Bércsapdák

Jókora vita körvonalazódik ismét az állami béremelések kapcsán. A kormányfő szerint a törékeny költségvetési egyensúlyt veszélyeztetik a parlament béremeléseket jóváhagyó intézkedései, míg a felmérések alapján a választási győzelemre készülő balliberális oldal szerint semmi gond a kampány előtt emelt bérekkel, mert a gazdasági növekedés fedezi a kiadást. Mintha a válság előtti, 2008-as választási kampány visszajátszását látnánk.

Akkoriban ült a kormánypalotában az a liberális politikus, aki ellen most hamis vallomástétel miatt folyik eljárás. Kisebbségi kormányát az évek során a szocdem ellenzék árnyékbeli támogatása tartotta életben, mandátuma idején pedig csaknem megduplázódtak az állami intézményrendszer kiadásai, jelentős részben a béremelések miatt, mely témában az akkori kormány húsz sürgősségi rendeletet adott ki. Az javára írható, hogy az akkori kampányhajrában elfogadott béremelések ellen az utolsó pillanatban szót emelt, de már így sem lehetett elkerülni a krízist, ami nagy mértékben a világgazdasági események miatt ütött be, de távolról sem lett volna annyira súlyos, ha a bővülés éveiben a hasznot értékteremtő beruházásokra is fordították volna, nem csak állami bérekre. Ilyen gazdaságpolitikai teljesítménnyel inkább hallgatnia kellene, nem a szakértői kormányt bírálnia, amely az előző szocdem kabinet osztogató rendeletei költségvonzatának faragásán kívül egyébbel alig tudott foglalkozni.

Az egykori kormányfő liberálisai ma is a szociáldemokratákkal egy csapatban játszanak, akik, ha hinni lehet a felméréseknek, meg is nyerik a választásokat. Csakhogy a kampánybeli osztogatási láz a következő kormányt fogja nehéz helyzetbe hozni, amihez most még egy gazdasági világválság sem kell. Elég akkora hiányba hajszolni a költségvetést, hogy azért a brüsszeli bürokraták bírságot vessenek ki. Idén a deficitcél túllépése miatt a közel egy éve kormány nélkül álló spanyolok és a gazdasági bajaikkal nehezen boldoguló portugálok voltak gondban, rájuk az Európai Bizottság végül nem szabott ki bírságot, ami elérhette volna a bruttó nemzeti össztermék 0,2 százalékát is. Nálunk viszont az uniós szinten kiemelkedő gazdasági bővülés mellett is – ezt mindig hangosan emlegetik azok, akik nem sokat tettek érte – sikerül sokkal messzebbre nyújtózni a takaró szélénél, amit nem biztos, hogy elnéznek a brüsszeli bürokraták. A bírságot és más büntetőintézkedéseket legfeljebb úgy lehet elkerülni, hogy beruházásokra szánt pénzt irányítanak át a bérekre. Ez is működik addig, amíg kedvezőek a világgazdasági szelek, csakhogy ha egyszer baj üt be, mindig az ilyen esztelenül gazdálkodó országok, pontosabban az adófizetőik szenvedik meg a leginkább.