Az Úr temploma ez!

Szeptember utolsó hetében a küküllőszéplaki református egyházközség Istennek adott hálát a templom fennállásának 175. évfordulóján szervezett ünnepség keretében, ugyanakkor került sor a Küküllői Református Egyházmegye III. negyedévi lelkészértekezletére is.

Egész napos rendezvényünket nt. Biró István, a Küküllői Református Egyházmegye eperesének igehirdetése tette ünnepélyessé, a II. Királyok 4,1-7. ige alapján, kiemelve annak fontosságát, hogy a XXI. században merjünk hittel nagyokat álmodni, tervezni és megvalósítani, és akkor nemcsak az angyali seregek töltik be az egyre üresedő erdélyi templomok padsorait, hanem a szülők, nagyszülők mellett fiatal családok is egyre nagyobb számban keresik Istent.

A helyi lelkipásztor rövid köszöntőjében Ezsdrás 3,11. igéje fényében hangsúlyozta, hogy nekünk is van okunk énekkel, dicsérettel hálát adni az Úr jóságáért és irgalmáért, hiszen kettős ünnepet rendelt a gyülekezet számára. Az egyházi és polgári intézmények közötti építő jellegű kölcsönös együttműködés fontosságát hangsúlyozva kiemelte a lelkészértekezlet sajátos jellegét, a kommuniót, mely az egyházmegye szolgálattevői számára is páratlan lehetőség.

A köszöntőt követően Pál Levente András kiskendi lelkipásztor/történész ismertette a templom történetét, aláhúzva a mindenkori patrónusok, támogatók fontosságát. Az Alsó-Küküllő mente ezen temploma 1840-ben özv. Simen Jánosné szül. Pálffy Ágnes nagyasszony nagylelkű adományából épült az akkori romos kőtemplom helyére. Többször is sújtotta az idők vihara, és mivel alig pár száz méterre fekszik a Kis-Küküllőtől, gyakoriak voltak az árvizek, az utolsó generális felújításra 2000-ben került sor egyházmegyei, valamint gyülekezeti hozzájárulással.

Az asszonykórus templomépítőnk tiszteletére immár két éve, az akkori reformációi emlékünnepségen felvette patrónusa nevét, és most tiszta szívvel vallotta, hogy mindig az Úrral akar lenni, akárcsak Szőke Ágnes nyugdíjas tanító néni, aki Wass Albert szavaival figyelmeztetett bennünket, hogy „a víz szalad, a kő marad”, generációk változnak, de Isten állandó. 

Ünnepségünk a templomkertben folytatódott, ahol nt. Biró István esperes áldását adta a gyülekezetre, valamint a Balázs Antal fafaragó mester által készített kopjafára, mely Imre István egyháztag adománya, és arra emlékeztet bennünket, hogy az Úr temploma 175 éve áll Küküllőszéplakon.

Szakács Béla helyi polgármester ünnepi beszédében megköszönte Istennek ezt az áldott napot, és akárcsak az egykori patrónus, ő is felvállalta a helyi tanáccsal és a református gyülekezettel karöltve egyházközségünk támogatását, az ünnepség anyagi költségeinek fedezését. Még a csendes őszi eső is elállt, amikor Imre Tünde tanítónő Wass Albert Honvágy című versét szavalta, az asszonykórus pedig a Kell még egy szó sokat üzenő énekén keresztül a hazaváró szülőföld megtartó erejére emlékeztetett.

A szeretetvendégséget a Kü-küllői Református Egyházmegye III. negyedévi lelkészértekezlete követte, melyen Bustya János sepsiszentkirályi lelkipásztor A szerelempatak címmel tartott színvonalas előadást a részt vevő lelkipásztoroknak az ifjúság testi, lelki, erkölcsi fejlődését érintő kérdésekben, tanácsokat adva a Szentírás tanítása alapján, melyben a szerelmet Isten ajándékaként és adományaként az öröm, a gyöngédség, a megvigasztalódás, az együvé tartozás és a család gyarapodása tényeként értelmezte. 

Közös ünnepi ebéddel zárult együttlétünk a szépen felújított kultúrotthonban, ahol a lelki és szellemi épülés után a mindennapi eledelért a lelkipásztorok, elszármazottak, valamint a gyülekezet tagjai közösen adtunk hálát. Isten áldását kérjük mindazok életére, akik imáikban hordozták álmainkat, és segítettek ezen áldott ünnepség megszervezésében és kivitelezésében! 

(Csepán Levente lelkipásztor)