Kirobbant a múlt héten a regáti politikai vihar az uniós helyreállítási alap kapcsán. Hogy abból mi lesz, az még a jövő titka, de úgy tűnik, hogy megszorítások következnek, attól függetlenül, hogy bukik-e vagy marad a jelenlegi kormány.
Amióta tárgyalnak a helyreállítási alapról, Marost lehetett volna rekeszteni a kormány és az elnök arról szóló nyilatkozataival, hogy milyen nemes célokra fogják használni azt a mintegy 30 milliárd eurót, amit hitelből és uniós forrásokból kapnak az alap keretében. Így hát nagyon nem szép tőlük, hogy egy szót sem ejtettek az ország idevágó pályázatához mellékelt listáról, amelyben kilenc szakterületen ígérnek olyan reformokat, amelyeknek jelentős hatása lehet az adófizetők mindennapjaira. A listáról az egyik mérvadó román gazdasági napilap számolt be több anyagban is a napokban. Eszerint a kormány többek között a nyugdíjrendszer, az adópolitika, az állami vállalatokra vonatkozó szabályozások, a költségvetési ágazat bérei terén tett vállalásokat, különböző határidőkkel.
A megszólaltatott elemzők szerint valószínűleg emelni fogják a nyugdíjkorhatárt, és várhatóan egyes adókat is, az szinte biztosnak tűnik hogy például az informatikai ágazat és az építőipari dolgozók személyijövedelemadó-kedvezményeinek harangoztak. Azonban a vállalások java része, mint például az adóbehajtás hatékonyságának javítása meg egyéb intézményi átalakítások gyakorlatilag ugyanazok, mint amiket a kétezres évtized végi gazdasági válságot követő valutaalapi hitelprogram keretében vállalt az akkori kormányzat, csak az utána következő szoci kabinetek vagy egyáltalán, vagy csak látszólagosan alkalmazták őket. Ha az akkor vállaltak szerint pontra tették volna az intézményrendszert, és a válság utáni kedvező időkben legalább ugyanannyi figyelmet fordítottak volna a fejlesztésre mint az osztogatásra, most kevésbé lenne min megdöbbenni. Hogy ez majd konkrétan mibe kerül az adófizetőknek, az csak az évek során derül ki, mert az egyes reformokat különböző határidőkkel vállalták. Ehhez még hozzáadódik a mi esetünkben évente nagyságrendileg négyszázmillió euró, annak betudhatóan, hogy az uniós tagállamok a helyreállítási alap létrehozásáért 2 százalékponttal megemelték az uniós kasszához való hozzájárulásukat, a bruttó nemzeti össztermékük 1,4 százalékára az eddigi 1,2 helyett. Akár megússza a kormány a bizalmatlansági indítványt, akár nem, azzal mindenképpen átrázta a választóit, hogy ezeket a költségeket és a következményeket elhallgatta. Nekik politikailag is sokba kerülhet ez az újjáépítési program, de az már biztos, hogy az adófizetőknek ez anyagilag sem lesz olcsó.
