Az iskolatáska

Árthat-e a gerincnek az iskolatáska? Harminc éve éneklik a népszerű slágert a táska nehézségéről, de semmi sem változott pozitív irányba azóta, sőt nehezebb lett minden. A táska is, az iskola is. Reformok reformok hátán, tanügyi rendszerünk mégsem tud felzárkózni a nyugati iskolarendszerek mellé, ahol majdnem teljesen túladtak a táskán. 

A 80-as években sikeresen kiküszöbölődött az ártalmas oldaltáska (amely az egyik vállat lehúzta), egészségesnek tűnt a hátitáska, amelyről azt gondoltuk, hogy egyenesen tartja a hátat, nem számítva arra, hogy mennyi minden belefér. A hátitáskát ma is, a napi iskolai szükségletnek megfelelően, igencsak megpakolják, és bármilyen kényelmes, meghúzza a gyerek hátát. Persze mindez csak akkor érvényes, ha a gyermek viszi a pakkot és nem apu-anyu, ami bevett szokás, akárcsak a kocsival érkezés. Ám abban az esetben, ha a gyerek rendszeresen cipeli a táskáját, énekelhetjük a slágert (De nehéz az iskolatáska). A német tudósok szerint nincsenek konkrét bizonyítékok a nehéz táska viselése és a hátproblémák összefüggésére. Az Egyesült Államokban végzett felmérések azt igazolják, hogy a gyerek testsúlyának max. 10 százalékát cipelheti a hátán. Dr. Elek Emil Miklós magyarországi ortopédfőorvos szintén az amerikai kutatási eredményeket tartja mérvadónak, hisz a gyorsan fejlődő csontozat és a csigolyák a növekedés során nagyon érzékenyen reagálnak az egyoldalú vagy hosszan tartó terhelésre. Magyarországon az alsó tagozatosok iskolatáskája 4 kg körül mozog, holott, a jogszabály szerint, 2005 óta a tankönyvek tömege nem haladhatja meg a 3 kg-ot. A román felmérések szerint az alsó tagozaton az 5-6 kilót is eléri, órarendtől függően, a felsősöknél 7-9 kg között ingadozik a táska súlya. A túlzottan megpakolt táska meghúzza az ínszalagokat, nyomást gyakorol a hátgerincre, kényszeres tartást alakít ki, az izmok fáradásához, nyak-, váll-, derékfájdalmakhoz vezet. A gyerek fáradékonyságra panaszkodik, nehézkesen veszi fel és teszi le a táskát, pántja piros nyomokat hagy a vállán, megváltozik a testtartása, bizsergésre, zsibbadásra panaszkodik. Feltevődik a kérdés: milyen az ideális táska és viselése, hogy ne ártson a gyereknek? Az iskolatáska, mint megannyi minden, legtöbb esetben a divathoz alkalmazkodik, és nem az egészségügyi szabályokhoz, a gyermek életkori fiziológiás sajátosságaihoz. Ha jó táskát akarunk, tudatosítanunk kell, hogy nem mindig a márka dönti el a helyes választást. Némelyikük feltűnő „dizájnnal” már magában 1 kg-ot nyom, túl kemény, nem igazodik a háthoz, az anatómiai méretekhez, s futás közben hátfájást okozhat. A nagy táska magában hordozza a túlpakolás lehetőségét. Iskolába induláskor a fizikai túlterhelés áttételesen lelki nehezékké válhat. ,,Nehéz a táska – nehéz az iskola. A divatos görgős táska, amit inkább utazásra találtak ki, nem alkalmas, mert azt is egy kézzel kell húzni, és a görgők hamar elromlanak. Ha jó táskát akarunk választani, figyelembe vesszük az alábbi szabályokat:  legyen könnyű, rugalmas, vízhatlan anyagú, alkalmazkodjon a testméretekhez, vegye fel a hát alakját, legyen merev (a tanszerek, könyvek tartására), de ne nyomja a hátat. A vállpántok szélesek, párnázottak, a hátfal belső része szintén párnázott legyen. A többrekeszes zsebek jó súlyelosztást eredményeznek. Rendelkezzék derékpánttal, mely a derékhoz rögzíthető. Jó, ha név-, lakcím- és fényvisszaverő pánt is van rajta, a biztonságos közlekedés érdekében. A legjobb az lenne, ha a tanszerek nagy része az iskolában maradhatna, úgy mint a nyugati napközis rendszerekben, ahol már az iskolai délutáni váltásban megtanulják a másnapi leckéket. Így a táskába csak a minimális, napi szükségletnek megfelelő tízórai, pár tanszer, füzet kerülne. Tanulmányozva a szomszédos országok tanügyi rendszerét, sok jó megoldást találunk, melyeket mi is alkalmazhatunk. Csökkenteni, csoportosítani kellene a tananyagot, az információk mennyiségét, hogy a táska is könnyebb legyen, s a gyerek ne menjen rosszkedvűen iskolába, vagy iskola helyett máshová.

 

Bogdán M. Emese