 


Vajúdás a néphagyományokban

Beszélt arról is, hogy a háromosztatú, jellegzetes magyar házban az első ház volt a születés szakrális helye, a tisztaszoba. Elmondta, hogyan segítették a vajúdást, ami kapaszkodás közben jobban haladt előre. Azt is hozzátette, hogy a legkevesebb lágyszövet sérülés a négykézláb, térden, guggoló helyzetben szülő asszonyoknál fordult elő. A derékra, a keresztcsontra tett meleg pakolás, a meleg gyógynövényfürdők, a meleg lábfürdők segítették a vajúdást. Akárcsak a has „mozgatással” való masszírozása. Nagyon jó módszernek tartották és tartják a meleg vízben való szülést is, ami romániai viszonylatban egy brassói magánklinikán lehetséges. Dr. Michel Odent idézve franciaországi példaként említette a pezsgőt, ami a vajúdás háromnegyedénél magzatkilökő reflexet vált ki, és érdekes módon ezt csángó falvakban is gyakorolták pálinkával. Ideális állapotban, ha az anya egészséges, a magzat jól van, a szülés alacsony kockázatú, és a szülő nőt nem kérdezik, vizsgálják állandóan, ha guggolva, térdepelve, négykézláb szül, és lehajtott fejjel befele, bensőjébe fordul, beszűkíti a látóterét, akkor is működésbe lép a magzatkilökő reflex. Olyankor az sem számít, ha a négy kilót is meghaladja a csecsemő súlya. És egyáltalán nem kell hanyatt fektetni, s közben a szülő nőt nyomatni, a hasát nyomni – idézte szülésznői tapasztalatait az előadó, aki szerint a magzatvíz és a magzatmáz arra való, hogy az anya függőleges testhelyzetében kicsússzon a gyermek. A legkevesebb gátrepedés akkor van, amikor négykézláb vagy térdepelve szülnek az anyák. Ebben a helyzetben a vállelakadásos baba is világra jön, és Angliában például a kórházakban sem végeznek gátmetszést. A köldökzsinórt, amelyben a baba vére van, ami a tüdőalveolusok felületét növeli, csak azután tanácsos elvágni, miután lélegezni kezd az újszülött. A világra jött csecsemőt pedig az édesanyjának kell tartani a bevésődés végett, mert általa kapcsolódik a világhoz. Ha az újszülött távol van az édesanyjától, akkor később sem tud igazán kapcsolódni senkihez. Holott a gyermek és szülő viszonya létfontosságú a család, a nemzet szempontjából. A gyermek immunitása úgy alakul ki, ha az édesanya hüvelyén keresztül születik, s az ott található jótékony baktériumokkal benépesül minden testnyílása. Fontos, hogy az édesanyja előtejét kapja először, majd az egy, másfél évig tartó szoptatás is erősíti az immunrendszert. 

Végül a meddőség került szóba, ami a magyar párok 25 százalékára jellemző, egyik okozója a stresszes életmód, aminek hatására a szervezet szeretethormonok, oxytocin helyett stresszhormont termel. Kezelésére jó tanácsokat ad a hozzá fordulóknak – számolt be sokrétű tevékenységéről Bernád Ilona. 

Anélkül, hogy idealizálnánk a népi bábaságot és népi gyógyászatot, nagyon fontos tudásanyagot közvetítenek, ami kapcsolódik a hithez, az ősvalláshoz, a mai valláshoz, a természetességhez, a szeretethez – foglalta össze a mondottakat az előadó. Minderről részletesen Isteni folyamat című könyvében olvashatnak az érdeklődők.