Az NDK utolsó parlamentjének legnagyobb hatású döntéséről emlékeztek meg Berlinben

Huszonöt éve döntött az NDK parlamentje arról, hogy az ország csatlakozik az NSZK-hoz, az évforduló alkalmából vasárnap Berlinben tartott ünnepségen a szónokok a keletnémet parlament legfontosabb döntésének nevezték a nagy többséggel elfogadott határozatot.

A Német Demokratikus Köztársaság történetének első, egyben utolsó szabad választása nyomán 1990 tavaszán felállt Népi Kamara 1990. augusztus 23-án hajnalban a német egység helyreállításának lehetséges módozatairól és időpontjáról folytatott heves vita után több mint 80 százalékos többséggel – 294:62 arányban, hét tartózkodás mellett – határozatot fogadott el arról, hogy az NDK négy nappal a megalakulásának 41. évfordulója előtt, 1990. október 3-án csatlakozik az NSZK-hoz. 

Augusztus 23. ezzel a német történelem jeles napja lett, és a képviselők „felelősségteljesen éltek a saját maguk által kivívott szabadsággal”. Döntésükkel nemcsak Németország újraegyesítéséhez, hanem az európai egységfolyamat kiteljesítéséhez is nagyban hozzájárultak – emelte ki Iris Gleicke, a keleti tartományok felzárkóztatásért felelős kormánybiztos.

Rámutatott: a német parlamentarizmus történetében egyedülálló, hogy egy törvényhozó testület „önmaga felszámolásáról” hoz határozatot.

Az utolsó Népi Kamara 1990. április 5-től október 2-ig működött. E rövid fél év alatt 164 törvényt és 94 határozatot fogadott el. Ezzel „a német parlamentarizmus történetének legszorgalmasabb parlamentje volt” – emelte ki Lothar de Maiziere, az NDK utolsó kormányának miniszterelnöke a megemlékezésen, amelyen volt és jelenlegi parlamenti képviselők és más politikusok mellett Joachim Gauck államfő is részt vett. 

A „beolvadás” az NSZK-ba nemzetközi jogi értelemben a legjobb megoldás volt és „példásan elő volt készítve” – mondta Jens Reich, aki a keletnémet ellenzéki, polgárjogi mozgalomból került a Népi Kamarába, és nemmel szavazott a 25 évvel ezelőtti ülésén.

Döntését azzal indokolta, hogy a szavazás időpontjában még szinte semmit nem lehetett tudni arról, hogy miként változik majd meg az élet a felszámolandó NDK területén. A parlamenti képviselők ugyanis csak a nemzetközi jogi, külpolitikai vonatkozásokat tudták áttekinteni, és nem ismerték az egység megteremtéséről szóló szerződés tervezetét, amelyről az NDK és az NSZK kormánya tárgyalt.

A Népi Kamara a Köztársasági palotában ülésezett, amely Berlin központjában, az evangélikus székesegyházzal – a berlini dómmal – szemben állt, a német uralkodó székhelyének, a Berlini városi kastélynak (Berliner Stadtschloss) a helyén. A kastélyt a második világháború után bontották le, és a hetvenes években építették fel a telken a Köztársasági palotát. A rendszerváltás után a Köztársasági palotát bontották le és 2013-ban hozzákezdtek a kastély újjáépítéséhez.

Eddig még csak az épület szerkezete készült el. Az ünnepséget így ugyan az eredeti helyszínen, de egy másik – még félig sem kész – épületben tartották meg, csupasz, rideg betonfalak között. „Nem sokat változott ez a tér a Köztársasági palota ülésterméhez képest” – jegyezte meg Jens Reich.

Az egység helyreállításáról szóló „német-német” szerződést néhány nappal később, augusztus 31-én írták alá, nyugatnémet részről Wolfgang Schäuble belügyminiszter, keletnémet részről Günther Krause, a miniszterelnökség parlamenti államtitkára. A 356 oldalas dokumentum a legapróbb részletekig szabályozta az NDK átalakulását. Sokan azt mondják, hogy a szerződés révén az egykori NDK területén a jobb oldali közlekedésen és az időszámításon kívül minden megváltozott, az újraegyesített ország nyugati részén pedig minden maradt a régiben.