Az olvasó írja

• 2020-06-22 14:55:26

• Mezey Sarolta

A szükségállapot és a veszélyhelyzet időszaka alatt átrendeződött az éle-tünk, megváltozott a munkarend, a szerkesztőség munkatársai is többnyire otthonról dolgoztak, hiszen ránk is vonatkoztak a szigorú előírások. A postai küldemények kezelése sem volt zökkenőmentes, sokszor késve érkeztek el hozzánk, így a kézzel írott levelek veszítettek aktualitásukból. Ez nem jelenti azt, hogy nem kísértük figyelemmel az olvasók írásait, véleményét, azonban a levelek teljes terjedelmű közlésétől el kellett tekintenünk.

Nagy Albert nyárádszeredai olvasónk Kelemen Hunor szövetségi elnöknek címzett levelét juttatta el a szerkesztőségbe, a levélben egy, a lapunkban közölt újságcikkre reflektál. Olvasónk állítja: „Képesek vagyunk talpra állni a jelenlegi nehéz helyzetben is, áthidalni az akadályokat, legyőzni a próbatételeket, a burkolt sértegetéseket (…) Mutassuk meg, hogy a székely nép szereti a szülőföldjét, melyhez ragaszkodik. Mutassuk meg a latin közmondás szerint, hogy a szeretet mindent legyőz, azaz: omnia vincit amor.”

Incze Pethő Aranka Ötvös József Főtéri történeteiért mond köszönetet. Mint írja: „Minden sora nyugalmat, csendet sugárzott. Magam tízszeresen kaptam lelki nyugalmat dicsőszentmártoni otthonomban, ahol 59. házassági évfordulónkat ünnepeltük. Sajnos a járvány miatt a tavasz folyamán nem mehettem haza szülőfalumba, Lőrincfalvára, de 79 éves korom ellenére szívemben őrzöm a gyermekkori emlékeket, szüleinket.”

Incze Kálmán György Nyárádszeredából a koronavírus-járványról ír, és felidézi az első világháború után megjelent kolerajárványt. 

„Gyermekkoromban a két temető között volt egy faépület, aminek rendeltetése néhai édesanyám elbeszélése alapján – arra szolgált, hogy a kolerában szenvedőket karanténba helyezzék. Nagyon sokan meghaltak ebben a betegségben, mert nem volt védőoltás, a kórokozót sem ismerték, csak később tudta azonosítani az orvostudomány. Védekezni úgy lehetett, hogy az emberek kendőt kötöttek az orrukra, szájukra, s a kendőben kockacukor nagyságú kámfor volt” – fogalmaz olvasónk. 

Bíró Klára levele a 65 éven felüliek kijárási szabályainak tisztázásáról szólt. Erről lapunk folyamatosan tájékoztatott, s minden információt időben eljuttattunk az olvasóknak. 

N. Siklódi Katalin Sütő András és a GOND című írását juttatta el szerkesztőségünkbe, az író 93. születésnapjára emlékezik. 

– Mert nemcsak azt tudjuk, hogy „valahányszor kimondjuk szavainkat, annyiszor szerezzük vissza”, de tőle tanultuk, hogy a nyelv szeretetét az ember tudatába kell fecskendezni, tejébe aprítani, az orvosságába keverni, gyöngykagylóként a nyelve alá elültetni. Próbáljunk meg „úgy cselekedni, hogy megmaradjunk” – írja olvasónk. 

Továbbra is várjuk olvasóink elektronikus postán küldött leveleit, mert így biztosan és időben eljut hozzánk!