A Bánság, amit érdemes újra felfedezni

Pénteken a marosvásárhelyi Bernády Házban mutatták be Szekernyés János A magyarság emlékjelei a Bánságban című háromnyelvű – magyar, román és angol – kötetét, melynek felelős kiadója és projektmenedzsere Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke. A könyvbemutatóra Kilyén Ilka, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke meghívására került sor. 

– Temesváriaknak ünnep Marosvásárhelyen lenni, hiszen ritkán járunk erre. Amikor Kilyén Ilka színművésznővel egyeztettünk, bejelentette, hogy bevezetőként a Fagyöngy citeraegyüttes fog muzsikálni. Ennek örültünk, ugyanis a Bánságban nem volt hiteles népi kultúra. Egy húszéves folyamat eredményeképpen mégis sikerült meghonosítanunk ezt a hiteles népi kultúrát, a néptáncot, a népdalt és a citeramuzsikát is. Ebben még Haáz Sándor is segítségünkre volt. A szegedi és a debreceni táncoktatók révén egy olyan mozgalmat sikerült elindítani a Bánságban, amely tömegméreteket öltött. Hogy miért nincs népi kultúra a Bánságban? Erre is felel a könyv, amely rengeteg információt tartalmaz. Szerzője Szekernyés János, a Bánságban köztiszteletnek és -megbecsülésnek örvendő újságíró, hely- és művészettörténész, a Temes Megyei Képzőművészeti Szövetség elnöke. 2010-ben megkeresett, hogy a Bánságról ki kellene adjunk egy könyvet. Jó! – mondtam. Akkor még nem tudtam, milyen fába vágjuk a fejszénket. Volt egy nagy szándék és mellette rengeteg munka. De hála istennek meglett: egy három kilogrammos kötet, ami rengeteg információt tartalmaz. A kötet nem csak a helyieknek szól, hanem másoknak is, ugyanis a Bánságról az emberek zöme nem sokat tud. Mi felkerestük a Bánság azon településeit, amelyekben magyar emlékjelek vannak, ezeket lefényképeztük, mindezeket csokorba fogtuk települések szerint. A Maros, Tisza, Duna és a Déli-Kárpátok közé eső, egykor egységes, virágzó régióról van szó, amely most három  ország területén fekszik: Magyarországon, Szerbiában és Romániában. A könyvben csak azok a települések szerepelnek, ahol magyar emlékjeleket találtunk: kilenc település szerepel Magyarországról, 35 Szerbiából és 68 Romániából. A szerző valamennyi település történelmi múltját, jelenét, jelenlétünket, jeles személyiségeit mutatja be. A népszámlálási adatokat is belefoglaltuk. Szekernyés János az impériumváltás előtti utolsó népszámlálás adatait, az 1910-est vette alapul, mellette vannak a 2011-es népszámlálási adatok. Az olvasó összevetheti, hogyan alakultak a demográfiai adatok. Anélkül, hogy önmagunkat sajnáltatnám, el kell mondani, hogy a bánsági magyarság az utolsó 24 óráját éli. Tény: 2002-ben Temes megyében 52 ezer magyar élt, fele Temesváron, fele falvakon, most 35 ezer magyar ember él a megyében, amiből 15 ezer Temesváron, 20 ezer elszórtan. Csodákban nem hiszünk, de itt tényleg csak a Jóisten segíthet! Ez az utolsó alkalom arra, hogy számba vegyük azt, hogy mit is adtunk hozzá a térség arculatához. Ha majd nem leszünk, az utókor fellapozza a könyvet. Ezzel bizonyítjuk, hogy „itt jártunk” – mondta Szász Enikő.

A szerző, Szekernyés János elmondta, nem ez az első kötetük, hiszen többek között Székely Lászlóról, Temesvár legkiválóbb műépítészéről, Bartók Béláról is kiadtak egy-egy kötetet. Ezek mind értékmentő könyvek. 

– Hosszú, nehéz munkával született meg a könyv, de büszkék lehetünk rá – mondta a szerző, miután beavatta a hallgatóságot a Bánság magyar vonatkozásban gazdag történelmébe. 

Akinek nem sikerült a helyszínen megvásárolnia a kötetet, a 0748-241-943-as telefonszámon érdeklődhet felőle.