Berekméri Katalin UNITER-díjas

A zsűri döntése alapján Berekméri Katalin, a Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat színművésznője a legjobb női mellékszereplő kategóriában UNITER-díjat kapott!

Az UNITER, azaz a Román Színházi Szövetség hagyományos, évenkénti gálaestjét az ország legrangosabb színházi eseményeként jegyzik. Az ünnepséget ritkán szervezik Bukaresten kívül – a tavaly a marosvásárhelyi Kultúrpalota, illetve annak nagyterme adott otthont az eseménynek –, az idén is a fővárosban került sor rá. A gálaest keretében díjazzák az adott évad legjobb színházi előadásait és a legkiemelkedőbb színházi személyiségeket. Az UNITER-díjra esélyes produkciókat szakmai zsűri választja ki, illetve értékeli, a díjazott kiléte az ünnepségen derül ki.

Az idei, immár 23. UNITER-gálára május 25-én, a Bukaresti Nemzeti Színházban került sor, ceremóniamesterként ezúttal is Ion Caramitrut láthatta a színpadon a közönség. Az előzsűrit Monica Andronescu, Mircea Morariu és Maria Zărnescu, a díjazottakat kiválasztó ítészbizottságot Ştefania Cenean szcenográfus, Dan C. Mihăilescu irodalomkritikus, Valeria Seciu színművésznő, Oana Stoica színikritikus és Alexa Visarion rendező alkotta. A következő kategóriákban díjaztak: 2014 legjobb előadása, legjobb rendezője, legjobb szcenográfusa, legjobb férfi és női főszereplője, legjobb férfi és női mellékszereplője, legjobb színikritikája, legjobb rádiószínháza, legjobb tévészínháza, legjobb hazai drámája, illetve debütdíj.

A fentebb említettek közül, a zsűri döntése alapján Berekméri Katalin, a Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat színművésznője a legjobb női mellékszereplő kategóriában UNITER-díjat kapott! A díjat Az ördög próbája című, Radu Afrim által rendezett előadásban nyújtott alakításával érdemelte ki a vásárhelyi színház művésznője.

„Radu Afrim rendező egy ötlettel érkezett Marosvásárhelyre. Egy laza, jelenetsorokból álló történettel, amelyet a Tompa Miklós Társulat művészei vittek színre úgy, hogy a szöveget is maguk írták. Mindenki az általa megformált szereplőre. És az állandó, folyamatos szövegírás véget nem érő változássorozatot hozott magával, amelynek eredményeképpen a próbafolyamat rendkívül dinamikus, folyton alakuló, improvizáción alapuló munkává vált, amelynek frissességét, lazaságát megtartotta az alkotók profizmusát a diákszínjátszás vidámságával ötvöző produkció. (…) Az előadást számos mellékszállal tették gazdagabbá az alkotók, és noha e szálak szinte mindegyike találkozik valahol, a szó szoros értelmében vett cselekményről nemigen lehet beszélni. A mű nem történetet mesél, hanem összefolyó jelenetekből építi ki a mondandót, eklektikusan, gazdagon, csapongóan, szókimondóan. Igaz, e stílusgazdagság korántsem letisztult, sehova sem beigazítható. De nem is kell annak lennie, mert a számos szereplőtől érkező ötlet és szövegtest gazdagsága által teljesen egyedivé válik – egy diktatúrát idéző lepukkant helyszínen az isten háta mögötti falucska mai »sztárjai« adnak elő fergeteges paródiát napjaink értékítéleti, társadalmi, erkölcsi lenullázódásáról, miközben a környezet szocreál hiperrealizmusában megjelenik a kísértet és a vámpír, kommunikál a patkány, lövöldöz a mecénás és kukázik a tanárnő” – írta alulírott a Helikon irodalmi folyóirat tavaly márciusi számában az előadásról, amelynek aktív és alkotó részeként UNITER-díjat nyert Berekméri Katalin.