2020. november 30., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Csütörtöki kimenő

Kora reggeli ébredésem, beismerem: rossz szokás, míg családom alszik, online téri hírekre vetemedem. Ennek során a legváltozatosabb tartalmak kerülnek szemem elé, ahogy eltávolítom a cukrászati akadályokat, melyek egy-egy e-kiadvány oldalait akadályozzák. Ugyanis rendszerint, amikor rávetnéd magad az érdeklődést felpiszkáló oldalra, közlik veled, hogy az „oldal sütiket alkalmaz”. Akár szereted, akár nem kedveled a cukrászsüteményeket (reklámokat), beleegyezel, hogy efféle nyalánksági faktorok árán is művelődésedet és tudatodat folyamatosan gyarapíthasd, híréhségedet mérsékelhesd. Rákattintasz, és ezzel elszabadul a pokol. (Elismerem, ezekből a reklámfelületekből tartható fenn az e-világ.)

Szóval olvasom, hogy Kínában be fogják tiltani rövidesen, ha már be nem tiltották – hisz olyan gyorsak a kínai elvtársak, mint az általuk világra szabadalmazott vírusok – Beethoven IX. szimfóniáját, ugyanis Friedrich Schiller német költőt halála után kétszáztizenöt évvel vallásos, reakciós keresztény propagandistának nyilvánította a kínai kommunista párt ideológiai főosztálya. (Elnézést, víruspajtások, kiment a fejemből a szolgálatos főideológus neve.) Azonkívül több Wagner-mű is tiltólistára kerül. Továbbá hasonló kukába lökés vár az európai kultúra kiválóságai közül, ezúttal csupán a zeneirodalom térfeléről, például Johann Sebastian Bachra és a jó öreg Händelre, akik elkövették azt a megbocsáthatatlan vétket, hogy a maguk korában és azóta is kedvelt, kiváló, csodás zenét szereztek – igen: a kereszt jegyében. Hívő emberek lehettek. És akkor még említést sem tettünk e sorok írójának kedvencéről, Wolfgang Amadeus Mozartról. Ez az ipse ugyanis szerzett többek között egy Requiem című gyászmisét, amelyet nem tudott befejezni. Na most már akadt a klerikális utókorban egy pók, aki nem elégedett meg a torzóban maradt művel, hanem csak azért is Peking-Bejdzsin bosszantására betetőzte, sikeresen lezárta. Azóta is játsszák, sőt játszották az egyéb kommunista rezsimek alatt is – innen az elhajlás a lenini és maoista vonaltól –, könnyen kitapintható a vörös Távol-Keletről.

Végeredményben azt is sejtheti az olvasó és a sorok között igazságot szimatoló emberiség, hogy nem ért véget a kulturális forradalom a nagy vörös vírusos, hejehujavéjes Kínában. Tovább folyik az ázsiaitás, a világkultúra kigyomlálása, egyszerűsítése, redukálása a maoista szintekre vagy még alább. A liberalizmus győzelme ideológiai síkon látszat csupán, az utazási szabadság elsősorban a belső ellenzéktől való szabadulás egyik elegáns, a nyugatiaknak is tetsző változata, az 1989-es Tienanmen tér kísértése nagy, és bármikor megismételhető, ha a KKP érdekei úgy kívánják. A kínai gazdaság dübörög, tarol, szárnyal. A szellemi tankok dübörögnek. A szellemi bombázók gyakorlatoznak. A kínai szellemi ellenzék Nyugaton máris tiltakozott az újabb vallásellenes propaganda és úthenger-politika ellen. Hasztalan, amíg Kína gazdasága felívelő szakaszában van, amíg a világversenyben egyenlő esélyekkel vesz részt, és tőkét fektet be, profitot szivattyúz ki, addig kitiltható lesz Thomas Mann és Romain Rolland, Szent Ágoston és Saul Bellow, Isaac Bashevis Singer vagy éppenséggel József Attila. Már ha ezeket egy másik korszakban lefordították az több ezer éves csudás kínai kultúra nyelvére. Úgy tűnik, fölöslegesen kínlódtak a műfordítók. Nem folytatom. Csak sajnálom a megrövidített kínai zenehallgatókat, sajnálom a kínai muzsikusokat, akiknek briliáns tehetségét és előadóművészetét egy egész művelt, vallásilag liberális és pluralista közönség csodálja. Gondolom, az iszlám harcosok még ezeken is túltesznek. Nékik nem is kell kommunista párt, hogy Bécsben vagy Párizsban bemutassák a muszlimfasizmus (Konrád György kifejezése) cselekvési programját.

Egy olyan monomániás tagnak, mint jelen sorok közlője, erről mindjárt eszébe jutott a romániai aranykorszak. „Képzeld el, haver” (hofis megszólítás), ha a nagy suszter és a vegykonyha-főnökasszony idején játszódnék a világjárvány. Az iskolák, főiskolák, óvodák átállnak az online oktatásra. Mindenki kapna „viramentre” egy Scorniceşti-en gyártott tabletet vagy petróleummal és szénpótló kivonattal működő 286-os személyi számítógépet, amit minden hét végén be kell szolgáltatni a legközelebbi rendőrőrsre. Kizárólag az oktatás céljaira szabad használni. Mondanom sem kell, kötelező lenne az egyenruha – korosztályonként – odahaza is. Nem is ülhetne a tanuló a képernyő elé, amely csak akkor kapcsol be, ha az iskola tanulója felmutatja a karszámát (egy, a nyakba beültetett mikrocsipet), a lányok haját lefogja a hajpánt, közismertebb nevén a kordeluca, és tilos nadrágban tanulni, a farmer viselése ördögtől való; a selyemharisnya helyett csakis a halványbarna ronda és aszexuális cérnaharisnya lenne kötelező. A maszk csakis nemzeti színű lehetne, az ortodoxia képviselőinek gyerekei kivételesen hordhatnak bizánci keresztet a nyakukban. A falusi iskolák esetében megengedett a népi motívumos maszk. Az érettségi és kisérettségi vizsgákat a szeku szervezné meg, minden tanuló mellé beültetnének egy-egy felügyelőt és egy beépített ügynököt, a másfél méteres távolságtartás mellőzésével, ui. a szekusokon semmi sem fog és senki sem fog ki.

Május 1-jén és augusztus 23-án, az egyéb állami és politikai sátoros ünnepeken a maszkviselés továbbra is kötelező, ekkor viszont a KB tagjainak arcképével feldíszített szájkosarak, mozgósító jelmondatok kerülnek fel piros alapon a köhögést-prüszkölést-nyálcsorgatást és szólásszabadságot fékező vászondarabkára. Agg illegalisták viselhetnek piros bársonyfüggönyből a KB-plenárisok pulpitusát egykor borító, a munkásosztály kiontott vérével festett, felszabdalt abroszdarabkát, amit jegyre adnak vagy két számjegyű tagkönyv felmutatása ellenében a pártboltokban osztanak. A gyűlések és sorban állások az online térben is folytatódnának, a tévé két-három csatornája naponta kizárólag a főtitkár és a KB suszterájrendeleteiről és covidellenes küzdelmeiről hírelne. Más adók lekódolva, mert a koronavírusnál is fertőzőbbek a polgári szabadságeszmények, amelyek a külföldi tévéken át jőnek. Még Budapestről is, ahol a liberálisabb Kádár-vírus szedi áldozatait. 

És születnek új mozgalmi dalok, pl. Fertőzzön a párt…