Az „unitárius búcsú”, avagy az imádkozás évében a türelemről

A Magyar Unitárius Egyház megalakulását az 1568-as tordai országgyűlésen kimondott vallási türelem törvényétől számítjuk. Ezt a törvényt a vallásszabadság, valamint a hit és lelkiismereti szabadság törvényeként is nevezi a történetírás. Vallásszabadság, hit és lelkiismereti szabadság, türelem: az unitárius lelkiség fogalmai, vagy inkább ismérvei, talán mozgalmai, vagy egyszerűen örökségei? Mi mondható el még az unitárius lelkiségről? Hogyan élik meg egyéni és közösségi vallásosságukat az unitáriusok? Miért időszerű ezekről a kérdésekről beszélgetni? Többek között ezekről is kérdezzük dr. Sándor Szilárd pasztorálpszichológust, székelykáli unitárius lelkészt, a Magyar Unitárius Egyház által meghirdetett imádkozás évében, a szeptember 14-i szejkei hagyományos „unitárius búcsú”, valamint a szentháromsági marosi unitárius egyházköri vándortalálkozó előtt.

– Tiszteletes úr, már többször faggattuk Önt a türelem fogalmáról. Ez alkalommal kérjük, beszéljen a türelemnek az unitárius lelkiséggel való kapcsolatáról és ennek időszerűségéről.

– Valóban időszerű most erről beszélni, hiszen szeptember 14-én ismét lesz a Székelyudvarhely melletti Szejkén az „unitárius búcsúnak” is emlegetett találkozó. Az idén ennek a találkozónak a szervezői között van  Fazakas Levente esperes úr és a Köri Tanács vezetésével a Marosi Unitárius Egyházkör közössége is. Ez azt is jelenti, hogy ez alkalommal a kör lelkészei szolgáltatják ki a szabadtéri úrvacsorát. A felvetett kérdésére válaszolva, ha e találkozó közösségápoló hagyományából indulok ki, akkor a türelemnek az unitárius lelkiséggel való kapcsolatáról igencsak sok minden elmondható.

A türelem és az unitárius lelkiség kapcsán mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy e kettő úgy viszonyul egymáshoz, mint fény a lánghoz, rügy a termő ághoz, vagy mint hit a hitelességhez. De a példákat még folytathatnánk. Hogy érthetőbb legyek: amennyiben a lelkészi hivatás célja az, hogy e hivatás betöltője „emberséges ember” legyen, akkor ezzel sikerül valamelyest megközelíteni azt, amiről a lelkészség szól. Ezek után, ha úgy tetszik, beszélhetünk felekezetiségről, unitárius lelkületről, türelemről. Az „emberséges ember” kifejezést nem én találtam ki, ugyanis ezt dr. Hézser Gábor református lelkész, lelkigondozó tanáromtól hallottam első alkalommal. 

De említhettem volna akár dr. Köllő Gábor katolikus lelkész, lelkigondozó hasonló szavait is, vagy több más névre is utalhatnék, akik e kérdést úgy közelítik meg, mint ahogy az óceán sem felejtheti el a mélyük mélyén tápláló források mellett a felhőből aláhulló esőcseppeket, de a folyamok, folyók, patakok, csermelyek tápláló forrásait sem. 

– Hogyan és miben nevezné meg a türelem és unitárius lelkiség forrásait? 

– Meglátásom szerint itt nem beszélhetünk csupán egy forrásról, mint ahogy a mélységből feltörő vizet fakasztó forrásokból kiáramló víz is árkot ás magának, vagy néhol búvópatakként folytatja útját, majd a forrás bőségétől függően egymásba ömlenek. Hasonlóképpen táplálják az unitárius lelkiség és türelem forrásai is a szomjazó lelkeket. Jó, ha emlékszünk még a „csak tiszta forrásból” örökségünkre, és ne oltsuk szomjunkat máshonnan (gondolok a szarvasnyomokra vagy más ihatatlan vizekre). Erről jut eszembe az előbb említett szejkei borvízcsorgónak a jótékony hatása is.

– Mit mondana el ezekről a lelki forrásokról?

– Ezzel kapcsolatosan az jut eszembe, hogy az unitárius lelkiség forrásai vagy a türelem sziklái, vagy termő rögei alól fakadnak fel, vagy akkor meglátásom szerint nem beszélhetünk unitárius lelkiségről. Ugyanakkor, ha elhagyjuk azt, hogy unitárius, és csak a lelkiségre gondolunk, kérdezhetem-e, hogy ez a lelkiség milyen lehet türelem nélkül?

– Konkrétan, mit nevezne forrásoknak? Történelmi örökséget, hitbeli meggyőződést, életvitelt, vagy még mi juthat eszébe erről egy unitárius lekésznek, pasztorálpszichológusnak?

– Történelmi örökségünk forrása hungarikum: az 1568-as tordai országgyűlési törvény. Emellett számos forrás van. Székelykáli lelkészként nem hagyhatom ki a falu nagy szülöttjének, Aranyosrákosi Székely Sándor püspöknek, tanárnak, a Székelyek Erdélyben költőjének a szülőföldet, nemzetet és felekezetre, fajra, nemzetre való tekintet nélküli embert szolgáló örökségét, amit az utána való korokból is ránk hagytak a századok. 

Ezt az örökséget igyekszünk ápolni Székelykálban minden ősszel, hiszen szeptemberben született e nagy szellemi elődünk, akinek az énekeskönyvünkben mai napig énekeljük szerzeményeit. Az unitáriusokról sokan tudják, hogy egyistenhívők – ez lenne hitbéli örökségünk, amire rákérdett, viszont mindez száraz hitelvi kérdés lenne csupán, ha elfeledkeznénk Jézusnak az Isten és emberszeretet kettős parancsolatáról. Meglátásom szerint ez köti össze a hitbéli meggyőződést az életvitellel, amiről az imént szó volt. Sok minden eszembe jut még a felvetett kérdéssel, a forrásokkal kapcsolatosan. 

Az előbb említett szejkei gyógyító borvízforrás mellett eszembe jut a székelykáli unitárius műemlék templom mögötti forrás, ahol a falu nagy szülöttje is oltotta szomját, és azóta is ide jár a falu népe ivóvízért. Tiszta forrásaink táplálják a múlt emlékezetét és a jelent, amelyeket nekünk kell átadnunk az utánunk érkezőknek. Igen, vannak kiapadt kutak, és vannak újonnan felfakadó források is. Azokból a kutakból, amelyek kiapadtak, már nem tudjuk szomjunkat oltani, amelyek pedig újonnan fakadnak, azokat meg kell ismernünk, hogy vizük mennyiben iható.

Az unitárius lelkület és türelem forrásai évszázados források, éltető kutak. Amint a tiszta források vizéhez szomjasan hajol az ember, hasonlóképpen az unitárius lelkülethez is, forrásainkat gondozó lelki szomjúság szükséges. A türelem fogalma és módozatainak a bővizű forrásai életet adó tápláló kutak. Ha iszunk belőlük, tiszta marad, ha viszont beleesik a veder a kútba, és ott marad, akkor ihatatlanná lesz. Hasonlóképpen hiábavaló a fény is, ha becsukjuk a szemünk előtte, nem nekünk világít. Ha viszont a sötétben lobogó gyertyát nézünk, akkor utána a behunyt szemünkben is emlékezünk ennek fényére és árnyékára. Aki lelki szomjúságát csak tiszta forrásból enyhíti, utána csak ilyen forrásra vágyik.

– Apropó, szejkei találkozó... – ez is egy ilyen „forrás” lenne?

– Valóban, a szejkei találkozó egy ilyen forrás. Viszont hiába mennénk az arcunkat is visszatükröző vizéhez bekötött szájjal vagy kulacs nélkül. Szükséges előtte lelkiismereti vizsgálatot tartanunk. Fontos, hogy hozzunk magunkkal „kulacsot”, törékeny cserépedényt, és vigyázzunk, hogy ne érkezzünk ide kétkulacsosan. Vagy Istenben bízó és embertársainkat szerető emberként érkezünk majd ide, vagy nem oltja szomjunkat a szejkei forrás.

– Milyen találkozó az, ahova törékeny cserépedénnyel kell érkezni?

– A törékeny cserépedény evangéliumi képe sok mindenre utal. Nem hiába őrzi a szájhagyomány ezt a találkozót „unitárius búcsúnak”. Minden találkozáshoz legalább két ember szükséges, akik jelen vannak ugyanazon időben és térben, de nem csak. 

A találkozáskor a két ember mellett mindig ott van a Harmadik is: az Isten. A búcsúról a katolikus vallási zarándoklat jut elsőként eszünkbe (gondoljunk a csíksomlyói búcsúra – ahol bűnbocsánatot nyerhetnek a hithű katolikusok, hiszen nem keresik a „testvérellenséget”). 

Azt, hogy mi minden lehetséges a szejkei unitárius búcsú” találkozóján, az elsősorban a résztvevőktől – és itt nem választanám ketté a „szervezőket és a vendégeket” –, illetve ezek lelkületétől függ. Búcsúzni azoktól tudunk, akikkel találkozunk, akik valamikor életünk részei voltak. Az „unitárius búcsún” a viszontlátás öröme mellett jelen van az örökkévalóságba távozottakra való emlékezés is. 

– Az idei szejkei találkozónak, az „unitárius búcsúnak” a társszervezői között, Fazakas Levente esperes úr vezetésével, részt vesz a Marosi Unitárius Egyházkör közössége is. A korábbiakban erre utalt a türelem és unitárius lelkület időszerűsége kapcsán, vagy még valami másra is?

– A türelem gyakorlásának vannak egyéni és közösségi alkalmai. A türelem és az unitárius lelkület kapcsán beszélhetünk olyan közösségi alkalmakról, amelyeknek lehetőségeit az egyház biztosítja. Akár egyéni, akár közösségi oldalát vizsgáljuk a türelem lelkiségének, nem feledkezhetünk el arról sem, hogy a türelem jelensége – mondjuk úgy – a nehézségek elhordozásával van összefüggésben. 

Nehézséggel, veszéllyel, fájdalommal vagy hasonló dolgokkal szembeni viszonyulások egyfajta válasza lehet a türelem is. Beszélhetünk jó, rossz és sok más természetű türelemről is. De a kérdés, ha jól értettem, most nem kimondottam a türelem természetére vonatkozott. Válaszomban ezt sem hagyhattam ki. A szejkei „unitárius búcsú” esetében is felsorolhatunk akár több olyan okot is, amelyekre a válasz lehet a türelem. A vallásos lelkülethez természetesen hozzátartozhat az is, hogy a türelmet a résztvevők nem kimondottan egymással szemben gyakorolják, hanem a türelem egyfajta válasz a közösség részéről az éppen felmerülő közös gondokra. 

Bizonyára így volt ez már az elinduláskor is, mint minden alkalommal e találkozón. A szejkei „unitárius búcsú” az unitáriusok egyetemes találkozója, amit unitárius világtalálkozónak is nevezhetünk, hiszen a világ különböző részeiről, messziről is érkeznek résztvevők. 

Szeptemberben, az unitáriusok őszi hálaadása, úrvacsoraosztó ünnepe előtt kerül sor erre. E beszélgetés időszerűségét adja az is, hogy az idén, a szejkei székelykapuknál lesz felhúzva a lelkigondozói sátor, ahol az imádkozásról és a türelemről beszélgetünk. Szeretettel hívunk és várunk minden témában érdekeltet!

Szintén szeptemberben, egy héttel a szejkei találkozó után kerül sor a Marosi Unitárius Egyházkörben – az idén Szentháromságon – az egyházköri unitáriusok vándortalálkozójára. Azért vándortalálkozó, mert a találkozó helyszínei az egyházkör különböző egyházközségei, annak alapján, hogy éppen melyik egyházközség látja vendégül a többi egyházközség résztvevőit. 

Azt már ismételnem sem kell talán, hogy Székelykálban az idén is megemlékezünk Aranyosrákosi Székely Sándor születési évfordulója alkalmával.

– Tiszteletes úr, sok sikert kívánunk. Köszönjük a beszélgetést!

– Én is köszönöm a lehetőséget, és köszönöm a jókívánságot. Isten áldja!