Az öregek meg a tél
Itt a tél a nyakunkon, elűzhetetlen, uralkodik rajtunk. A csontig lekopaszított fákat nézem, muszáj eltűrniük a tél durváskodásait, ám közben boldogan gondolnak arra, hogy egyszer csak tavasz lesz.
Itt a tél a nyakunkon, elűzhetetlen, uralkodik rajtunk. A csontig lekopaszított fákat nézem, muszáj eltűrniük a tél durváskodásait, ám közben boldogan gondolnak arra, hogy egyszer csak tavasz lesz. A szegény nyugdíjas feje fölött recseg-ropog a megvadult világ. A centire kiszabott nyugdíjacskájukat szorítva borzongva gondolnak arra, hogy mit hoz a kiszámíthatatlan jövő, ne adj isten, hogy időközben bevágjon valami előre nem látható bajvillám, mert az rettenetes lenne. Állandó félelem, miből kerül élelem? Hús kellene, kenyér, tejföl, de nem éri fel a rongy lej. Hogy otthon mégse legyen rumli, megteszi egy kiló krumpli. Hej! A nyugdíjas életpálya legvégén csak lélekpára. Hogy egy kicsi jót láss, kéne egy kis nyugdíjpótlás. Honatyáink üzenik: elintéznek, ők zsenik! Szavazáskor képviselő szava szép, harsogja is szanaszét, röpködteti széjjel, s elszárnyal a széllel. Minden parlamenti munkáját végzi, lazán. A nehéz munka nem erény, jó fizetést szavazni magának serény. Neki bőséggel hull lepedő, nekünk nyögdíj csak csepegő.
A tél mindenféleképpen megkínoz. Borús, havas, esős, fázós. Fagyos napon akárha nem is volna kályha. Nincsen rá pénz, nincsen gáz, jégverem az egész ház. Mit lehet tenni? Siránkozással nem érünk el sokat, ebben a borús, szomorú vasárnapos hangulatban állítsuk a feje tetejére a dolgokat! Rögtön humorossá válik, elkacagjuk a nyomorúságunkat.
Hogy mit teszel, süsd ki, rossz kedved üsd ki! Ruhád lehet színehagyott, de te ne légy szívefogyott! Ne legyen a szív árván, tündökölje szivárvány! Azt tedd, amit meg lehet tenni, ami senkinek sem árt, de használni tudsz. Ne rágódj a bajokon, mert csak tetézed vele a gondot! Ki kell védenünk a mindenfelől támadó stresszhatást, különben elveszünk! Következik a szörnyű depresszió, a búskomorság. Gondolkozz a fejeddel: bajaidat, s hogy idős vagy, felejtsd el! Teremtsük meg a lakásunkban a mi tündérországunkat, segítsünk mindenben, mert nincs férfi- és női munka, csak munka van. Udvaroljunk a párunknak, mondjunk neki szépeket, kedveset, és nézzük meg, csodák csodája a legeslegborúsabb időben is fényben ragyog az egész szoba. Íme, mégis szép az élet, íme, érdemes élni, ha más nem, megszépíti a szeretet, a jóság, a vidámság, a móka.
Mindennel lehet foglalkozni, amit kedvelünk, amivel élettársunknak, gyermekünknek örömet szerzünk. Nagytata lesz a ház kabarémestere, közszájon forognak és kacagásra fakasztanak mindenkit az ő „jeles” cselekedetei: habár cédulára volt írva, mégis mást vásárolt az üzletben, hogy miket vert le az asztalról, hogy járt a papagájjal, milyen osztatlan sikert aratott, amikor bemutatta az arcképfestményeit...
Tehát szép és érdekes az élet, sose halunk meg. Aki elél 70 évet, újra ifjúságra éled. 80 év – még nem rév. 90 év – még csupa hév. 100 éves – most örökké napfényes. S aki vidám, edz és úszik – biztos elél 120 évig.
Kajcsa Jenő
