2019. július 19., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Egy barátkeselyű, miután több helyet is bejárt

országunkban, Szeben környékén állt meg pihenni. A hátán műholdas jeladót viselt, amit bolgár ornitológusok tettek rá. Ők évek óta azon fáradoznak, hogy ezt a Romániából is régen eltűnt fajt visszatelepítsék a Balkán-félszigetre. Jelenleg csak Görögországban él egy vadon élő kis populációjuk. 

Egy Milvus-csapat a műholdas adó által küldött koordináták alapján megkereste a madarat. Mindenki meglepetésére igen legyengült állapotban találták. A bolgár kollégákkal való egyeztetés után befogták és Marosvásárhelyre szállították. Itt Borka Levente, a Vets4Wild Egyesület állatorvosa perfúzióval segítette a dehidratált madarat. 

A Juan nevet viselő keselyű még közel egy hónapot töltött a Milvus Rehabilitációs Központ gondozásában, abban a reményben, hogy felépülés után szabadon bocsáthatjuk. 

Néhány nappal Juan befogása után egy másik barátkeselyű, a Kutelka nevű, szintén műholdas adót viselő tojó hasonló körülmények között került a Biológiai Diverzitás Megőrzése Egyesület (ACDB) gondozásába. Befogása után a Focşani közeli Vadállat-rehabilitációs Központba került. 

Fontos kihangsúlyoznunk, hogy mindkét keselyű befogása a bolgár kollégákkal való előzetes konzultáció alapján történt. Legyengülve és kiéhezve alig lett volna esélyük folytatni útjukat, így túlélésük érdekében ez a megoldás bizonyult a legjobbnak. 

Több mint háromhétnyi gondozás és bőséges táplálás után a Marosvásárhelyen és Focşani-ban tágas röpdékben pihenő madarakat a Green Balkans munkatársai vették át és szállították vissza Bulgáriába. Itt egy ideig megfigyelés alatt maradnak, majd ismét kiengedik őket a szabadba. 

Szállításukhoz különleges uniós szállítási engedélyekre volt szükség, amelyek kibocsátása érdekében a Milvus Csoport és a Vets4Wild munkatársai jártak el az illetékes hatóságoknál. 

A két keselyű egy átfogó balkáni visszatelepítési program résztvevője, a programot jelentős nemzetközi összefogással Bulgáriából irányítja a Green Balkan szervezet. Juan keselyű nevét egy spanyol kutatóról kapta, aki Mallorca szigetén dolgozott a keselyűk visszatelepítésén. 



Marosvásárhely és a varjak száma 

A vetési varjú egy telepesen fészkelő madárfaj, amely az utóbbi évtizedekben jelentős számban költözött be a lakott területekre. Ugyan az énekesmadarakhoz tartozik, de hát nem énekel szépen, fekete, csoportosan fészkel, elég zajos – szóval szomszédnak nem túl kellemes. 

Mivel sokan tettek panaszt, bejelentést a Milvus Csoportnál is a varjak „hihetetlen elszaporodásáról”, 2017-ben nekifogtunk, hogy pontosan megszámoljuk, hányan is vannak Marosvásárhelyen. 

Az idei év a harmadik, amikor a teljes városi állományt megszámoltuk, és az eredményeket megosztjuk most a lakossággal is. 

2019-ben 975 pár vetési varjú fészkelt a város területén, ami egy kicsivel több, mint az előző év állománya, amikor 917 pár vetési varjú költését észleltük. Ez a növekedés nem túl jelentős, és a párok száma sem olyan nagy, hogy egy ekkora városban gondot jelentsen. A probléma a telepek elhelyezkedésével van – néhány telep olyan helyen van, ahol nagyon sok embert zavar. Ezek sokszor kellemes lakónegyedek, ahol sok a zöldövezet és a nagyméretű fa. 

Ha összehasonlítjuk a 2017-es városi állományt a 2018-assal, jókora növekedést fogunk tapasztalni. 2017-ben kevesebb mint 500 pár varjú fészkét jegyeztük a városban. Mi történt közben? 2018 tavaszán, az addig a városon kívül, a „Pártszigeten” fészkelő több száz vetési varjút a fészkelési idény elején elzavarták – ezek a madarak pedig beköltöztek a városba, jellemzően a Cornişa, November 7. és Kárpátok lakónegyedekbe. Bizonyítani sajnos nem tudjuk, de valószínűnek tartjuk, hogy a szigeten vendéglőt üzemeltető cég tehető felelőssé a városi varjúállomány növekedéséért. Pedig a vetésivarjú-telepek által okozott zavaró károgás május végére – június elejére teljesen megszűnik (addig kirepülnek a fiókák, és szétszóródnak a madarak), így mire a szigeten beindult volna a szezon, a varjak nem zavarták volna a rendezvényeket. 

Mit lehet tehát tenni? 

Mi a Milvus Csoportnál rég szembesülünk a varjúproblémával, és keressük a megoldást, de az nem egyszerű. Mi szeretjük a varjakat, és a legjobb tanács, amit tudunk adni, az, hogy próbáljunk meg együtt élni velük. Autóból sokkal több van, zajosabbak, veszélyesebbek, mint a varjak – mégis megtanultunk velük együtt élni. 

Rendkívül fontos még, hogy a város szélén és a városban levő olyan telepeket, amelyek nem zavarnak sok embert – pl. a Szabadság utcában a nyárfákon levő telepet –, nem szabad zavarni. Sőt a város szélén levő fasorokra, facsoportokra meg kellene próbálni odacsábítani a varjakat, párhuzamosan zavarva – szigorúan csak a tojásrakási idő előtt – azokat a telepeket, amelyek a legnagyobb gondot okozzák a lakosságnak. Ehhez viszont összehangolt munkára van szükség – amire mi nyitottak vagyunk, de sajnos az önkormányzat részéről ezt nem tapasztaljuk. Tudnánk együtt dolgozni lakótársulásokkal is, és várjuk az érdekelt felek jelentkezését – de csak abban az esetben, ha a beszélgetés nem csak arról szól, hogy „tűnjön el minden vetési varjú a városból, vagy legalább a mi tömbházunk mellől”. Nyitottak vagyunk bármilyen partnerségre, melynek a célja, hogy a lakosság és a varjak számára is megfelelő konkrét megoldásokat dolgozzon ki. 

(Milvus-sajtóközlemény)