Az úszás megelőzi a tartáshibákat és az elhízást

Az előző sorozatban bemutatott legegyszerűbb kültéri mozgási lehetőségek után, melyek felgyorsítják az anyagcserét s eltüntetik a fölösleges zsírt a szervezetből, beszélnünk kell az úszásról, mely, bár csak nyáron kültéri, a legkomplexebb módon megdolgozza a szervezetet. Kellemes időtöltés, lazító és pihentető, ízületkímélő mozgásforma, mely jellegénél fogva karbantartja az egész szervezetet. Túlsúlyosság esetében azonban kitartásra van szükség, s itt már nem a kellemes, hanem egy kiválasztott úszásnem (melyben otthonosan mozgunk) megfelelő időtartamú és intenzitású alkalmazására gondolunk, ahol a tempón is fokozatosan erősíthetünk, és az időtartamot is növelhetjük. Ha több úszásnemben is jártasak vagyunk, ezek variálása növeli a fogyasztó hatást. Az úszásnemet egyéni sajátosságainknak megfelelően válasszuk ki. A hátúszás és a gyorsúszás nagyobb izomtevékenységet igényel, jobban bontja a zsírt, és egyben tehermentesíti a nyakat és a csípőt, míg a lassúbb tempójú mellúszást végezhetjük kikapcsolódásként is. Megjegyzendő, hogy a nyaki szpondilózisban szenvedőknek nem javallott a mellúszás, sokkal inkább a hátúszás, mely lerögzíti, helyes pozícióba teszi a nyakat, és hosszú ideig ezt kell megtartani. Minden jó tulajdonsága mellett a legfontosabb, hogy a víz kikapcsol bennünket, hisz más közegben mozgunk, ahol másként hatnak a fizika törvényei. Minden mozgásformát megkönnyít. A víz fenntartó erő, mely simogat, oldja a mindennapi stresszt, élő ősi elemünk, mely a szervezetünket kitölti, életműködéseinket biztosítja. A vízszintes pozíció tehermentesíti a gerincet, és ami a legfontosabb, jellegénél fogva a ritmikus légzéssel növeli az szervezet oxigénellátását. Mivel a legősibb mozgásformánk az úszás, már csecsemőkorban alkalmazhatjuk a vízhez szoktatás speciális gyakorlatait, amelyekkel emlékeztetjük a babát az anyaméhben töltött kellemes környezetre. Szeretni fogja a vizet, s akkor már egy-két éves korában jól úszik. A rendszeres, heti 2-3 úszásfoglalkoztatás biztosítja izmainak, ízületeinek harmonikus fejlődését, megelőzve bármilyen nemű helytelen tartás kialakulását. Ha a kisbaba hosszabb időre elszakad a víztől, szülei elhanyagolják a mindennapi fürdetést, vagy kellemetlen élmények érik a vízzel kapcsolatban, nehezen tanul meg úszni. Minél később visszük el úszásoktatásra, annál nehezebben kezelhető. Sok időbe telik, míg leküzdi víziszonyát. Ezt tapasztaljuk a legtöbb felnőttnél, aki meg szeretne tanulni úszni, de előzőleg kellemetlen élménye volt a vízzel kapcsolatosan (beledobták vagy játékból lenyomták a víz alá gyerekkorában, úgy érezte, megfullad stb.), ezek a kellemetlen élmények beíródnak az agyba, és sok időbe, türelmes, kitartó munkába kerül kioldani onnan. Mégis azt javasolom, tartsunk ki a víz mellett, amíg lehet. Életünk elejétől a végéig. Hiszen az egyedüli sport, amit késő öregkorunkig végezhetünk. Úszásoktatóként tapasztalom sok szülő helytelen felfogását: miután a gyereke megtanul ügyesen egy-két stílusban úszni, jár is egy ideig, aztán abbamarad ez a tevékenység. A szülő megnyugszik, hogy lerótt egy kötelességet, a gyerek vízbiztos, nem fog belefulladni a tengerbe, ha nyaralni mennek, de arra nem gondol, hogy ezt a sportot heti rendszerességgel űzze egészsége érdekében, még akkor is, ha más edzésre is jár. Életviteli tevékenységgé akkor válik az úszás, ha az egész család rendszeresen jár. Mint ahogy már más sportoknál is említettem (közös kirándulások, hegyi túrák, akár kerékpárral stb.), az úszás is kellemes családi tevékenységgé válhat, és az előbbiekkel variálva, változatos foglalkoztatást biztosít a családnak, emellett erősíti az összetartozás-érzést és a csapatszellemet is. Folytatásként szóba hozom majd a Nyugaton annyira elterjedt, nálunk csak fürdőhelyeken alkalmazott jótékony hatású vízitornát is. 

Bogdán Emese