Barangoló

Sós fürdők, dolinák 

A Sóvidék (Korond–Parajd–Szováta-medence) az Erdélyi-medence és a Keleti-Kárpátok találkozásánál lévő törésvonal mentén helyezkedik el. A geológiai folyamatok során a miocén korszakban képződött sórétegek a medence pereme felé nyomulva felboltosultak egy gomba alakú sótömzs formájában, és áttörték a fölöttük lévő fiatalabb vulkáni rétegeket, sókibúvásokat hozva létre. Ennek révén alakult ki a vidék sajátos földrajzi környezete. Egy ilyen törésvonal menti sótömb található a Monosfalu – Marosvécs – Görgényszentimre – Köhér – Nyárádremete – Szováta – Parajd – Korond közötti altalajban. Az utólagos tektonikai mozgások, illetve a természeti elemek alakította tájban így helyenként előbukkannak sós források, dolinák. Ilyen helyek – Szováta és környékén kívül – Görgénysóakna, Alsóidecs, Görgényorsova, és egy kicsit ezektől távolabb ugyan, de az említett földtörténeti jelenségnek köszönheti létét a marosszentgyörgyi fürdő is. 

 

Görgénysóakna 

Szászrégentől 6 km-re a Görgény völgyének bejáratánál található a község. A települést már a bronzkorban lakták, majd a rómaiak is bányásztak sót a közelében. Először 1453-ban említik a dokumentumok mint a görgényszentimrei királyi birtok részét képező falut. Egy 1780-ban keltezett dokumentumban olvasható először a község jelenlegi területén levő felszíni só jelenlétéről. Egy 1854-es okirat 14 sós kutat említ. A fürdő első hivatalos dokumentumának egy 1884-ben írt dokumentumot tartanak, amely egy sóstót és az ezt ellátó, napi 300 liter sós vizű forrást említ. A sót  hivatalosan jóval korábban bányászták. 1453-ban Görgénysóakna és Sósszentmárton néven említik a településeket, így vélhetően már a XV. század elején már kitermelték a sót. 1555-ben I. Ferdinánd király megparancsolja Haller Péter erdélyi kincstárnoknak, hogy helyben értékesítsék a görgényszentimrei birtokon kibányázott sót. Amikor Bogáti Menyhért Miklós elveszíti a görgényszentimrei kastély tulajdonjogát, a zálogosított javak között szerepel Kincses falu és a görgénysóaknai sóbánya is. Érdekességképpen megemlíthetjük, hogy 1608-ban Báthori Gábor fejedelem megparancsolja a marosvásárhelyieknek, hogy ne vigyék a görgényi sót Marosvécsnél távolabbi piacra. Ezt a tiltást 1652-ben oldják fel, amikor Medgyesig, Segesvárig, Radnótig, illetve Lekencéig juthatott el innen a só. A XVII. században azonban elhanyagolják a bányákat, és így 1711-ben már hivatalosan is bezárják. 1718-ban azzal a feltétellel kerülnek a görgénysóaknai sóbányák a Bornemissza család birtokába, hogy ne nyissa újra a bányákat. Valószínűleg ennek oka az is lehetett, hogy egyre kevesebb sót tudtak kitermelni. 

A sós fürdő az egyik tárna beomlásával alakult ki. Az 1700-as években készült osztrák császári katonai térképen Görgénysóakna és Görgényszentmárton között 10 kék kört jelöltek be, amelyek sóstavak voltak. Egy 1847-es írásban az szerepel, hogy az 1840-es évek előtt már létezett „berendezett” fürdő. 1878-ban külön női és férfi strand is létezett vendéglővel, amelyeket leginkább a szászrégeni és a marosvásárhelyi fürdőzők kerestek fel. 1889-ben Maros-Torda vármegye legismertebb fürdőjeként említik. 1891-ben a pénzügy zálogosítja, majd 1892-ben Grün Izsák marosvásárhelyi vállalkozónak adja el, aki felújítja és hétszobás belső fürdőt is épít. 1894-ben már 45 szobás lakóház és 9 fürdőkádas helyiség is várta vendégeit. 1913-ban hivatalos fürdőteleppé nyilvánítják. A strand 1970-ig működött, amikor megszüntették és a faanyagot Alsóidecsre szállították. Jelenleg a település északi részén, egy fölcsuszamlásos terület aljában több – különböző méretű – sóstó is van. A legnagyobb volt a „római sóbánya”, amelynek beomlott tárnájában található a mintegy 31 x 32 méteres téglalap alakú hajdani fürdőtó. Mélysége jelenleg 14 méter. 1935-1936 között a strand padlódeszkáit javító munkások szerint a tó mélysége 70 méter volt. Állítólag a második világháború után nagyon sok törmelék és hulladék került a tóba, illetve a befolyó iszap is rövid időn belül feltöltötte az alját. A sós talajon igen értékes védett növények is találhatók. Jelenleg a strand elhanyagolt állapotba került, mivel a területért több éve tulajdonjogi vita folyik, így a fürdő hivatalosan nem működik. 

 

Görgényorsova – sós domb 

Görgényszentimre központjából indul ki a megyei út, amely Gör-gényorsovára és Szécsre (Orsova Pădure) vezet. Orsovát elhagyva, Szécs felé menet, jobb kéz felől a két település között található a sós domb, amelyet három patak is átszel. Ezek mellett sókristályok is jelzik, hogy jó helyen járunk. A dombról szép kilátás nyílik a Görgény völgyére, Kincsesfőre és a távoli Görgényi-havasok magaslataira. A régészek sós gödröket találtak, amelyekben a sókitermeléshez használt fákat, csapokat, lapátokat és vályúkat leltek. Az eszközök korát nem tudták megállapítani, de más, hasonló helyekről származó, ugyanilyen eszközök korszerű radiokarbonos elemzését követően i.e. 1500–800-ban használhattak ilyeneket. A sós domb mintegy 70 hektáros területen található. Két dolinában három sóskutat is létesítettek, az egyik fémtartályba a környékbeli tejfeldolgozó vállalkozó fogja fel a sós levet, amelyet sajt érlelésére használ. Tudomásunk szerint a környékbeli háziasszonyok is igen ízletes savanyúságot készítenek a sóskutak vizével. 

 

Ajánló: Görgényorsovától visszatérve Görgényszentimrére, majd onnan Kincsesfő – Szentmihály – Alsóbölkény irányába, ugyanakkor Alsóbölkényből Felsőbölkényen át Nyárádremetére, majd onnan Nyárádszereda – Marosvásárhely irányába szép körutat tehetünk  gépkocsival, vagy akár kerékpárral. 

 

Alsóidecs 

A Szászrégentől 5 km-re északkeletre a Maros bal partján fekvő települést 1319-ben Olideech néven említik először. 1335: Idech Inferior, 1461: Alsoydech, 1605: Alsó Idecs, 1760-62 között Alsó Idets, 1854: Alsó Idécs, Unter-Eidisch néven jelenik meg a hivatalos jegyzékekben. Alsóidecs a Losonczi, Bánffy,  Dezsőfi (Pásztói), nádasdi Ungor, bálványosi Bánffy, a Bethlen és Szobi családok birtoka. A szászokat a XIII. században telepítették ide, így első temploma is valószínű, hogy ekkor épülhetett. Az 1868-as tűzvész után 1875-ig újjáépítik, a tornyot kétszer is, mivel építés közben összeomlott. Középkori katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus lesz, a templommal együtt. Az alsóidecsi iskoláról 1737 óta vannak feljegyzések. Határában állt egykor Idecs vára (Spitzburg), melyet a Tomaj nembeli Dénes nádor utódai, a Losoncziak ősei építettek a régeni uradalomban, amely valószínűleg az Árpád-korban épült. A várnak nagyjából háromszögű alaprajza lehetett, melynek egyik szöglete délre, a másik kettő pedig északnyugatra és északkeletre néz. Területén több kisebb gödör van, a déli szögletében egy nagyobb, szinte szabályos kör alakú mélyedést láthatunk. Egy vártorony kőből kirakott alapja található a vár északkeleti szögletében, ugyancsak ezen a részen egyéb falmaradványok is felfedezhetők. A csúcson levő kevés hely miatt a várfal valamivel lennebb helyezkedett el, mindvégig követve a vár háromszögű belterét. A vártól egy keskeny gerinc vezet kelet felé, egészen egy kettős csúcsú magasabb hegyig, melyet formája alapján Nyeregtetőnek (756 m) neveznek. Állítólag valamikor ezen is vár állt, habár ott várnak ma már nyoma sem látszik. Mégis egy ottani vár létezésére utal a hegy német neve, a Sattelburg (magyarul Szalonnavár), ami Nyeregvárat jelent, de erre utalnak a szászok legendái is. 

Alsóidecs elsősorban sós fürdőjéről vált ismertebbé. Gyógyhatását már a római korban ismerték. A középkorban fejedelmek, földbirtokosok, grófok látogatták. I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem itt írta országgyűlés elé idéztető parancsát 1679. március 24-én Fekete Klárának, a néhai kisbúni Bethlen János özvegyének, aki a Béldi Pál-féle összeesküvésben részt vett férjét nem jelentette fel.  

Jelenleg a fürdőtelep sós vizű stranddal, kádfürdővel rendelkezik. A szakemberek szerint vize hatékonyan kezeli az idegrendszeri, légúti, női bántalmakat és különböző reumás betegségeket is. A sókoncentrátum 150 gramm literenként. Iszappakolást is lehet készíteni. A fürdő három medencével rendelkezik, az egyik mélysége 1,60 m és a felnőtteknek ajánlják, illetve van még egy 1,40 m és egy 1,20 méter mélységű is gyerekeknek. Teraszhelyiség, öltözők és zuhanyzók állnak a fürdőzők rendelkezésére. A fő idényben 8 és 21 óra között fogadja a vendégeket. 

 

Marosszentgyörgy 

Szent-Györgyöt már 1332-ben önálló egyházközségként említik. Az 1567. évi regestrumban Maros-Zent-Gyeorgy néven szerepel. A XV.  században a Szentgyörgyi család birtokolja, később a Petki családra száll. A Petkiek a falu közepén levő magaslaton egy korábbi  várkastély helyett kastélyt építettek. A kertben terebélyes öreg cserefa van, mely alatt a hagyomány szerint Apafi, mások szerint Rákóczi jobbágyfalvi Toth Mihályt lefejeztette azért, mert nem állított ki 100 harcost. A település egykori katolikus temploma az 1200-as években épülhetett román stílusban. Petki Dávid foglalta vissza a reformátusoktól a templomot 1720-ban. Ő telepített be ide jelentős cigány tömeget. 

Petki István 1640-ben építtette marosszentgyörgyi reneszánsz udvarházát, mely a mai kastély helyén állott. Az épület a  Máriaffy család birtokába kerül.  Az 1870-es években Máriaffy Albert megbízásából az épületet átalakították, a munkálatokat Soós Pál (1843-1910) marosvásárhelyi kőművesmester végezte, aki a kastély építési munkálatainak kivitelezője volt. Az államosított épületet visszakapta a volt tulajdonos, majd nemrég az önkormányzat tulajdonába jutott. Kulturális központot létesítenének benne. 

Marosszentgyörgy sós vizét és ásványi iszapjának gyógyító hatását már 1880-ban ismerték, ugyanis már abban az évben elkészült az első sós vizű medence, amit a felszíni forrásból tápláltak. Hogy itt strand létesülhetett, a véletlennek köszönhető. Az történt ugyanis, hogy a század elején földgázt kerestek, hiszen Erdélyben van a legtisztább földgáz a világon (99,99%) és 1912. május 2-án, amint az első szondát lefúrták 864 méter mélyre, a gáz helyett sós víz tört a felszínre. Azóta még két szondát fúrtak, egyiket 799 méter mélyre, a másikat 951 méterre, gyakorlatilag ezekből táplálják jelenlegi fürdőt. A víz sókoncentrációja 135,586 mg/l, az ásványi összetétele (jód, kalcium, magnézium, kálium, nitrogén) biztosítja gyógyító hatását. Állítólag itt található Erdélyben a legnagyobb jódtartalmú víz. A fürdő sokáig állami kézben volt, majd privatizálását követően ma az Apollo Wellness Club széles körű szolgáltatásaival, szállodával, kezelési központtal, sportteleppel, vendéglővel, konferenciateremmel  várja a vendégeket. Nyáron a strandon, míg télen a szálloda földszintjén levő medencében, kezelőközpontban lehet fürödni, gyógyulni.