Senki se mondja, hogy nincsen jó dolguk
a romániai állami alkalmazottaknak, hiszen egymást érik az ünnepek. Alig ért véget az egyik, máris a nyomába lép a másik, s közben azok, akik vékony nyugdíjukat számolgatják, sóvárogva nézik a televíziós adások híreit arról, hogy a mini- vagy inkább a midivakációt hol töltik el a legtöbben. A tengerparti vagy a hegyvidéki szállodák, panziók az alkalmazottaknak biztosított üdülőjegyek révén sokak számára váltak hozzáférhetővé. A turisztikai vállalkozások tulajdonosai pedig boldogan vállalják a túlórákat is, hiszen a munka ünnepével meghosszabbított húsvéti vakációban a hírek szerint a népszerű üdölőhelyeken százszázalékos a helyfoglalás.
Ilyen ütemben épül az ország is, ünnepről ünnepre az újrakezdés fáradtságával és a midivakációk előtti, elfusizott rövid napokkal. Sokak szerint azért a kevés pénzért, amennyit keresnek, nem is érdemes többet dolgozni, a tessék-lássék bérért elég a tessék-lássék ügybuzgalom. Ami ragadós, és jócskán megérinti azokat is, akik már jó ideje megemelt fizetésért használják ki az ölükbe hulló szabadnapokat. Olyannyira, hogy akár be is nevezhetnénk „a legtöbb ünnep országa” címre a Guinness Rekordok Könyvében. Ezt nem panaszképpen mondom, hiszen ilyenkor csitul a forgalom, lenyugszik és emberi arcát mutatja a város, békés lesz az utcakép. És a lelkivilágunkat is megkímélik, hiszen a május 26-i európai parlamenti választások előtt a kellemetlen hírek közlését későbbre halasztják. Ezt nyilatkozta legutóbb az oktatásügy nagy reformere is, aki újabb forradalmi akcióra készül, miután a jól működő romániai szakoktatást hajdanán úgy megreformálta, hogy azóta sem lehet visszaépíteni.
Ebben az ünnepi hangulatban szinte minden internetes oldalon szembeszökik, hogy a mi nagy nyugalmunkkal szemben nemrégiben micsoda munka folyt a 260 milliós Indonéziában, ahol a választásokon 800.000 szavazókörben 193 millióan voksoltak öt szavazólapon. A 950 millió szavazólapot megszámlálni egy nap alatt akkora megterhelést jelentett, hogy 272 szavazatszámláló belehalt a fáradtságba, és 1878-an betegedtek meg a túlterheléstől. A jelek szerint nálunkfelé a balesetek, tűzesetek számát tekintve, no meg a túlevés miatt az ünnepek nyugalmába betegedtek meg, haltak bele – az országos statisztikák szerint – nem is kevesen.
Még mondja valaki, hogy nincsen jó dolgunk!
