Baricz Lajos: Mikor bevonul

Tele van szívem nyíló friss virággal,

melynek ékeit az Úr elé szórom,

őt magasztalja millió madárdal -

méltó, hogy neki dicsőítés szóljon.

Az ébredező táj új ruhát öltött

s köszönti a Mestert, mikor bevonul,

én is lelkemben tiszta köntöst öltök,

s akkor nem számít, süt-e vagy beborul.

Ahol elvonul, ott kegyelem árad,

aki fogadja, az soha sem fárad,

hisz annak a lelke örök fiatal,

és vele az útja dicső diadal.

Fogadom a Mestert, tárva van a szívem,

be is tér ő hozzám, remélem, hiszem.

2019. március 26.