Az igazságszolgáltatásról általánosan (I.)

A minap a színész Gary Oldman Oscar-díjat kapott a Winston Churchillt megszemélyesítő színészi alakításáért. Churchillel kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy a II. világháború kimenetelében döntő szerepet játszó részvétele mellett neki tulajdonítható egy híres mondás is: „A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma – nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik”. Vagyis a sok rossz közül a demokrácia a legkevésbé az.

A demokratikus berendezkedésű államok alapelve a törvények uralma, angolul a „rule of law”, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az emberi kapcsolatokat absztrakt jogszabályok mentén szabályozzák. 

Ennek előnye elviekben az, hogy az emberi kapcsolatok szabályozásából kikerül a szubjektív komponens, egy absztrakt, merev, imperszonális és általános, mindenkire alkalmazandó szabályt alkalmaznak. 

Ennek eredményeképpen a törvény előtt mindenki egyenlővé válik, függetlenül bármilyen más kritériumtól, megszűnnek az osztályok (például a múltban ismert rendek, kasztok, a nemes, nem nemes különbségtétel stb.) és előjogok, ítélkezni felette elviekben nem egy szubjektív személy fog saját belátása szerint (pl. a király), hanem egy szakember vagy szaktestület (bírák). 

Az ítélkezés során a bírák nem saját belső meggyőződésük szerint döntenek, hanem a törvényt alkalmazzák arra a tényállásra, amit bizonyítékok segítségével megállapítottak.

Habár ennek a rendszernek megvannak a hátulütői (pl. a törvény hideg, sokszor az emberi tényezőt figyelmen kívül hagyó jellege, a bírói tényállástisztázás emberi határai, a bizonyítékok manipulációja stb.), elsődleges előnye, hogy egy bizonyos előre ismert szabályrendszer szerint működik, objektivitásra törekszik, biztosítja a törvény előtti egyenlőséget, és megpróbálja felpuhítani a törvény szigorát bizonyos jogelvek útján, figyelembe véve az embert és a konkrét helyzetet.

Tehát Churchillt parafrazálva, amennyiben a demokrácia a legkevésbé rossz a sok rossz rendszer között, a jogszabályalapú igazságszolgáltatás is a legjobb a többi igazságszolgáltatási rendszerhez viszonyítva.

Sokfajta igazság létezik, az abszolút igazságra csupán törekszik az ember, az igazságszolgáltatás csak a jogi igazságot képes megvalósítani.

A gyakorlatban sokszor találkozni azzal a problémával, hogy amikor az átlagember először kerül kapcsolatba az igazságszolgáltatással, nincsen tisztában bizonyos igazságügyi alapvető fogalmakkal, annak ellenére, hogy az igazságszolgáltatás működése a jogállam garanciája, amely nélkül nincsen demokrácia.

 Megérne egy külön misét az is, hogy az elemi és középiskolában például a felsőfokú matematika mellett a polgári, civil nevelés, a törvénykezési és törvényhozási alapfogalmak tanítása, személyiségfejlesztési, társadalomműködési alapfogalmak, személyes pénzügyi menedzsment, önkéntesség ösztönzése és más hasonló tantárgyak is helyet kellene kapjanak. 

Ha így lenne, akkor talán az egyszeri ember és négyévente választópolgár is tisztában lenne az ügyész-ügyvéd-bíró-közjegyző-jogász különbséggel, tudná, hogy mi a különbség a parlament és a kormány között, vagy hogy egy városon áthaladó rossz útért nem mindig a polgármester a hibás. 

Jelen cikksorozatban néhány, az igazságszolgáltatással kapcsolatos alapfogalmat és tudnivalót foglalunk össze, azokra a kérdésekre alapozva, amelyekkel az évek során találkoztunk.

A tárgyalások a tárgyalóteremben zajlanak, amelyek alapesetben nyilvánosak, a belépés pedig szabad mindenkinek, természetesen az általános illemszabályok betartásával (pl. mindenki számára nagyon zavaró a mobiltelefon csöngése). Ha a tárgyalás nem nyilvános, erről a szolgálatos csendőr/apród értesíti a jelenlevőket.

A bírósági tárgyalásokon a döntést a bíró (judecător, preşedinte de comlet) hozza meg, az ügyész (procuror) már nem „mindenható”, mint a kommunizmusban gyakorlatilag volt, ugyanolyan résztvevő, mint a többi fél.

Az ügyész szerepe elsősorban a nyomozati szakaszban hatványozott, amikor felügyeli a rendőrségi nyomozást. Az ügyész is nyomozhat bizonyos esetekben, de alapesetben ez a rendőrség dolga. A kifogásolt rendőri/ügyészi intézkedéseket a felettes ügyésznél vagy a bíróságon lehet megóvni.

A polgári perek általában illetékkötelesek (taxă judiciară de timbru), a tévhittel ellentétben nem mindig a pertárgy 10%-át kell befizetni, az illetékszámítás ennél bonyolultabb, illetve vannak fix illetékű keresetek is. Az illetékeket a polgármesteri hivatal kasszájába kell befizetni. Bizonyos esetekben, a családi jövedelem családtagokra leosztott mértékének függvényében, illetékmentességért, -csökkentésért vagy felosztásért lehet folyamodni – a jövedelmet igazoló iratok csatolásával –, erről a bíróság dönt.

A büntetőperek illetékmentesek, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkit fel lehet jelenteni „ingyen”, és majd a rendőrség „jól elintézi”, mert az alaptalan feljelentésnek is vannak következményei.

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro