BÁLINTH ZOLTÁN TIBOR
„Visszajövök én egyszer még,
Ismerős a táj,
Hallom hangotok…”
BÁLINTH ZOLTÁN TIBOR
(1972–2003)
tragikus elmúlásának 18. évfordulójára
„Lehet-e szavakba önteni, ha valami fáj?
Ha egy életerős, fiatal szervezet azt mondja: állj!
Lehet-e feldolgozni egy űrt, egy hiányt,
Ha minden porcikánk érte kiált!
Lehet-e változtatni a lehetetlent…
Az ember halandó és tehetetlen,
De lehet emlékezni, míg élünk, szeretni,
Lehet Valakit soha nem feledni!”
Édesanyád, Erzsike.
*
„Emlékszem a Jó testvérre,
A közös élményre,
A félig megfakult fényképre,
Minden családi ünnepre.
Emlékszem az aggódó Testvérre,
Segítő kezére, aggódó tekintetére,
Egész életére,
Csak remélni tudom,
De ésszel felfogni nem tudom,
Szemem lehunyom és álmodom…
Találkozni fogunk égi utadon.”
Testvéred, Csaba, fia, Erik.
*
„Angyalok szárnyán repülsz az ég felé,
Itt hagytál mindent, amit igazán szerettél.
Könnyes szemek néznek Téged, de
Te álmodd azt, hogy szép az élet,
Álmodjuk együtt, hisz Te is ezt szeretnéd!”
Ibi keresztmama.
A mosoly az arcodon örök emlék!
Isten veled!
Szeretteid. (12019-I)
