Olyan időszak ez, amikor a szolgáltatócégektől formanyomtatványokat hoz a posta a jövő évre szóló szerződésekkel, amit ki kell tölteni és visszajuttatni a feladónak.
Olyan időszak ez, amikor a szolgáltatócégektől formanyomtatványokat hoz a posta a jövő évre szóló szerződésekkel, amit ki kell tölteni és visszajuttatni a feladónak. Mivel szakkifejezésekkel sűrűn megtűzdelt, apró betűs dokumentumokról van szó, amelyeket még az egyszerűbb képzettségű többségi állampolgár sem ért meg, a magyar fogyasztók egy része zavaros betűtengernek látja, amelyet kellő türelemmel sem tudna pontosan megfejteni. Idős ismerőseim ebben az időszakban gyakran kérnek segítséget arra vonatkozóan, hogy mi a teendőjük, hova fordulhatnak tanácsért. Vannak ugyanis olyan szolgáltatók, amelyek székhelyére hiába mennek el hosszú utat megtéve, a közönséggel való kapcsolattartással megbízott személyek csak a többségi nyelvet beszélik – derül ki hosszú várakozás után. Marad az értetlenség, a tehetetlenség, az esetlegesen vagy az alkalmazott által a saját kénye-kedve szerint kitöltött adatok, amelyek nem biztos, hogy megfelelnek a fogyasztó elképzeléseinek.
A kialakult helyzetért sajnos mi is hibásak vagyunk. Már régen tenni kellett volna azért, hogy az ivóvíz-, villany-, gáz-, telefon és egyéb számlák olyan környezetben, ahol a lakosság több mint húsz százaléka kisebbségi nyelvet beszél, eleve kétnyelvűek legyenek. A szerződéskötésre felszólító levelek még inkább, hiszen ezekben választani kell, hogy a fogyasztás bejelentésétől kezdve, a havi számlák nagyságáig, milyen lehetőséggel akarunk élni az elkövetkező évben. Ezt a jogunkat mind a közigazgatási törvény, mind a közérdekű információk közléséről szóló szabályzat szavatolja. A Kisebbségi és regionális nyelvek európai chartája úgyszintén, amelynek betartását Románia is vállalta, előírásait tehát alkalmaznia kellene nemcsak a jogszabályok megalkotásakor, hanem a mindennapi gyakorlatban is.
Az ivóvíz-szolgáltató vállalat valamikor el is kezdte a kétnyelvű számlák kibocsátását, ami sajnos tiszavirág-életűnek bizonyult. Mostanában a fogyasztóra akkor is csúnyán néznek, ha a vízszámla fizetésekor magyarul szól az ablak mögött levő alkalmazotthoz. Holott az egykori jó kezdeményezést ugyancsak gyakorolni kellene, hiszen a regionálissá vált szolgáltató a hatáskörét székelyföldi, többségében magyar településekre is kiterjesztette az utóbbi időben.
Miközben felháborítóan magas áron kapjuk a földgázt, és kacsalábon forgó központot épít a szolgáltató, joggal várnánk el, hogy a földgáz számlázásának módozatairól szóló információk, az értesítések és a szerződések szövegét magyarul is olvashassuk. Hasonlóképpen, a villanyszámlák esetében is jó lenne eligazodni a zöld vagy nem zöld energiákat és az egy nap kibocsátott kétféle értékű számlákat illetően is. Az RCS&RDS cégtől is elvárnánk a kétnyelvű értesítést, ha a késedelmes fizetés esetén olyan gyorsan beszüntetik a szolgáltatást, továbbá, hogy a közönséggel való kapcsolattartásban magyarul beszélő alkalmazottakat is foglalkoztassanak.
Egyébként a kisebbségi charta ellenőrei ezt a hiányosságot felrótták Romániának, és több árnyékjelentésben is megjelent a kétnyelvű számlák hiánya, mégsem történik kedvező változás. A szolgáltatók hárítanak, hogy nem közérdekű tájékoztatásról van szó, holott egy részük közintézmények egységeként működik. A kisebbségi jogokban jártas szakemberek szerint, ha nem hagynánk, hogy semmibe vegyenek, és például egyénenként is a diszkriminációellenes tanácsnál keresnénk az igazunkat, nyert ügyünk lenne. A sopánkodás, értetlenség helyett cselekedni kellene, „benyújtani nekünk is a számlát”, hogy azok, akik a szolgáltatásaikért jövedelmünkhöz képest az elviselhetetlenség határát meghaladó összegeket kérnek, a nemzetközi és a hazai előírásokat betartva a kisebbségi fogyasztót is emberszámba vegyék, és anyanyelvén szóljanak hozzá.
