Az ötvenötödik nyár
A viszontlátás reményében köszöntöm az 1960-ban a szászrégeni 2-es líceumban végzett kollégákat!
Kedves barátaim, az augusztus eljött,
eljött, és elhozta már az ötvenötöt.
Hiába gondolod, hogy ez nem lehet,
az idő csak múlik, és erről nem tehet.
Télre tavasz jön, a tavaszra nyár,
téged az augusztus találkozóra vár.
Tavaly csak ötvennégy, ma ötvenöt már,
minden találkozóval elmúlik egy nyár.
Ne csüggedj, jó barát, akárhogy is véled,
ha nehéz is néha, mégis szép az élet.
Örülj hát a mának, örülj, hogy itt lehetsz,
elment társainkért egy percre hajts fejet.
Tizenhét hiányzik igazoltan már,
fejet hajtva mondjunk értük egy imát.
Aztán mosolyogva emeld fel a fejedet,
valld meg, hogy mi teszi szebbé az életet:
három az igazság – hit, remény, szeretet.
A viszontlátás reményében köszöntöm az 1960-ban a szászrégeni 2-es líceumban végzett kollégákat!
Kész Nagy Margit
