A bátor állampolgároknak nem jár fájdalomdíj?

Kincses Előd ügyvéd hétfőn bejelentette, hogy a Marosvásárhelyi Bíróság helybenhagyta a DNA határozatát, amely szerint nem indul bűnvádi eljárás a helyi rendőrség vezetője ellen, ugyanakkor a táblabíróság a szeptember 28-án megtartott tárgyaláson elutasította azt a fellebbezést, amelyet a megyei törvényszék azon döntése ellen nyújtottak be, amely elutasította az erkölcsi kártérítés megítélését.

Köztudott, hogy a helyi rendőrség parancsnoka 2015 áprilisában felszólította azokat a marosvásárhelyi lakosokat, akik megengedték, hogy az épületeikre kétnyelvű utcanévtáblákat függesszenek ki, hogy amennyiben nem szerelik le a táblákat, fejenként 50 ezer lej büntetést ró ki rájuk. A kétnyelvű utcanévtáblákat kifüggesztő Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) nyilvántartása szerint több mint 50 személy leszerelte a táblákat, mondván, hogy két-három évi jövedelmüket, nyugdíjukat nem kockáztatják.

Tizenkét olyan személy, akik nem tettek eleget a rendőri felszólításának, mert tisztában voltak azzal, hogy a törvény, illetve a marosvásárhelyi tanács 2007-es, a kétnyelvű utcanévtáblákra vonatkozó határozata értelmében törvényesen függesztették ki azokat, perbe hívta V. Bretfeleant és a helyi rendőrséget, és kérték, hogy a bíróság fejenként 50 ezer lejes erkölcsi kártérítést (fájdalomdíjat) ítéljen meg számukra. Ez azonos a fenyegető felszólításban megjelölt összeggel. „Ugyanakkor bűnvádi feljelentést is tettek hivatali hatalommal való visszaélés miatt, de a nyomozati eljárás lefolytatását a DNA megtagadta, és ezt a szerintem téves álláspontot végül is a Marosvásárhelyi Bíróság is helybenhagyta. Ami azt jelenti, hogy a helyi rendőrség vezetőjének büntetőjogi felelősségét nem sikerült megállapíttatnunk” – mondta az ügyvéd.

A helyi rendőrség és annak vezetője fájdalomdíj fizetésére való kötelezését a 2015. december 10-i ítéletével utasította el a Maros Megyei Törvényszék. „Az indoklás rendkívül érdekes – jelentette ki Kincses Előd –, mert szó szerint kimondja, hogy az a jogalap, amelyre felszólításaiban hivatkozott a helyi rendőrség, hogy a reklámtörvényt kell alkalmazni az utcanévtáblákra, az inkompetencia és a hivatali visszaélés határán mozog.” 

Ennek ellenére a megyei törvényszék nem ítélte meg a fájdalomdíjat. Azzal indokolta ezt, hogy a felperesek „olyan állampolgárok, akik ismerik a jogaikat és bátran kiállnak a védelmében, ezért a rendőrségi felszólítás számukra nem okozott semmiféle pszichés traumát”. Ez ellen a határozat ellen fellebbezést nyújtottak be 2016. április 28-án. Kincses csatolta a CEMO igazolását arról, hogy több mint 50 személy leszerelte a kétnyelvű táblákat, és kiért arra, hogy az alapfokon kihallgatott két tanú is bizonyította, hogy a felperesek igazuk tudatában legyőzték félelmüket. A táblabíróság a szeptember 28-án megtartott tárgyaláson azzal utasította el a bizonyítási indítványt, hogy a tényállás teljes mértékben tisztázott, és az ugyanaznap meghozott ítéletében elutasította a fellebbezést. 

„Mivel az elsőfokú ítélet indoklása szerint a bátor állampolgároknak nem jár fájdalomdíj, arra gondolok, hogy ha azok, akik levették a táblákat, hajlandók ügyvédi meghatalmazást adni, mert pszichés fájdalmat okozott nekik a fenyegető rendőrségi felszólítás, kérjenek fájdalomdíjat, hiszen az elsőfokú ítélet indoklásából az következik, hogy nekik járna” –  mondta végül Kincses Előd.