Benczúr Gyuláról

95 éve, 1920. július 16-án hunyt el Dolányon (ma Benczúrfalva, Szécsény része) Benczúr Gyula magyar festőművész, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, akinek alkotásaival jelen lapszámunkat illusztráljuk.

Önarckép

95 éve, 1920. július 16-án hunyt el Dolányon (ma Benczúrfalva, Szécsény része) Benczúr Gyula magyar festőművész, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, akinek alkotásaival jelen lapszámunkat illusztráljuk.

Az egyik leghíresebb magyar festőművész, a XIX. századi magyar akadémikus történeti festészet kiemelkedő alakja 1844. január 28-án született Nyíregyházán Benczúr Vilmos és Laszgallner Paulina fiaként. Családja 1846-ban Kassára költözött. Középiskolás korában Klimkovics Ferenc és Klimkovics Béla kassai magánrajziskolájában kezdett festeni és rajzolni. 1861-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult, 1869-ben Olaszországban, 1874-ben Franciaországban tett tanulmányutat. 1873-ban feleségül vette művészbarátja húgát, Karolina Maxot. Négy gyermekük született. Felesége halálát (1890) követően 1892-ben újból megnősült, második felesége Ürmössy Boldizsár Piroska, a Budapesti Állami Tanítóképezde tanára.

A nyarakat az 1870-es évek közepétől a Stanbergi-tó melletti Ambachban töltötte, ahol 1885-ben felépült nyaralója öccse, Benczúr Béla tervei alapján.

1876-tól 1883-ig a müncheni akadémián tanított. Hazatérésekor megalapította az első magyar művészképzőt a Benczúr-mesteriskolát, melyet haláláig igazgatott. Már életében elismert és köztiszteletben álló festőművész volt. 1906-ban a főrendiház örökös, 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett.

Pályájának korai szakaszát a biedermeier stílusú arcképek (Gizella), a romantikus életképek (Balatoni halásztragédia), illetve a Karl von Piloty festészetének hatását magukon viselő történelmi tárgyú képek jellemzik (II. Rákóczi Ferenc elfogatása). Első sikerét Hunyadi László búcsúja című képével érte el 1866-ban. 1875-ben a történelmi festészeti verseny nyertese lett Vajk megkeresztelése című képével. II. Lajos bajor király megbízásából számos történelmi tárgyú képet festett (XV. Lajos és Dubarry asszony 1874). Hazatérése után aktokat, portrékat és mitológiai témájú képeket festett. Utolsó alkotói korszakát a monumentális történelmi kompozíciók jellemzik. A millenniumra 1896-ban megfestett Budavár visszavétele című műve a műfaj egyik legjelentősebb alkotása. 1900-ban a párizsi világkiállításon első díjat nyert a Schlauh Lőrincz nagyváradi bíborost ábrázoló portréjával, amely máig Nagyváradon, a püspöki palotában tekinthető meg. Az 1907-ben befejezett Ezredéves hódolat című képe egész Európában feltűnést keltett. Élete utolsó éveiben a budai várba tervezett nyolc képből álló történelmi tárgyú képsorozaton dolgozott, melyből kettőt tudott elkészíteni (Mátyás fogadja a pápa követeit, A diadalmas Mátyás). Pályafutása során számos művészeti díjat nyert. Műveivel aranyérmet nyert Párizsban (1878, 1900), Berlinben (1886, 1910), Bécsben (1877, 1888) és Münchenben (1888). Halála után Dolányt (Nógrád megye) Benczúrfalvának nevezték el. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, valamint több vidéki és külföldi múzeum őrzi.