2020. július 6., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Vajon így marad?

Évek óta, ha valahová korán kellett elérjek, nem volt szükségem a csergőórára. Reggel korán nagy hangerővel zajlott ablakaink előtt 7-8 sárga mellényes munkásember zajos társalgása. Ha vettem volna a fáradságot, és jobban odafigyelek, talán regényt tudtam volna írni az általuk elmesélt érdekes családi eseményekről. Néhány napja a csergőórám újra működésbe lépett. Nézelődtem jobbra-balra, hová tűntek a hosszú nyelű, zöld seprűk? Megértettem, hogy a Kövesdombon többé nem fogják munkára őket.

Ma kora reggel kellemes meglepetésben volt részem. Nagyon aprólékosan és figyelmesen dolgoztatták a szerszámaikat, lapát is volt a kezükben. Azon gondolkoztam, hogy más munkacsoportot irányítottak felénk, vagy egyszerűen arról van szó, hogy a régiek továbbképzésen vettek részt? Ezalatt megjelent a szép, tiszta fehér szemeteskocsi, a két munkás tiszta ruhában, sárga mellényben nagy sebbel-lobbal ürítette a kukákat, majd – elképedésemre – a kocsi oldalsó részéből seprűt és lapátot ragadtak elő, és feltakarították a lehullott szemetet. 

Néztem, és úgy gondoltam, hogy ez nem lehet igaz. Előttünk nagy a gyalogosforgalom, mivel mindenki itt igyekszik a piacra. Már évek óta megszoktuk, hogy eldobott szemetet kell kerülgetni, és az egyik szemét mellé eldobják a másikat, hogy ne unatkozzon egyedül. Előttem egy idős nő nézelődött jobbra-balra, de mivel nem talált még egy papírdarabot sem a földön, egy kis kerülővel a kezében tartott zacskót bedobta a szemeteskosárba.

A Népújság tájékoztatása szerint a Sylevy Salubriserv fogja ellátni a köztisztasági feladatokat, amit június 16-án meg is kezdett. Ha ilyen rövid idő alatt ennyire megváltozott a munkamódszer, minden elismerésem a vezetőségnek. Reméljük, hogy a város más részein is ugyanilyen változások léptek életbe, és a lazsálás már a múlté. 

 Czerán Erzsébet

Környezetünk szépítői
Városunkban, Marosvásárhelyen a Kornisát tartják egyik legtisztább, legvonzóbb lakónegyednek.
Valóban szép az egész lakótelep és környéke, ami részben természeti adottságának tulajdonítható, de az itt lakók közül is tesznek azért, hogy környezetünk minél kellemesebb, szebb legyen.
Így például a 13-as tömbház lakója, Máthé Márta kora tavasztól késő őszig évről évre gondoskodik róla, hogy a tömbház előtti kis területen szebbnél szebb virágok legyenek.
– Nyugdíjas vagyok, kedvtelésből csinálom ezt. A növényeket saját költségemen szerzem be. Jólesik, örvendek, amikor látom, hogy szépen kinyílnak a virágok, rendszeresen ápolom a kiskertet. Igyekszem a gazt kigyomlálni, kapálni, öntözni stb. Na meg szeretek a friss, tiszta levegőn tartózkodni, a poros, zajos világból kilépni, természetes környezetben lenni. Akik itt elhaladnak, megcsodálják, gyönyörködnek a szebbnél szebb virágokban. Néhányan közülük megjegyzik, hogy szép a kert, legtöbbször dicséretet is kapok, ami jólesik. Bosszant, dühít, ha rongálnak vagy ellopják a virágot. Sajnos, ilyen is előfordul – mondja Máthé Márta. 
A negyedben több lakó igyekszik szépíteni a környezetet azzal, hogy a tömbházak erkélyére szép virágokat helyeznek ki. 
Így például a 17-es tömbház harmadik és negyedik emeletén, a 15-ös számú harmadik emeletén, a 18-as első emeletén, a 13-as első három emeletén gyönyörűek a virágok. De a példák tovább sorolhatók. Itt említem meg, hogy az 5-ös számú lakótársulás elnöknője is hozzájárul környezetünk szépítéséhez, tisztán tartásához. Dicséretet érdemelnek a környezet szépítői, mindazok, akik hozzájárulnak, hogy felüdüljünk a látványtól.
Varró Domokos




Kapcsolódó cikkek: