2024. july 28., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Basztikuli

Játékos jegyzetek   

Akkor már három hete nem beszélt.
Azelőtt bezzeg. Három-négy naponta „jött rá” valamiféle mehetnék, lánya szerint epileptoid kalandvágy gyötörte biztosan.
Mennék Kanadába!
Mennék Osztráliába.
Mennék Egyiptomba.
S még hová nem.
A veje mindig tréfálkozott, jól van, Mama, elviszem a Langerhans-szigetekre.
Örült gyermekien.
De vissza nem hozom.
Sírásra görbült a szája.
Nem vagy tengerész, sunyított sötéten.
Pilóta vagyok, nevetett a vő. Elröpítem Aucklandba, Christchurch-be. 
Óklend.
Krisztcsörcs.
Egyszer aztán mintha kivágták volna a nyelvét.
Járni járkált, enni evett, igaz, nagyon keveset.
Beszélni nem beszélt.
Szót sem.
Akkor már három hete.
Mentek a fiatalok ki a „birtokra”, a hétvégi portára, takarítani, szépíteni, amit a tél elrontott, ágyást készíteni, ásni, veteményezni.
Munkára sok vékony bőrű fehér tenyér.
Mit tegyenek, vitték a mamát is.
Megyünk a Bahamákra, mami.
Óklendbe.
Oklándra.
Nem ellenkezett, elfogadta a tájat, mintha valóban telve volna egzotikummal. Két bivaly is szembejött, rájuk dudáltak, meg sem parittyázták.
Látja, mama, a bivaly: az nem egy Tell Vilmos.
Hét közben a falu olyan kihalt, a szél is csak félve fúj. De szombaton megérkeznek a városi tulajdonosok, és kis motoros eke dürrög, a másik oldalon láncfűrésszel óvják a reves fáktól a tájat.
Mamát kiültették a dombi udvarocska tetejére, plédekkel bélelt karosszékből szemlélte az óklendes, bahamás világot.
Azok pedig dolgoztak, mint valami mintaparasztok.
A munkazaj déltájban harangszóra csitult. Szinte fájt a mozdulatlanság.
És a nagy siketségben egyszer csak a harmadik szomszéd felőli feljáró környékéről éles csattanás. Majd harcias parancsszóként:
– Baszti kuli vaszi mari!
Mama csodálkozva hallgatta, amint betölti az utcát és a szemközti bennvalókat az egyre ismétlődő menyecskekáromkodás.
Baszti kuli, baszti kuli. Vaszi mari, vaszi mari.
És a mama felpattanva odatartotta egész arcát a napnak, és mindkét karját kitárva ezt kiáltotta nagyon boldogan.
– Kis görcs, kis görcs!
Egyebet sajnos, később sem mondott. Hazatérve próbálták utánozni a menyecskét, basztikuliztak és vaszimariztak neki, és ő mindannyiszor visszakisgörcsölt, de egyéb semmi.
Azután elszállt. 
Krisztcsörcsbe.
Kisgörcsbe.
Óklendba.
Oklándra.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató