Az ópium

TINCTURA ANODYNA COMPOSITA feliratozás látható a segesvári patikamúzeum egyik folyadéktároló edényén. Magyarul régebben összetett mákony festvénynek nevezték, a modern elnevezése összetett ópiumtinktúra lenne, ha nem vették volna ki véglegesen a forgalomból, vagyis manapság készítése és alkalmazása szigorúan tilos.

Elődeink hányingercsillapításra, fájdalmak enyhítésére, gyomorgörcsök, hasmenés és hisztériás rohamok esetén használták.

Az első Magyar Gyógyszerkönyvben (1871) még hivatalos gyógyszer volt, és hazánkban a múlt század közepéig is használták. Összetételében borszeszes fahéjkivonattal készült jóféle sáfránytinktúra és ópium (más néven áfium vagy mákony) vesz részt (10%).

Az ópium a mák éretlen termésének levegőn megszilárdult nedve, ma már kábítószernek számít, használatát mint gyógyszert szigorú törvények szabályozzák. Az ókori görögök és rómaiak már időszámításunk előtt használták. A népvándorlások korában kontinensünkön feledésbe merült az ópium, hagyományát az arabok őrizték meg, és közvetítésükkel jutott el Indiába és Kínába is, ahol Krisztus után 1000 körül említik először, majd a többi ázsiai országba, ahol a XV. században futótűzként terjedt az ópium élvezetének szokása. Európában az 1600-as évektől terjedt el széles körben, fájdalomcsillapítóként.

Csodatevő erőt tulajdonítottak neki, de már a XVIII. században felismerték, hogy tartós használata teljes lelki-testi összeomláshoz vezet. A XIX. században a kínai császár betiltotta az ópium használatát, elkoboztatta a külföldi kereskedők áruját, ami az úgynevezett ópiumháborúhoz vezetett 1850 körül.

A huszadik században gyorsan elterjedt a használata kábítószerként, a hatósági tiltások és fellépések ellenére folyamatosan virágzik az ópiumkereskedelem, amely főleg Afganisztánból, Burmából, Thaiföldről, Vietnamból, Laoszból, Iránból, nyugaton Mexikóból és Kolumbiából indul ki. Fogyasztása világszerte növekszik, a kereslet mindig nagyobb, mint a termelés. A kommunista Kínában tíz év alatt megszüntették a drogkereskedelmet, így az Amerikai Egyesült Államok és Európa vált az ópium legnagyobb piacává.

Az emberi szervezet az idegsejtekben előállít ópiumszerű anyagokat, úgynevezett opiátokat, amelyeket endogén (a szervezeten belül keletkező) opiátoknak nevezünk, és amelyekre néha szüksége van idegrendszerünknek, sejtjeinknek, ugyanis „pihentetik” azokat. Az idegsejtek mindig annyi opiátot termelnek, amennyire szükség van, és oda juttatják el, ahova kell.

Az ópium egyik hatóanyaga a morfium vagy morfin, amely a szervezetbe jutva felborítja az imént említett egyensúlyt, megzavarja az agyműködést, ez – sajnos – kellemes bódulatban, megnyugvásban nyilvánul meg, ezért élvezhető. Gyorsan (8-10 használat után) kialakul a hozzászokás, a függőség, és a személy a drog rabszolgájává válik. Ebből a „rabszolgaságból” nehezen szabadul ki az illető, ha képes egyáltalán rá! A szervezet folyamatosan követeli az utánpótlást, amelyet ha nem kap meg, az egyén pupillái kitágulnak, libabőrös lesz, könnyezik, ásítozik, orra eldugul, elveszti étvágyát, nyughatatlanná válik, émelyeg, didereg, verejtékezik, egyszóval tűrhetetlen állapotba kerül. Az ópiumfüggő (morfinista) bármire kapható, hogy véget vessen ennek az állapotnak, illetve hogy megelőzze ezeket a rohamokat: hazudik, lop, csal, rabol, akár gyilkol is. A szervezetnek egyre nagyobb adagokra van szüksége, aztán következik a teljes testi-lelki leépülés és a halál az „útszélen” vagy az elmegyógyintézetben. Az ópium a „kemény drogok” mintapéldája, de a kábítószer-függőség következményei minden esetben hasonlóak.

 Az ópiumból elkülönített morfint napjainkban is alkalmazzák, leggyakrabban injekció formában, erős fájdalmakkal járó, súlyos betegségek, sérülések esetén. Fájdalomcsillapító hatása mellett gyengíti a fájdalomtól való félelmet, szorongást. A morfin mákszalmából történő kinyerése magyar gyógyszerész, Kabay János szabadalma alapján történik az egész világon.

Az ópium összetevői között olyan anyagok is vannak, amelyek a jelenben is hivatalos gyógyszerek alapanyagai. A papaverin a simaizmok (epe, vese, gyomor) görcseit enyhíti. A kodein köhögéscsillapító gyógyszer.

Végezetül említsük meg, hogy amikor az ópium népszerűvé vált (főleg a XIX. században), több író és költő használta az alkotómunkához, köztük Byron, Baudelaire, E. A. Poe is.

Veress László