Negyedszázad alatt sem tudta teljes mértékben megoldani a román állam az ingatlan-visszaszolgáltatások ügyét.
Negyedszázad alatt sem tudta teljes mértékben megoldani a román állam az ingatlan-visszaszolgáltatások ügyét. Egy generáció nőtt fel a rendszerváltás óta, de a restitúció még mindig nem történt meg. A terület-visszaszolgáltatás a 18-as földtörvénnyel kezdődött, ekkor lehetett igazán kihasználni a jogszabály hiányosságait, kiskapuit. Egyesek ki is használták. Azóta több törvény is életbe lépett, a földeket, erdőterületeket osztották-szorozták, mérték, csereberélték, végül kiderült, kevesebb van, mint papíron. A pénzbeli kárpótlás sem történt meg teljes mértékben, a sokféle néven „futott” restitúciós alap tevékenységéről sok jót nem lehet mondani.
Ma ott tartunk például Maros megyében, hogy a prefektúra levéltári kutakodásai során érdekes módon állítólag új iratokra bukkant, ezekre hivatkozva pedig jó néhány, a korábbi években megtörtént visszaszolgáltatást felülvizsgálnak. A főispán szerint a jogos tulajdonost megilleti a föld, az erdő, másrészt az állami érdekeket védeni kell. Ahol tehát szerinte kétség merül fel a jogosságot illetően, és „természetesen” ezt új „bi-zonyítékokkal” alátámaszthatják, nos, meg is teszik. Nem kevesebb, mint 35 esetben kérték a visszaszolgáltatás felülvizsgálatát, ebből hét ügy megoldódott, 28 esetben viszont per van folyamatban. Mintegy 30.000 hektár erdőről van szó, elsősorban a Felső-Maros mentén.
A fenti nagyszabású „felülvizsgálódásban” valószínűleg nem kis szerepe van a főleg erdő-visszaszolgáltatási ügyben buzgólkodó, a restitúciók törvényességét firtató Marius Paşcan egykori prefektusnak – jelenleg szenátor –, aki már főispánsága alatt számtalanszor „megdöbbent” a tapasztalt „visszaélések” miatt, aki szerint a birtoklevél-kibocsátásra vonatkozó adatokat már annak idején alaposan megkozmetikázták, és minden igyekezetével jogszabály-módosítást szorgalmazott.
Lucian Goga prefektus szerint jelenleg a birtoklevelek csupán 5-6 százalékának kibocsátása maradt hátra, ám ezek a legbonyolultabb ügyek, amiket szinte lehetetlen megoldani. Mert vagy a helyi földosztó bizottságok nem teszik jól a dolgukat, pontatlanul, lassan dolgoznak, vagy nincs elég föld- és erdőterület, amit vissza lehetne szolgáltatni, esetenként „átfedések” vannak, a polgármesterek pedig a bírósági végzések ellenére nem helyezik tulajdonba az embereket.
A fenti szöveg ismerős, ezt halljuk vagy 15 éve a prefektusoktól, polgármesterektől. Az ingatlanok két évvel ezelőtt megkezdett felleltározása (ami alatt a visszaszolgáltatást leállították) időközben megtörtént, tavaly pedig kormányrendelettel egy évvel – 2017. január 1-jéig kitolták a birtoklevelek kiállításának határidejét. Huszonhat év után végre halvány remény látszik, hogy befejeződik e hosszúra nyúló jogorvoslati folyamat…
