Az új év első napjai még a karácsony fényeiben

Az adventi napokon, a két ünnep közt és az új év első hetén a jövő köszöntése és a művészet tisztelete jegyében telt-múlt az idő Budapesten.

Szent István Bazilika – karácsonyi vásár és jégpálya

Az adventi napokon, a két ünnep közt és az új év első hetén a jövő köszöntése és a művészet tisztelete jegyében telt-múlt az idő Budapesten. Évről évre szebb helyszínek a köztéri kirakodóvásárok, akár a hagyomány szerint a Vörösmarty téren, akár újabban a Szent István téren, Lipótvárosban, a bazilika tornyainak árnyékában zajlanak. Talán ez utóbbi helyszínen, a csodás fenyőkapu, a különleges fényekkel megvilágított karácsonyfa, a korcsolyapálya és le nem írható kézműves gyönyörűségek között lehetett álmélkodni, vásárolni, hogy aztán szívet-lelket nyugtatóan hálát adni az ünnep után betérhessünk a Szent István Bazilika oltárai elé gyertyát gyújtani, fejet hajtani, letérdelni. És maradt még sok újdonság, látnivaló, köztük a Szépművészeti Múzeum múlt év végi ajándéka, a Paul Cézanne-kiállítás.

A tárlat címe: Hagyomány és alkotóerő

Ragyogva süt ránk a januári nap, a szobrok helyükön állnak, mozdulatlanok a napfényben a Hősök terén, de jönnek-mennek a nagy turistabuszok, a tárlat a nagy vonzerő. Mintha ebben a városban volna a turisták paradicsoma, olyan eleven a világ a Szépművészeti Múzeum bejáratánál. Két hosszú sor áll a pénztáraknál, megteltek a fogasok a ruhatárban és lassan mozdul a beléptető üvegajtó, nagy biztonságot kér ez a felbecsülhetetlen értékű festmények tárlata. Így megy ez október vége óta, amikor megnyílt a világhírű festő összefüggéseket feltáró, gondolatkeltő kiállítása.

Nagy mester, nagy elődök. Ez az első összefüggés, amelyre gondolnunk kell, amikor elindulunk megtekinteni – már kritikai írások, ismertetések alapján is – Cézanne és elődei remekműveit.

A Cézanne életműből 900 olajfestmény és 400 akvarell maradt fenn, ebből közel 100 mű és még 18 – 19. századi mesterek jelentős alkotásai kerülnek a néző elé, olyan alkotások, amelyekből Cézanne tanult, másolta vagy újragondolva festette a témát. Ezeknek bemutatásával valósághű betekintést enged a kiállítás szervezője a nagy festőművész próbatételeibe vagy célkitűzésébe. Így látjuk ezen a kiállításon egyik vonalként az Előképeket, lemásolt művet vagy átvett témát, Michelangelo, Poussin,
Goya, Delacroix műveit.

Az Árkádiai pásztorok, Poussin híres képe a Louvre-ból Cézanne első legfontosabb tanulmányképe volt, amelyhez sokszor visszatért, hogy részleteket rajzoljon le róla.

Azt figyelte különösképpen, hogyan alakulnak a kapcsolatok az egyes formák közt, hogyan folytatódik egyik vonal a másikban. Ez volt az újraalkotás, a régi mesterek titkainak felfedezése. A magyarázó tablók szövegei feltárják a megértés útját, lehetőségét. Ezek szerint Cézanne-ról tudni kell, hogy vele lezárul a múlt és megnyílik az út az új, a korszakalkotó modernizmus felé a festészetben.

Aix-en Provance-ból elindul egy ifjú a világhír felé

Jómódú polgári családból származik Cézanne (1839), jogi tanulmányai mellett egy rajziskolában is tanul, a családi villában rendezi be első műtermét, de még hosszú az út az elismerés eléréséig. Barátja Zolának, tanulmányait Párizsban, az Academie Suisse-ben folytatja, és a legnagyobb kortárs festők – Camille Pissaro, Pierre Auguste Renoir, Claude Monet és Alfred Sisley mellett dolgozhat. Később Van Goghgal is megismerkedik, és három festményét állítja ki az impresszionisták 1874-ben rendezett kiállításán. Nem nyerte el könnyen a közönség tetszését. Először értetlenül nézték a képeit. Ahogy Provence-ba visszatért a természet adta gyönyörűségek közelében életrajzírói szerint 80 képet festett. Ezek lettek a Montagne Saint-Victoire ciklus képei, amelyekből az egyik legszebb előtt állhatunk meg: ez a Montagne Saint-Victoire a nagy pineával. (A Washingtoni The Phillips kollekcióból kölcsönzött).” Egy almáskosárral ejtem ámulatba Párizst” – mondta volt Cézanne és valóban az Almáskosár c. festménye a csendéletek legszebbike, a színek és szimmetrikus elemek bámulatos összhangját sugallják, pedig a kosár, az asztalterítő, a palack és a piskóták, a sok alma minden részlete változatos színeiben nagy rendetlenséget mutat, és ha ráfeledkezünk sokáig nézve, minden nézőpontból újra elrendeződik.

Cézanne nagyon sok időt töltött a Louvre-ban, de még szülővárosa múzeumában is, a számára kedves festményekben gyönyörködött. Ilyen volt Le Nain (1635) Kártyázók című képe, amelyet azonban nem másolt le, és már 50 éves korában festett egy kártyázókat ábrázoló sorozatot. Láthatjuk a tárlaton a kedvenc Le Nain képet és Cézanne híres képét, portréi közül Önarcképeit, feleségéről festett két képét, és a műkereskedő Ambroise Vollard portréját, aki első személyes tárlatát megrendezte l895-ben. És még hátra van a Nagy fürdőzők sorozat, amelyet művészete csúcspontjának tartanak.

Ha elgondoljuk, hogy mindezek közül a Szépművészeti Múzeum csak egyetlen Cézanne-festménnyel rendelkezett, itt pedig a párizsi Musée d’Orsay, a Louvre, a bázeli Kunstmúzeum, a New-York-i Metro-politan, a moszkvai Puskin, a bécsi Albertina, Cézanne szülővárosának múzeuma és még számos gyűjteményből kölcsönzött felbecsülhetetlen Cézanne-mű van kiállítva, mindenképpen maradandót viszünk el emlékül és ajándéknak tekintjük az élményt, amelyben részünk volt. A szépség, a nagy művészek alkotásai mindenkinek sugallnak valami jót. A kiállítás befejezőjeként láthatjuk Tihanyi Lajos festményét arról a magyar műkritikusról, aki 1924-ben meghatározta Cézanne történeti helyét, aki őt a „világkor lezárójának” nevezett. Fülep Lajos energikus arcélú portréja előtt búcsúzhatunk el ettől az átfogó, emlékezetes élményt adó tárlattól.