Az Imatex Rt. a szakoktató központ támogatója

Az Imatex Rt. nemcsak a szakoktatás és mesterségek vására egyik fő támogatója, hanem a marosvásárhelyi Kulturális és Tudományegyetem által kezdeményezett szakoktató központ létrejöttében az egyik mozgatórugó. A cég székhelyén Cetănaş Nataşa tulajdonos-igazgatóval és Barabás Tibor főmérnökkel beszélgettünk a szakoktatásról és az elhelyezkedési lehetőségekről. 

Az Imatex Rt. 1948-ban jött létre, és Maros megye egyik vezető vállalata volt. 2003-ban privatizálták, majd az egység 2009-ben új telephelyre költözött, ahol jelenleg kiváló körülmények között 150 alkalmazott dolgozik, 75%-uk a termelésben, a többiek a tervezésben és az adminisztrációban. Több nagynevű németországi, luxemburgi, franciaországi, osztrák, svájci, olasz és amerikai egyesült államokbeli cégnek gyártanak többek között automata gépsor modulokat, alkatrészeket, gyártósorok alegységeinek a mechanikai részét, finommechanikai elemeket. S bár kiváló munka- és javadalmazási feltételeket ajánlanak az alkalmazot-taknak, évek óta munkaerőhiánnyal küzdenek. 

 – Mindenki elméleti líceumba adja a gyerekét, emiatt sajnos főként a gyengébb képességű gyerekek kerülnek szaklíceumokba, és ez meglátszik az utánpótláson, pedig egy kiváló gépszerelő vagy lakatos semmivel sem kevesebb, mint egy orvos vagy egy mérnök. Olyan egyetemet végzettek, mérnökök jöttek el a gyárba, akik kevesebb gyakorlati ismerettel rendelkeztek, mint egy jó szakmunkás. Tudták kezelni a számítógépes programokat, de méréstechnikai, anyagismereti, forgácsolási szakismeretük igencsak hiányos volt. Eddig különböző szakmában több mint 60 embert képeztünk ki a gyárban, és így is munkaerőhiány van. És az a szomorú, hogy ez nem kizárólag romániai jelenség, hanem egész Európa ebben a helyzetben van, hiszen több külföldi partnercégnél is ezek a tapasztalatok – mondja Cetănaş Nataşa, aki a szakoktatásbeli hiányosságok okát abban látja, hogy megszűntek az általános iskolákban azok az 1989 előtti kötelező műhelymunkák, ahol egy szakoktató (mester) irányításával bizonyos kézi munkát végeztek a tanulók, és így a középiskola előtt fel lehetett mérni képességüket, készségeiket. Továbbá a középiskolás tanároknak sem érdekük, hogy szakiskolába irányítsák a diákokat. Egy másik gond az, hogy a marosvásárhelyi szakiskolák nagy része siralmas állapotban van. Ahhoz, hogy egy diáknak kedve legyen egy ilyen oktatási intézményben folytatni tanulmányait, rendbe kell tenni az épületeket, az udvart, a tantermeket és a műhelyeket, hogy korszerű körülmények között tanuljanak. Mindemellett meg kell szerettetni a szakmát, és perspektívát kínálni, jó állást és kereseti lehetőséget biztosítva a majdani alkalmazottnak. Az Imatex nyitott bármilyen oktatási intézmény felé, évente több egyetemista (pl. a Sapientiáról) és az Iskola másként program keretében középiskolások is felkeresik a gyárat. Ezért is karolták fel a Kulturális és Tudományegyetem azon kezdeményezését, hogy hozzanak létre egy szakképző központot. 

 – Nincs időnk kivárni a hároméves szakiskolai ciklus lejártát. Marosvásárhelyen a vegyi kombinát miatti nyugdíjazással két évvel lerövidült a munkaidő, így hamarosan még nagyobb lesz a munkaerőhiány. Ezért támogatjuk a szakoktatási központot – mondja az igazgatónő, majd elénk tárja ennek részleteit. A polgármesteri hivatal rendelkezésünkre bocsát egy épületet, amit a rendeltetésnek megfelelően rendbe teszünk és több magáncég hozzájárulásával felszerelünk gépekkel. Egyik partnercégünk két számítógép-vezérlésű fémforgácsoló gépet adományoz, a polgármesteri hivatal 30.000 eurót bocsát a rendelkezésünkre felszerelések vásárlására, és a bentlakást is rendbe teszi. A megyei tanács alelnöke, Dancu Ovidiu is megígérte, hogy a megyei önkormányzat is jelentős összeggel támogatja a központot. Nemrég tértem haza Brüsszelből, ahol átnyújtottam a projektet Laurenţiu Rebega EP-képviselőnek, ő is azt mondta, hogy felkarolja a kezdeményezést. A projektet támogató cégek egy készségfelmérő után választanák ki azokat a diákokat, akiket ebben a rendszerben oktatnának. A sikeresen felvételizőket inasként alkalmazzuk a gyárban, amiért 1125 lej havi javadalmazás is jár. Ezért a diáknak napi négy órát kell a gyárban inaskodnia, majd délután további négy óra elméleti oktatásban venne részt a Kulturális Tudományegyetemen. A gyakorlati oktatást a már említett műhelyben mesterek irányítják. Hat hónap után újabb vizsga lenne, ahol a gyengébben teljesítőket a számukra megfelelő szakmák felé irányítjuk. A jobbak újabb hat hónapos képzésen vennének részt, belőlük lesznek azok a gépkezelők, akik már korszerűbb gépeken dolgoznának. Mindazoknak, akik megfelelnek a minimális követelményeknek, munkahelyet is biztosítunk a gyárban. Még azon is gondolkodunk, hogy az oktatási időszakban akár szabadidős programot is szervezzünk, ez akár külföldi kirándulás is lehet szakmai tapasztalatcserével összekötve azokban az országokban, ahol vannak partnercégeink. Kell-e ennél jobb ajánlat azoknak, akik komolyan szeretnének szakmát tanulni? – kérdezte Cetănaş Nataşa, az Imatex Rt. tulajdonos-igazgatója.