A Hagyományok Háza adott otthont Bálint Zsigmond fotókiállításának. A fővárosi tárlaton mintegy félszáz felvétel reprezentálja az erdélyi fotográfus művészetét, a kiállítás április végéig látogatható.
Emberközelben címmel nyílt meg pénteken Bálint Zsigmond (82) fotókiállítása a Hagyományok Házában. A művész a ’80-as évek elejétől rendszeresen fényképezte az erdélyi falvak világát, szokásait, tárgyi és szellemi néprajzát, az érdeklődők mintegy félszáz felvételét tekinthetik meg. A művész a megnyitó előtt mutatta be a tárlatot.
„A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének alelnökeként korábban is gyakran megfordultam a Hagyományok Házában, viszont a megújult székházban ez az első kiállításom. Mérnökként dolgoztam az iparban, s ez meghatározta életvitelemet is. Ugyanakkor gyerekkorom óta foglalkozom a fényképezéssel, s az egyetem elvégzése után tudatosult bennem, milyen irányba induljak. Elsősorban a szokásvilág, a néprajz területe érdekelt, s néprajzkutató barátaimmal együtt mentünk el »szokásnézőbe«, amíg ők jegyzeteltek, addig én a képi világot örökítettem meg. Ezen a kiállításon a teremiújfalui karácsonyi betlehemes játékok, a mezősámsondi »fehérfársáng«, valamint az alsósófalvi farsangtemetés – Illyés, a szalmabábu temetése – felvételei idézik a hagyományokat.
Minden kép közel áll hozzám, mindegyikhez beszélgetés vagy élmény kötődik. A felvételeken ott van az ember, akivel nekem szóba kellett állnom, meg kellett nyernem a bizalmát, hogy beengedjen a portájára, s ne is figyeljen magára a fényképezőgépre. Van, amikor szembenéz velem, arcáról olvasható le az élete súlya. Mégis egy kép különösen közel áll hozzám. Immáron tizenegy esztendeje veszek részt Gyimesközéplokon – Borospatakán az alkotótábor munkájában, s a képen látható házaspárt első ilyen alkalommal látogattam meg. Akkor vetett ágy előtt, csángó viseletben kerültek lencsevégre. Még abban a hónapban az asszony váratlanul lebénult, s a férfi már egy évtizede gondozza önfeláldozóan párját. Az asszony minden alkalommal megismer, de nem tud beszélni. Nagy szeretettel integet felém, akar mondani valamit, de tehetetlen.”
A kiállításra több mint 130 képből válogatták ki az alkotásokat. Emberi sorsok elevenednek meg a fotókon: a kukoricamorzsoló, az ordás kalácsot felvágó asszony, a sajtját büszkén mutató paraszt, a borospince gazdája, a disznóölésen harmonikázó böllér. Van kép, amelyiken egy sokat megélt mezőmadarasi asszony keze látszik csupán, az ujjak a bibliát követik. Ezért az egy fotóért is érdemes elzarándokolni a kiállításra.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
