Az ünnep illata

Téli mesevilágban érezheti magát mindenki, aki ezekben a hetekben betér az Eldi pékség marosvásárhelyi várbeli mézeskalácsműhelyébe. A fenyőágakkal, ajándékváró rudolfos zoknikkal és az ünnepi készülődés más kedves kellékeivel díszített, tésztaillatú térben a gyermekek mellett a felnőtt látogató is elvarázsolódik. 

A vendégeket lelkes csapat fogadja, élén Orbán József Attila pékmesterrel, aki lépésről lépésre vezeti be az érdeklődőket a mézeskalácssütés, -díszítés rejtelmeibe. 

– Először tavaly a polgármesteri hivatal felkérésére nyitottuk meg a várban a mézeskalács-készítő műhelyt. Akkor mintegy 500 gyermek fordult meg nálunk, és, mint mondták, valamennyiüknek nagy élmény volt az itt eltöltött másfél óra. A sikeren felbuzdulva idén már mi kérdeztük a városvezetéstől, hogy rendelkezesünkre bocsátja-e a helyiséget. Az óvodai, iskolai csoportokat is idejében felkerestük, meghívtuk, így szervezettebben készültünk a műhelybeli tevékenységre. Ezúttal 800-900 gyermeket várunk – mondta Asztalos Éva, Kabai Elek tulajdonos lánya, aki könyvelőként dolgozik a cégnél, de ezekben a hetekben főként a kis mézessütőket irányítja.

– Hihetetlenül feltöltődöm ezeken az együttléteken, ezt már mások is észrevették rajtam – jegyezte meg a mosolygós hölgy.

Érkezésünkkor még üresen álltak a fehér asztalok, de minden széken egy kis kötény várakozott. 

– Ezt öltik magukra a gyermekek, mielőtt nekilátnának a tésztagyúrásnak. Papírból fejrevalót is kapnak. Az együttlét elején bemutatjuk a berendezést, az eszközöket, aztán mindenkinek jár egy gombócnyi tészta, azzal kezdik a vágódeszkán a munkát – sorolta a foglalkozás lépéseit Orbán József Attila. A kicsi „pékinasoknak” kérdéseket is tesznek fel a házigazdák, például azt tudakolják tőlük, hogy véleményük szerint mit tartalmaz a tészta. Miután megszülettek a formák, és a sütés is lejárt, a díszítés következik, végül alkotásaikat hazavihetik a gyermekek. A jól végzett munka után egy pohár meleg gyümölcstea és szilvás, barackos, csokoládés gombóc, illetve egy kis ajándékcsomag is jár mindenkinek – tudtuk meg vendéglátóinktól, akikkel arról is szó esett, hogy a mézeskalácsműhelynek otthont adó épületben egykor a várpékség működött.

– A mézeskalácssütős délelőttöket az is különlegessé teszi – tért vissza a jelenbe Asztalos Éva –, hogy a barátaikkal együtt süthetnek, díszíthetnek a gyermekek. Rendszerint mindenki felszabadul ilyenkor, lisztcsata is volt már – tette hozzá derűsen.

A műhely hétfőtől péntekig reggel 8 órától délután 4-ig „üzemel”. Szombaton reggel 9 órától déli 12-ig családokat várnak mézeskalácsot sütni, vasárnaponként zárva tartanak. A mézeskalács-készítő műhely varázslatos hangulatát december 23-áig szippanthatjuk magunkba – tudtuk meg vendéglátóinktól, akik nemsokára egy újabb gyermekcsoportot fogadtak. A várból a főtérre érve az ünnepi készülődés újabb jeleit észlelhettük. Borral, üdítővel teli műanyag ládák várakoztak a Színház téri fabódék mellett, amelyeken az utolsó simítást végezték, kalapáltak, szereltek a karácsonyi vásár árusai. Sötétedés után pedig újra felöltötte téli fényruháját a Rózsák tere.