Az új kormány gazdasági mozgásteréről
2012-02-14 16:07:39
- Kósa András
Közpolitikai elemzők szerint kormányváltásra (s nem előrehozott választásokra – mert utóbbi a parlamenti többség elvesztése kapcsán merül fel) akkor szokott sor kerülni, ha a kormányzati erők úgy érzik, hogy új lendületre van szükség. Vagyis Emil Boc lemondása, majd Mihai Răzvan Ungureanu kormányfői beiktatása (értsd: parlamenti többség felsorakozása mögötte) első ránézésre valamiféle, a válságkezelésbe belefáradt, megkopott miniszterelnök lecserélésére utal.
Közpolitikai elemzők szerint kormányváltásra (s nem előrehozott választásokra – mert utóbbi a parlamenti többség elvesztése kapcsán merül fel) akkor szokott sor kerülni, ha a kormányzati erők úgy érzik, hogy új lendületre van szükség. Vagyis Emil Boc lemondása, majd Mihai Răzvan Ungureanu kormányfői beiktatása (értsd: parlamenti többség felsorakozása mögötte) első ránézésre valamiféle, a válságkezelésbe belefáradt, megkopott miniszterelnök lecserélésére utal. S erre enged következtetni az is, hogy a PD-L teljes minisztersorát lecserélték (most ne foglalkozzunk a turisztikai miniszter asszony személyes ambícióinak a pártberkekben való megnyilvánulásaira), illetve az első napok offenzív megnyilvánulásai. Ahogy ez egy politikai marketingelőadás első leckéjében le van írva, a miniszterelnök azonnal gumicsizmát húzott és a hó által leginkább sújtott térségbe utazott, ahol meg is volt első, vihart kavart kijelentése: nem lehet, hogy a katonaság takarítsa el a havat, miközben a lakosság tétlenül ül a melegben. Gabriel Berca közigazgatási és belügyminiszter főnökétől felbuzdulva azonnal felszólította a prefektusokat, hogy ellenőrizzék a helyhatóságok hóeltakarítással kapcsolatos szerződéseit, az érzékelhető problémák kiküszöbölésére. Lucian Bode gazdasági miniszter hétfőn leváltotta a Transelectrica vállalat vezérigazgatóját, miután az bejelentette, hogy a hazai energiafogyasztást nehezen tudja ellátni a termelés, így csökkenteni fogják az exportot. Vagyis a kormány azonnal látványosan munkába állt. S mivel krízishelyzet van, ezt tűzoltással kezdte…
Viszont vizsgáljuk meg egy kicsit, hogy a parlamenti választásokig hátralévő mintegy 8-9 hónapban mit tehet hosszabb távon – a tűzoltáson túlmutatóan – a romániai gazdasági környezetért. A legjelentősebb lemaradás az EU-források területén érzékelhető. Nincs olyan médiatermék, amely az utóbbi időben ne hozta volna fel ezt a problémát. Gazdasági válság idején ez a kérdés még erősebben jelenik meg, hiszen a külföldi befektetésekre számítani nem lehet (tavaly a külföldi befektetések összege 13,6%-kal csökkent, 1,917 milliárd euróra, ami az elmúlt 9 év legkisebb értéke), a belföldi hitelezés továbbra is befagyott, ugyanakkor költségvetési források sincsenek a gazdaság élénkítésére. Maradnak az EU-s források, ebből két olyan terület van, ahol lenne keresnivalója a mostani kormánynak: a strukturális alapok (infrastruktúra és környezet – csak autópálya-építésre mintegy 4,5 milliárd euró állna rendelkezésre. Ezen a területen a leköszönt miniszter, Anca Boagiu valóban hozott lendületet, de jobb kezének miniszteri bársonyszékbe való ültetése adhat reményt a lendület folytatására), illetve a mezőgazdasági alapok (nagyjából 2 milliárd euróra tehető a forrás nagysága, ráadásul ezek direkt kifizetése. Valeriu Tabără a nyáron még a rekordtermések bejelentésének sajtótájékoztatóin lubickolt a népszerűségben, azonban a lakosság mintegy 45%-át érintő terület recseg-ropog, így a váltás ezen a téren is jót tehet). Maradt viszont a helyén egykori csatlakozási miniszter, majd EU-biztos Leonard Orban, akinek felelőssége rendkívül nagy. Nem kizárt, hogy Ungureanu saját hatáskörébe vonja a kérdést, hiszen a kormányprogram a 2011-ben lehívott EU-forrás nyolcszorosát jelölte ki idei célként. Elsőre túl ambiciózus tervnek látszik.
A kormánynak feltétlenül folytatnia kell – már csak az elfogadott sürgősségi kormányrendelet, illetve a Nemzetközi Valutaalapnak tett vállalások miatt is – az állami vállalatok tőzsdei privatizációját. Ráadásul a kormány ezen lépése költségvetési bevételt is termel. Persze érdemes az eladási folyamatnál körültekintőbbnek lenni, hiszen ma jó áron nehéz bármilyen állami vagyont eladni (lásd a Petrom 9%-os részvénycsomagja eladásának tavalyi bukását). Talán megfontolhatná az állam, ha a lakosságot valamiféle jegyzési kedvezménnyel hozná helyzetbe és tenné ezen vállalati részvénycsomagokkal tulajdonosokká, erősítve a középosztályt. Márpedig ez olyan befektetés lenne a kormány részéről, amely nem azonnali és teljes körű béremelésként jelenik meg, ugyanakkor a tulajdonlással járó felelősség erősítése felé mutat.
A népszámlálási adatok kapcsán múlt héten is említettük (lásd: A népszámlálás hatása a makrogazdasági adatokra, Népújság, 2012. február 8.) az aktív lakosság csökkenését, a gyerekvállalás elmaradását, ami munkahely-teremtéssel, az iparosítással, a falusi környezetben élőkre való nagyobb odafigyeléssel, illetve a gyermekvállalás adózási és a nők könnyebb munkába állásával való stimulálásával befolyásolható megfelelő irányba. Ezek a területek újra nem a közkiadások széles körű növekedését, hanem egyféle hosszú távú befektetést eredményezhetnek. Ugyancsak ezt támogathatná – ráadásul az építőiparon keresztül a gazdasági növekedést is erősítheti – az állami lakásépítési program új lendülete. Munkahelyeket kell teremteni! A válság több mint félmillióval csökkentette, így már nem egészen 4,2 millió munkavállaló van a magánszektorban, ami a 19 milliós lakosságra vetítve rendkívül kevés.
Vagyis rövid távon is lehetne néhány olyan intézkedést eszközölni, amely akár hosszú távú eredményeket is hozhat a hazai gazdaság számára. A szándék most úgy tűnik megvan, kérdés, hogy államelnökünk, a parlamenti helyüket féltő honatyák mennyire érzik saját széküket inogni, hiszen ha elszabadul a kampánypolitizálást, akkor Ungureanu rövid kormányzása (a kabinet tagjaival együtt) legfeljebb Băsescu rossz másolataként vonul be a történelembe.
