Az Ispán-kútnál, a templomban és a múzeumkertben

Fehéregyháza fennállásának 787. esztendejében, 2018. július 29-én, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezésében újra hagyományos Petőfi-ünnepélyt tartottak, az 1849. július 31-ei csatára, valamint Petőfi Sándorra emlékezve.

Az egész heti folyamatos esőzések,  pár nappal korábban a múzeum tere előtti útburkolat „véletlen” javítási célú felbontása nem kevés gondot okozott a szervezőknek, attól tartottak, veszélybe kerülhet a rendezvény megtartása és sikere.

Úgy mint Petőfi, még nem élte át soha költő az életet

Mint minden évben, az idén is a megemlékezés az Ispán-kúti emlékműnél  kezdődött, azon a helyen, ahol nagy költőnk jóslata beteljesedett.

Szabó József, az egyesület elnöke és az esemény műsorvezetője a nagy forradalmár költő életútját idézte, Somogyi Gyula megfogalmazásában: „Úgy mint Petőfi, még nem élte át soha költő az életet. Egy gazdag pálya, telve annyi rajongással, és mégis minden, minden megnemesedik abban a tiszta kebelben, melyet maga mond templomnak. Minden az emberiesség tisztult alakjában testesül meg költészetében. Megtisztítja magát az életet is hibáitól, salaktól, mert egy magasabb erkölcsi törvénynek rendelte alá. Ez a szent és sérthetetlen törvény: hazája üdve, népe szabadsága, szülő, testvér, barátok és hitves szeretete, a jók becsülése, a szegények és elhagyottak felkarolása. Ez élt a szívében, ennek szentelte életét, ennek szolgálatába rendelte költészetét.”

Az Ispán-kúti megemlékezésen részt vevők  együtt fohászkodtak Istenhez, Imecs Lajos nagybúni református lelkész igeolvasását hallgatva, majd megkoszorúzták az emlékművet.  Páll Zalán fiatfalvi diák szavalatával, a magyar és a székely himnuszok eléneklésével zárult a nap első eseménye.

Délelőtt 10 órai kezdettel a helyi református templom adott helyet az ünnepi istentiszteletnek, ahol az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője, Kántor Csaba parajdi lelkész hirdetett igét. A kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt a múzeumkertbe tervezett program, a  megemlékezésre a múzeumkerttel szembeni unitárius templomban került sor. 

Félegyházától Fehéregyházáig

A zsúfolásig megtelt unitárius templomban a Kövecsi Csaba karnagy által vezetett fúvósok kíséretében elhangzott a magyar himnusz és Varga Gergő segesvári diák szavalata: Mit daloltok még ti, jámbor költők?

Szabó József köszöntötte a megjelent emlékezőket, külön kiemelve a különböző intézmények képviselőit és az esemény támogatóit, a Maros Megyei Tanács, valamint a Communitas Alapítványt.

Bevezetőjében a 121 évvel ezelőtti, első nagyméretű megemlékezésről íródott cikkből idézett, mely 1879. augusztus 1-jén jelent meg a Vasárnapi Újságban: „Százával egymásra halmozott nemzeti hősök, névtelen félistenek porló hamvait rejti kebelében a honvéd emlékkel megjelölt közös sírhalom. Vérök, poraik összefolytak úgy, hogy a képzelet is alig tudja őket egymástól különválogatni. De egy csak anyagilag vegyült össze velük. Ennek az egynek neve, szelleme oly fénynyel ragyog ki az enyészet sötét sírgödréből, hogy tündöklését az egész művelt világ látja és bámulva csodálja és fogja csodálni időtlen időkig. A nemzet nagy lantosa, Petőfi Sándor ő, kit a nagy idők épen a legjobbkor azért szültek, hogy varázshangú szószólója legyen, hogy századunk szent igéit: az egyenlőséget, testvériséget és szabadságot ne csak apostolként hirdesse, hanem vére hullásával, s hősi halálával is megpecsételje.”

A felszólalók sorát Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről Percze László konzul  nyitotta meg. Köszöntőjében kitért az 1848–49-es események fontosságára, Petőfi Sándor szerepére, és biztosított bennünket az anyaország támogatásáról nemzeti hagyományaink megvédésében, megtartásában.

Székelykeresztúrról a Molnár István Múzeum muzeológusa, Sándor Zsigmond Ibolya, A mi Petőfink című könyv szerzője részletes leírást adott Petőfi Sándor és hős honvédtársainak helyzetéről a székelykeresztúri tartózkodásuk alatt, kiegészítve a fehéregyházi csata történéseivel. Ezt követően Oroszhegyi Abigél fehéregyházi diák előadásában hallhattuk Petőfi Sors, nyiss nekem tért… című versét. 

A magyarországi küldöttségek közül elsőként  Pohankovics András, a szülőváros, Kiskőrös alpolgármestere szólt az ünneplőkhöz. Beszédében kiemelte a nemrég elhunyt Kányádi Sándor költőt (a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület korábbi tiszteletbeli elnökét) is, felelevenítve a kötődést, tiszteletet Kányádi részéről nagy költő elődje iránt. S mivel a kiskőrösi küldöttség előzőleg megkoszorúzta az erdélyi költő nagygalambfalvi sírját, az alpolgármester  hangsúlyozta, hogy a szülőváros nem feledi a nemzet költőit. 

Kiskunfélegyháza  nevében, ahol Petőfi legszebb gyermekéveit töltötte, Balla László polgármester beszélt. Többek közt ismertette, hogy mit is jelent számukra Petőfi Sándor, városukban hogyan őrzik kultuszát, és ennek jegyében a Segesvárral és Fehéregyházával kialakult húszéves kapcsolatot is kiemelte, idézve a már kedvelt kétsoros párosítást: „Úgy indultam el, mint kisgyerek”(Félegyháza) – „Ott essem el én, a harcz mezején” (Fehéregyháza).

„Anyám, az álmok nem hazudnak” – írta Petőfi Jövendölés című versében, melyet Páll Zalán fiatfalvi diák szavalt el.

A szónoklatok sorát a Debrecenből érkező Csontos János hagyományőrző huszár százados zárta. Beszédében pontos jelentést adott Bem tábornok és Petőfi kapcsolatáról, rávilágítva arra, hogy Petőfi nemcsak  nagy forradalmár költő, hanem  jó katona is volt.

Az egykori Petőfi-ünnepélyek szinte elmaradhatatlan részét alkották a világszabadság költőjének megzenésített versei, a Petőfi-dalok. Ezeket az időket felidézve hallhattunk néhány dalt a segesvári Homo Novus Egyesület férfikórusának előadásában, Volkán Sándor irányításával.

A Fehéregyházára 26. éve visszatérő közönségkedvenc, a sárospataki „8kor” Színház társulatának fellépése következett. Műsorukban Bodnár Éva Hazafelé és Kányádi Sándor Felemás őszi ének című versei szerepeltek, valamint két dal: Kovács Nóri: Magyarnak lenni és a Kormorántól a Reménység temploma.

Az unitárius templomban megtartott megemlékezés a Székely himnusz eléneklésével ért véget, de időközben odakint rövid időre eloszlottak a felhők, s így nem maradhatott el a turulmadaras emlékmű és a Petőfi-szobor megkoszorúzása sem a részt vevő intézmények, egyesületek, fellépők részéről.