Az igazi szabadság körvonalai
2015-07-06 15:30:21
- Nagy Székely Ildikó
Hogy lehet a nyarat úgy megszervezni, hogy mindenkinek valóra váljon valami az álmaiból? – ez volt a központi kérdése a marosvásárhelyi Ama Deus cukrászdában nyolcadik alkalommal zajlott Szerdai párbeszédnek.
Hogy lehet a nyarat úgy megszervezni, hogy mindenkinek valóra váljon valami az álmaiból? – ez volt a központi kérdése a marosvásárhelyi Ama Deus cukrászdában nyolcadik alkalommal zajlott Szerdai párbeszédnek, amelyen a meghívottak – Albert Csilla református vallástanár, Bakó Mária lelkigondozó, Becsky Borbála pszichoterapeuta és Samaj Imola élménypedagógus – a szabadság, illetve a rend fogalmáról, a ki- és bekapcsolódás lehetőségeiről fogalmazták meg gondolataikat. Az eszmecserét Cosma István irányította. Az első körben az est házigazdája nyári terveikről faggatta a vendégeket. A harmadik gyermekét váró Samaj Imola elmondta, hogy számára az elkövetkező hónapokat a nagy eseményre való készülődés határozza meg, így nincsenek nagy elképzelései a vakációról. Albert Csilla hivatásánál fogva mindig aktívan, különféle gyerekprogramok szervezésével és lebonyolításával tölti a szünidőt, Bakó Mária számára pedig főként a pihenésről, illetve a természettel való találkozásokról szól a nyár.
Átdolgozott nyarak öröksége
Becsky Borbála, arra kérdésre, hogy mit jelent számára a kikapcsolódás, a rend fogalmát hozta előtérbe.
– Az, hogy mindenki megtalálja a saját belső rendjét, a lelki egyensúly fontos velejárója. A rend önmagában tartalmazza a változást, a ciklikusságot, helye van benne a pihenésnek, illetve az aktív regenerálódásnak is. Szülőként fontosnak tartom, hogy erre a gyermeket is rávezessük, megmutassuk neki, hogyan kell pihenni, feltöltődni.
A pszichoterapeuta eszmefuttatását egy egyetemista lány esetével támasztotta alá, aki vidéken nőtt fel, és mindig szüleinek segédkezve, mezei munkával töltötte a nyári vakációt. Később, fiatal értelmiségiként sem tudott a pihenésre szánt időszakban lazítani, kikapcsolódni, nem merte megélni a saját szabadságát, az ugyanis ellentmondott a családi rítusnak.
Becsky Borbála gondolatmenetéhez elsőként Bakó Mária kapcsolódott.
– A pihenésre kijelölt pillanatokban, a természetben is sokszor távol van önmagától az ember. A szívünket kell kinyissuk ahhoz, hogy ki tudjunk kapcsolódni, illetve be tudjunk kapcsolódni az isteni rendbe. Ettől leszünk igazán szabadok, nem pedig attól, hogy ide-oda szaladgálunk a világban, és megnézünk sok tornyot.
A lelkigondozó a továbbiakban Babits soraival illusztrálta üzenetét: „Tudod, hogy érted történnek mindenek – mit búsulsz? / A csillagok örök forgása néked forog / És hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog...”
Samaj Imola régi nyarak felidézésével csatlakozott az elhangzottakhoz.
– Gyermekkoromban rengeteg strandra, üdülőhelyre vittek a szüleim, sokszor más családokkal együtt mentünk. A forradalom után aztán, amikor visszakapták a földjeiket, a „kasza, kapa” fejezet következett. De én akkor már annyira önállósultam, hogy magam szerveztem meg a nyaralásaim. A vakáció időszakában fontos, hogy bekapcsolódjunk valamibe, ami előhozza belőlünk a gyermeki lelkületet, a játékosságot. Fontos, hogy figyelmet szenteljünk az aktív szabadságra. Élménypedagógusként is azt tudom ajánlani, hogy úgy szervezzük meg a gyermekek vakációját, hogy saját erőfeszítésükkel, lelkesedésükkel önmagukból tudjanak valamit hozzátenni a kikapcsolódás hónapjaihoz.
Unalom ellen meggylopás
Albert Csilla szerint a mai gyerekek vakációja magában rejti az elkallódás lehetőségét.
– Hazajönnek falura a gyermekek, de mivel nincs szervezett programjuk, nem tudják, hogyan töltsék el a szabadidejüket. Ismerek olyanokat, akik ilyenkor, jobb híján, meggyet lopnak, mert annak van itt az ideje. Felelős felnőttekre lenne szükség hasznos, fejlesztő programok létrehozásához.
A vallástanárnő érdekességként említette, hogy a cigány gyermekek meg tudják szervezni a szabadidejüket, például együtt mennek az erdőre, ők ugyanis kiskoruktól rá voltak utalva arra, hogy megálljanak a lábukon, önállóan fedezzék fel a természetet. Albert Csilla arra is visszaemlékezett, hogy lány korában édesanyja mellett tanult meg sütni, főzni, és számára most is ez az egyik legjobb kikapcsolódási lehetőség. A pedagógus tapasztalatai szerint az 5-8. osztályos lányok nem találják fel magukat a konyhában, otthon ugyanis nem kell szülői utasításra különféle ételeket elkészíteniük, és így egy lehetséges élményforrásról maradnak le.
A szabadság csapdájában
– A pihenés időszakával előjöhet a félelem, hogy mit kezdjünk a szabadságunkkal – nevezte meg Cosma István a vakáció egyik csapdáját.
– Azt kell eldöntenünk, hogy mire tudunk szabaddá válni, illetve mire tudjuk szabaddá tenni a családtagjainkat – mondta Becsky Borbála, majd bevallotta, lány korában „rühellte” a szervezett nyarakat.
– „Kulcsos” gyermekként a tömbházunk körüli összes fát megmásztam a játszótársaimmal, és akkor éppen ez volt a poén, ez volt a kaland.
Albert Csilla felvetésére, miszerint a mai gyerekek esetében már veszélyes lehet a szervezetlen időtöltés, a túl nagy szabadság, a pszichoterapeuta elismerte, hogy valóban hasznosak a különféle táborok, de az a legjobb, ha megadjuk a gyereknek a lehetőséget, hogy maga válogasson az ajánlatok közül, vagy éppenséggel pályázzon, tehát kiharcolja magának a jogot a kalandokban való részvételre.
– Ha a szülő élményt lát, élményt fogalmaz meg, a gyermek számára is kívánatossá tehet egy helyzetet. Ha viszont kijelenti, hogy el kell menni egy táborba, ellenállást vált ki – tette hozzá Becsky Borbála.
Samaj Imola úgy vélte, kisiskolás korig mindenképpen irányítani kell a gyermek szabadidejét, illetve ki kell alakítani benne a vágyat arra, hogy a későbbiekben magának is megszervezze a vakációt. Becsky Borbála arra is felhívta a figyelmet, hogy a szabadságolás idején építhetjük, de rombolhatjuk is az egészségünket, ha nem a szükségleteinknek megfelelően, például az alvásidő-lerövidítéssel töltjük ezeket a heteket.
– Azon is érdemes elgondolkozni – tette hozzá a pszichoterapeuta –, hogy sokszor csak a munka, valamilyen megvalósítás felmutatása az, ami szabaddá tesz, a csend, a pihenés pedig kimarad. A gyermeknél is fontos mutató, hogy fel tudja-e egyedül is találni magát, tud-e kreatívan szabad lenni. Ez a kérdés felnőttként is visszaköszön. Ha nem tudok önmagammal lenni, érdemes odafigyelnem arra, hogy miért van ez így. Ugyanakkor az is csapdahelyzet lehet, ha egyszer csak felkészületlenül beleesünk a szabadságba. Rendkívül fontos, hogy a pihenésre, a kikapcsolódásra a mindennapokban is szánjunk időt.
A jelen hatalma
A pszichoterapueta szerint a hétköznapokból való kizökkenést segítheti a térbeli távolság, tehát nem feltétlenül trendkövetésről van szó, ha valaki messzire vágyik. Samaj Imola hozzátette, hogy a pihenésre szánt idő hosszúsága, illetve az élmény intenzitása is sokat számít a kikapcsolódásnál, egy kenutúrán például már az első pillanatokban megszűnnek az otthoni gondok, csak az „itt és most” marad.
Bakó Mária az előre tervezés, lelki ráhangolódás, az elképzelt, előre átélt élmények szerepére hívta fel a figyelmet, amelyek már önmagukban adnak egyfajta szabadságot.
– A családpasztorációs táborokba érkezők a saját kapcsolataikat is próbálják jobbá tenni. Az a jó, ha kialakul a hármasság, az egyén Istennel, önmagával, illetve a társával való kapcsolatára is figyel. Sokan gyermekekkel jönnek, akik aztán megismerkednek, összebarátkoznak egymással, együtt játszanak, és így kialakul egy igazán családias hangulat – mondta a lelkigondozó.
Bakó Mária arra is kitért, hogy véleménye szerint a mostani szülők túlságosan féltik, és ezzel bátortalanná teszik táborba készülő gyermeküket.
– Ha mi nem bízunk benne, ő hogy bízzon magában? – tette fel a kérdést a lelkigondozó.
A továbbiakban Cosma István a hallgatósághoz fordult. A jelenlevők olyan csapdahelyzeteket vetettek fel, mint a felnőtté váló gyermekek szüleinek első kétszemélyes nyaralása, az üdüléstervezői szerep felvállalása a családon belül, illetve a gyermekek elzárkózása a kötelezőnek érzett nyári programoktól.
