2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az idősek világnapját ünnepelte a Caritas

Vidám hangulatú ünnepi műsort szerveztek a Gyulafehérvári Caritas Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központjának munkatársai a Maros megyei központjaikat látogató idősek számára a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban.

Az eseményre összesen száztíz idős személy érkezett Marosvásárhelyről, Marosszentgyörgyről, Erdőszentgyörgyről és Gyulakutáról, akiket kedves önkéntesek köszöntöttek az előcsarnokban, majd kezdetét vette az ünnepi műsor.





Kacsó Katinka, a Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központjának munkatársa szeretettel köszöntötte a résztvevőket. Ünnepi beszédében kiemelte: „Bármennyire is szeretnénk, az időt nem tudjuk megállítani. A külsőségek világát éljük, és közben megfeledkezünk olyan tulajdonságokról és értékekről, amelyek éppen az idősödéssel járnak együtt. Ilyen a derűs életszemlélet, a bölcs világlátás, a tengernyi tapasztalat, a türelem, a kitartás, a hit. Ezeket az értékeket csakis Önök adhatják át nekünk.”

E bevezető gondolatok után Szakács Endre, a Keresztelő Szent János Plébánia ft. címzetes esperese, kisegítő lelkésze biztató szavakkal áldotta meg az egybegyűlteket, majd Varga Irén – az egyik idősek számára kialakított csoport rendszeres látogatója – saját verssel mondott köszönetet a szép korért, élete ajándékaiért.

Minthogy az időskor nem csupán ajándékokat, hanem megpróbáltatásokat, betegségeket is tartogat, Szigyártó Adrienn és Cosma István – a Teréz Anya Központ pszichológus munkatársai – ismeretterjesztő előadást tartott Az időskor árny- és napos oldalai címmel. Közvetlenül, könnyedén, mély tisztelettel és alázattal szóltak az idősekhez. Úgy, mint akik értenek a nyelvükön. Az időskor egyik legnehezebb betegségéről, a demenciáról, annak tüneteiről, a beteg viselkedéséről, a testében-lelkében zajló folyamatokról beszéltek. Különös hangsúlyt fektettek a megelőzés ismertetésére, hiszen ha a betegség kialakul, már nem fordítható vissza, bizonyos tevékenységekkel azonban megelőzhető vagy késleltethető a kialakulása. Ilyenek például: a könnyű séta, torna, kertészkedés, ima, meditáció, relaxáció, főzés, új receptek tanulása, agytorna, sakk és más társasjátékok, olvasás és kézzel írás, versek, szövegek ismétlése, tanulása, olyan hobbik űzése, mint az éneklés vagy a tánc.

Ez utóbbiak gyakorlására hamarosan alkalom adódott. Ábrám Tibor énekes lépett a színpadra, hogy nótacsokorral szórakoztassa a közönséget. A bevezető dalok után az idősek a művésszel együtt énekelték a vidám, ritmusos népdalokat, tapsoltak, és szemmel láthatóan táncolni lett volna kedvük. Erre sem kellett sokáig várniuk, mert a Teréz Anya Központba járó csoportok egyike hamarosan szenior élménytáncot mutatott be Kacsó Katinka és Cosma István vezetésével. Az ízelítő után a jelen lévő idősek mindnyájan bekapcsolódhattak a táncba.

Az ünnepély során Dendea Mária, a Teréz Anya Központot látogató idős hölgy elgondolkodtató szöveget osztott meg az egybegyűltekkel arról, hogy milyen érzés idősnek lenni. Elmondása szerint szép kort megélni ajándék, még akkor is, ha itt vagy ott fáj néha. Az a legjobb benne, hogy az ember már kevésbé szigorú önmagával, és szabadnak érzi magát.

Az ünnepség nem lett volna teljes a szépen díszített asztalra kerülő finom falatok nélkül. A Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központjának tagjai almával, szőlővel, kaláccsal, teával és kávéval vendégelték meg az időseket.

Egy asztalon egészségmegőrző cikkeket tartalmazó folyóiratok hevertek, amelyeket az emberek kedvükre olvashattak, vagy akár haza is vihettek.

Köszönjük partnereinknek – Gedeon Richter Románia, TimKo Pékség – a támogatást.

Az idősek világnapjára szervezett ünnepség létrejöttét a Marosvásárhelyi Szociális Igazgatóság támogatta.

Orbán Júlia 


Kirándulás a barcarozsnyói dinóparkba

Szeptember 27-én klubvezetőnk, Kopacz Imola kirándulást szervezett a rozsnyói dinóparkba és a várhoz. A marosvásárhelyi Magányosok Klubja tagjain kívül szép számban jelentkeztek szimpatizánsok Györfi Ildikónak köszönhetően. Reggel korán indultunk, a busz kormányánál Zolyomi Emil gépkocsivezető ült, a Bata szállítási vállalat alkalmazottja, aki nagy türelmet tanúsított a sok idős résztvevő iránt, amit hálásan köszönünk.


Fotó: Fejéregyházi Tünde

 



A kirándulás célpontjait a szervező nagyon részletesen és történelmi áttekintéssel ismertette. Szokásos módon induláskor kihúztuk a tombolaszámokat, ami majd sok meglepetést tartogatott, és nagyon szórakoztató volt. Klubvezetőnk utunk során kis meglepetésajándékokat osztott ki, amihez hozzátartozott a Vincze Loránt európai parlamenti képviselő tevékenységét ismertető füzet is.

A barcarozsnyói dinópark Délkelet-Európa egyik legnagyobb őslényparkja. A másfél hektáron elterülő létesítményben a negyvenöt, tudományosan hitelesített, életnagyságú őshüllőmodellen kívül kalandpark és mozi is működik. A beruházás értéke ötmillió euró volt, ennek hetven százaléka európai uniós támogatás. Az őslényszobrok megalkotását tudományos munkatársak követték végig. A hatalmas, üvegszálból készített őslények hosszúsága 8 és 24 méter közötti, magasságuk 2 és 20 méter közötti. A dinókat Romániában készítették, olyan szakemberek technikai és tudományos hozzájárulásával, akik hasonló jellegű parkot működtetnek Németországban. 

A barcarozsnyói várat is meglátogattuk, amelyet feltehetően a Német Lovagrend épített 1215 körül, mások az első, 1241-42-es tatár betörés utánra teszik az építését. A település első lakói szász telepesek voltak, a XIV. század végétől költöztek be. 1427-ben a vár a város birtoka lett. 1750-ben 609 adózó háztartásával a Barcaság második legnépesebb települése volt. A rozsnyói várat mai formájában a város szász lakossága építette a XV. században, Erdély legnagyobb parasztvára. Ha sereg közeledett, a rozsnyóiak felköltöztek a vár falain belüli lakóépületekbe, és itt, az ideiglenes faluban várták ki a veszély elvonulását. Falai átlagosan öt méteres vastagságúak, a várudvaron egy 146 méter mély kút található, mondta el Kopacz Imola.

Ezután meglátogattuk Barcarozsnyó városát, ahol sok szépen felújított szász épületet csodáltunk meg. Az úton hazafelé sor került a tombolatárgyak kisorsolására, ami mindig nagyon szórakoztató. Kirándulásunk során csodás élményekkel gazdagodtunk, szívből köszönjük Kopacz Imola klubvezetőnknek a kitűnő szervezést és a sok befektetett munkát.

Czerán Erzsébet 


Bicaj és roller 

  A kerékpár már régóta benne van a közlekedési törvényben, a roller csak azóta szerepel, amióta megjelentek az elektromos hajtányok is. Mint minden mással, ezekkel is elég sok baj van. Legutóbb a Népújságban olvashattunk arról, hogy a járdán tilos kerékpározni (szept. 21.: Szer Pálosy Piroska: A gyalogosok érdekében). Ehhez hasonló – csak rövidebb – cikket nyolc éve is közölt a Népújság (2014. márc. 26.). A két közlés között az a különbség, hogy a 2002/195. sz. sürgősségi kormányrendelet ellen vétőket milyen összegű bírsággal bünteti a rendőrség (2014-ben 510–680, 2022-ben pedig 580–725 lej közötti összeget említettek). 

 Elég vén róka vagyok ahhoz, hogy tudjam: a törvényes előírásokat nem magyarázni, hanem betartani kell. Azt is tudom (ezt még a Lengyel nevű hírhedt milicista tanította meg), hogy lefülelés esetén minden duma fölösleges, kifizeted a büntetést, és mehetsz. Röviden szólva: nem lehet alkudozni. Az érveimet azért még elmondhatom? 

 1989 előtt nem kényszerültem a járdán bicajozni, ugyanis tízszer vagy hússzor kevesebb autó rohangászott a városban, mint manapság. Azt írtam: kényszerültem, ugyanis nem jókedvemben biciklizem a járdán, hanem önvédelemből. Egy időben a Szentgyörgyi úton (Bul. 22 Decembrie 1989) – a Novi 7. piac és az ’Unic-sarok’ közötti részen, a főtér felé haladó oldalon – volt egy közlekedési és egy parkolósáv. Akkoriban, két éven belül, négyszer ’nyitottak rám kocsiajtót’ ezen a szakaszon (az ötödik alkalom a Bolyai téren volt, egy LEX rendszámú személygépkocsi), csak a gondviselés mentett meg attól, hogy elcsapjanak vagy a belső sávba lökjenek egy másik autó elé.

 Az autós lobbi elérte, hogy a leállósávot megszüntessék, így esélyem sincs, hogy hétköznap az említett útszakaszon az úttesten haladjak; olyan keskeny a dupla sáv, hogy egy kerékpár és két autó (az egyik TIR!) nem fér el egymás mellett. Maradnak a mellékutcák (nem vagyok sznob, nem ragaszkodom a főutcához), de ott is gyakran kell a járdán hajtanom, mert a központba menet két utcában is egyirányú a forgalom, és szembe kell mennem a forgalommal. (Tudtommal az EU-ban a kerékpárosoknak megengedi a közlekedési törvény az egyirányú utcában a kétirányú forgalmat, azzal a kikötéssel, hogy ilyenkor nincs előnyük a szembejövőkkel szemben.) 

 Ezek után: saját hatáskörömben, és a „kerékpárosok védelmében”, úgy döntöttem, hogy inkább hajtok a járdán, minthogy összevérezzem egy elegáns luxusautó sárhányóját vagy szélvédőjét.

 Közel ötven éve lakom – és bicajozom – Marosvásárhelyen, balesetet nem okoztam, ha a járdára kényszerülök, akkor lassabban hajtok, mint az úttesten (kb. 18 km/h helyett 12 km/h sebességgel; mindkét kezem a fékkaron). 

 Azt tapasztalom, hogy a terepbringások hatékony lobbival rendelkeznek, el tudták intézni, hogy a Nagyerdőben pályát építsenek az ő kedvükért. Naná: közpénzből! Egészségükre váljék; ha ott akarja a nyakát szegni az adrenalinfüggő csemete, most megteheti. 

 Javaslatom lenne, nem tudom, hogy ki illetékes a megvalósítás ügyében. (Becslésem szerint négy-öt év múlva megmoccan majd valami…) Tekintve, hogy az öregek már nem száguldoznak fiatalos hévvel, kéretik, hogy a 65 év fölöttiek a járdán is kerékpározhassanak. Szerintem ez helyi szinten is megoldható, elvégre azért találták ki a szubszidiaritás elvét, hogy az önkormányzatok is intézkedhessenek bizonyos dolgokban. Néha mozdítanak valamit, de az kevés. Fanfáros szalagvágás nem volt, de melldöngetés igen: a Budai Nagy Antal utcában biciklisávot avattak néhány éve. A minap arra jártam: a sávokban autók parkoltak. Jobbról is, balról is. Ennyit tudunk… 

 Más. Az elektromos rollereket főleg a külföldi egyetemisták használják, s – az őshonosokhoz hasonlóan – vadul és szabálytalanul hajtanak. Ami a pofátlansággal egyenlő: a Sáros utcában a Református Kollégiumtól a Petőfi tér felé a járdán rollerezni, amikor a nyolcvan centi széles járda mellett hatvannal vágtatnak felfelé a négykerekűek. A rollereket szanaszét hagyják: járdán és úttesten, lehetőleg balesetveszélyt jelentő módon. Izgalmas képregényt tudnék összeállítani az ilyen felelőtlen esetekből, de nincs rá időm. Nyugaton elérték azt, hogy szigorúbban bánjanak velük, mert rengeteg balesetet okoztak. Velük szemben még az önbíráskodást is bevezették: Párizsban a Szajnába dobálják a rollereket, a svéd fővárosban a királyi palota előtti öböl vizébe. Nálunk a Turbina-árok fogja csökkenteni a számukat?

  Kuszálik Péter

 


 






Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató