Be nem tartott ígéretek

Gyermekjogok és a román próbavizsga

Értesüléseink szerint április 15-én közlik országos szinten a próba-képességvizsga eredményeit. Kíváncsian várjuk, hogy hányan érték el az átmenő jegyet, mivel a pedagógusok, szülők, diákok közül sokan megfogalmazták azt a véleményt, hogy nem az ígéreteknek megfelelően kérték számon a nyolcadik osztály végzőseinek román nyelv és irodalom, matematika-, a nemzetiségi diákoknak pedig az anyanyelvi ismereteit is. 

A kísérleti évfolyam elégedetlensége

A nyilatkozó diákok többsége úgy érzi, hogy becsapták őket. Nem vették figyelembe, hogy a tantervek megváltozása miatt éveken át hiányoztak a tankönyveik, az új koronavírus-járvány kitörésekor heteket veszítettek, majd meg kellett szokniuk a digitális oktatásra való áttérést, amihez kezdetben eszközhiány miatt sokan hozzá sem fértek. Mire megszokták volna, az idei tanévtől újra iskolába jártak, és reménykedtek, hogy azt a hercehurcát, amin átmentek, és ami nem kedvezett a nyugodt tanulásnak, a képességfelmérő vizsgán figyelembe fogják venni. Hogy a közoktatási tárca vezetője sem gondoskodik arról, hogy a számonkérés megkönnyítéséről nyilvánosan tett ígéreteit betartsák, azt feltételezni sem merték. 

Követelmények és a valóság 

Mivel hosszú lenne mindhárom tantárgyból elemezni, hogy mi miért volt nehéz, sőt nehezebb, mint az elmúlt években, szorítkozzunk ezúttal a román nyelv és irodalomra. Ebből a tantárgyból ugyanis a jelenlegi nyolcadikos diákok új tanterv szerint tanultak, amit állítólag könnyebbre, hozzáférhetőbbre terveztek, mint a román anyanyelvű diákok számára készült tankönyvek. Lehet, hogy kevésbé volt nehéz, de nem eléggé, így a próbavizsga nem hozta a várt eredményt, sok vidéki iskolában semmiképpen sem. Amit csak tetézett, hogy a tanév kezdetén nem volt tesztfüzet a képességvizsgán várható tételekről, ezért a régi tesztfüzetekből kezdtek el készülni a vizsgára. Később 14 szerző közreműködésével megjelent a 14 tételmodellből álló, várva várt kiadvány a magyar tannyelvű osztályok számára, hogy segítséget nyújtson a felkészülésben. Az első lapon olvashatjuk, hogy a 2020. évi 3472-es miniszteri rendelet alapján készült, valamint a tanügyminisztérium oktatási és felmérési központja által kidolgozott mintateszt és annak javítási kulcsa alapján (a PISA-felmérés követelményei alpján). Az intézmény honlapján megtekinthető tételmodell, amelyet 2020. július 16-án közöltek, ijesztően nehéz, két hosszú és egy rövid szöveg képezi a kiindulópontot sok idegen, ritkán használt szóval, majd csavaros kérdések, sok-sok nehezebb, könnyebb feladat következik két óra alatt megemészthetetlen mennyiségben. 

Nem tudom, tiltakozott-e valaki amiatt, hogy amit kérnek, az messze áll a valóságtól és a lehetőségektől. Feltehetően nem, ugyanis ezt a modellt követték a három témát kettőre szűkítve és enyhén lerövidítve a tesztfüzet összeállítói is. 

Miért nehéz a könnyű?

A 14 tételmodellt tartalmazó füzetet az egyszerűsítés ellenére sokan kifogásolják, elsősorban vidéki iskolákban tanító pedagógusok. Véleményük szerint nehezen érthetőek és hosszúak a szövegek, talán kettő-három van, amit tanítványaik számára valóban hozzáférhetőnek tartanak. Akik összeállították a tételeket, nem ismerik az átlag magyar gyermek profilját, képességeit. Könnyen érthető, világos, átlátható, szellős, szép szövegeket kellett volna választani, semmiképpen sem olyanokat, mint például amelyik a Szent András-napi babonákról, a halottak hazajáró lelkéről vagy élő lelkekről szól, akik áldozataik vérét szívják azon az éjszakán, és fokhagymával lehet ellenük védekezni. Vagy egy másik szövegben a falusi nagyszülő házának leírását kérik, holott a városi gyermekek többségének már tömbházban laknak a nagyszülei is. 

A mindennapi életben használatos szókincset kellene elsősorban számonkérni, és kevésbé bonyolult érveléseket elvárni olyan diákoktól, akik erre az anyanyelvükön is nehezen tudnának válaszolni. Például leírni legkevesebb húsz szóban, hogy mások munkája vagy az empátia egyetemes érték, továbbá mi a nevelés szerepe abban, hogy valaki sikeres legyen az életben, vagy a szabadság fontossága mint egyetemes érték, és sorolhatnánk tovább. 

Ugyancsak vidéki pedagógusoktól gyűjtöttem azt a véleményt, hogy a tétel megfogalmazóinak könnyűnek tűnhet eldönteni, hogy egy tétel igaz-e vagy hamis, de amikor a diák nem érti meg, vagy rosszul értelmezi a szöveget, akkor ez a kérdés is nagyon nehézzé válik. 

Gyenge eredmények 

Jó nevű marosvásárhelyi iskolában tanító, elismert romántanár szerint a tesztfüzetre úgy kell tekinteni, mint ami jó szándékból önkéntes munkával született. Ezt kell értékelni, és nem a hibát keresni mások munkájában. 

Ha a román nyelvet az új tanterv szerint oktatták, akkor a tételek közepes nehézségűek, néhány elrugaszkodott példát leszámítva. A nyolcadik osztályt végzett diákoknak ilyen típusú szövegekkel kell tudniuk dolgozni, és azt tapasztalja, hogy tanítványai, miután hetente két tesztet megoldanak, egyre jobban belejönnek. Kifejtette, hogy vannak könnyű kérdések is, amelyek nem okoznak gondot, és egy hatos általánost a gyengébb képességű végzősök is elérhetnek. Végül úgy gondolja, hogy a vizsgán könnyebbek, hozzáférhetőbbek lesznek a feladatok. 

Nos, egy városi iskolából megtudtuk az eredményeket is. A gyermekek egyharmada sajnos 4,99 alatt teljesített, ötös-hetes közötti eredményt értek el a legtöbben, maximális jegyet nem kapott senki. Ezek az eredmények különösebb sikerélményt nem jelentenek, és a román nyelv és irodalom iránti vonzódást sem erősítik. Hadd tegyük hozzá, hogy értesüléseink szerint egy átlagos városi iskolában a román diákok sem remekeltek, az ötöst elérték ugyan, de a kilences-tízest kevésbé. 

A tételeket nem a valósághoz szabták 

Kedei Pál Előd, a Szentpál községi központi tanintézmény, a búzásbesenyői Dósa Dániel Általános Iskola igazgatója:

– Véleményem szerint, amivel a kollégáim is egyetértenek, túlságosan nehéz volt a próba-képességvizsga, és nem tükrözte azt az ígéretet, miszerint figyelembe veszik, hogy milyen körülmények között tanultak ezek a diákok. Első osztálytól tankönyv nélkül kezdtek minden évet, és a magyar tagozaton év közben, esetleg év végére kaptak tankönyveket, de volt olyan tantárgy, hogy még az év végére sem.

A pontszámot illetően vannak diákjaink, akik közepes eredményt értek el, a városi iskolák tanulói valószínűleg jobban szerepeltek. Hozzá kell tennem, hogy a románon kívül nehéz volt a magyar és a matematika is, alig néhányan írták meg az ötös-hatos jegyet. Egy kiváló diáknak lehet, hogy nem okozott gondot a románteszt, de voltak olyan feladatok benne, amelyek meghaladták a mi tanítványaink képességét.

Ha egy felnőttnek teszik fel a romántételben szereplő kérést, hogy a gyermekek jogainak a fontosságáról érveljen román nyelven, jól meg kellett volna „kapaszkodnia”, hogy megfelelő választ adjon rá. Ezek a tételek nincsenek a valósághoz szabva. A tétel-összeállító országos testületekbe kiválasztják a „szuper tanárokat”, de sajnos Bukarestből nem látszik, hogy mi a helyzet a valóságban, és az ígéretekkel ellentétben azokat a sajátságos körülményeket sem vették figyelembe, ahogyan egy éve oktatunk, megszakítva, online, iskolában, a járványhelyzet alakulásának megfelelően. A próbavizsga eredményei alapján, ahelyett hogy jelentős mértékben könnyítenének a számonkérésen, a következő lépés az, hogy mi, helybeli pedagógusok állítsunk össze felzárkóztató tevékenységeket. Kérdés, hogy mikor, hiszen hol jövünk iskolába, hol nem, megnyújtják a szünidőt, ilyen körülmények között mikor, hogyan lehet felzárkóztatni a diákokat?

Én abban reménykedem, hogy az elmúlt évek tapasztalata alapján a próbavizsgák nehezebbek voltak, mint a valódiak, és így az igazin valamennyit javulnak az eredmények. Nem tudom, hogy máshol mi a tapasztalat, de ha nem könnyítenek a tételeken, nem számítok semmi jóra. Sajnos a helyzetet nálunk ráadásul az is nehezíti, hogy összevont osztályaink vannak, és két évfolyammal kell a pedagógusainknak foglalkozniuk. Ami némileg mégis kedvező, hogy a képességvizsgán elért általánoshoz nem kell minden tantárgyból megírni az ötöst ahhoz, hogy középiskolában folytathassák tanulmányaikat végzőseink. Ez olyan szempontból kedvező, hogy aki gyengébb matematikából, lehet, hogy nagyon jól helytáll humán szakon és fordítva – válaszolta érdeklődésünkre az igazgató.

Még nem késő 

Tanulságképpen hadd induljunk ki abból, hogy – véletlenül vagy sem – a próba-képességvizsgán az első szöveget, amely alapján dolgozni kellett, a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény néhány paragrafusa képezte. Az egyik kérdésre adott válaszban meg kellett indolkolni, hogy miért fontos egy gyermek számára saját jogainak az ismerete. Válaszként azt mondhatnók, hogy többek között azért is, hogy figyelmeztessék a felnőtteket, hogy csakis azt kérjék tőlük számon, aminek az elsajátításához – képességeiket figyelembe véve – megteremtették, ha nem is a legjobb, de legalább a megfelelő feltételeket. Mert gyermekként fontosnak tartják, hogy a tanulás öröm, a számonkérés pedig egy izgalmas kaland kellene legyen, ami sikerélménnyel végződik. 

Még nem késő, és a kérés teljesítése nem is lehetetlen, ha a különböző tisztségeket betöltő okos felnőttek a gyermekek jogait és érdekeit komolyan veszik.