Az értől az óceánig

A legnagyobb közönségsikernek örvendő Beszélő Könyvek rendezvény helyszíne szombaton este a Kultúrpalota kisterme volt, ahol dr. Barabási Albert-László, Erdélyből származó, Bostonban élő magyar tudós, egyetemi tanár válaszolt vendéglátója, Lázok Klára, a Teleki Téka vezetője és a közönség soraiból elhangzó kérdésekre. A termet zsúfolásig megtöltő idős és fiatal, humán és műszaki értelmiségiekből álló hallgatóság egy része más településekről utazott Marosvásárhelyre, hogy a komplex, skálafüggetlen hálózatok elméletét kidolgozó fizikust – aki a Magyar Tudományos Akadémia, az Academia Europaea tagja és tiszteletbeli tagjai közé választotta a Román Tudományos Akadémia is – meghallgassa. 

(A rendezvényt megelőzően Barabási Albert-László nyilatkozott lapunknak, az interjút csütörtöki Harmónia összeállításunkban olvashatják, ezért az ott részletesen kifejtett gondolatokra a tudósítás során nem térünk ki.)

Életrajzának, munkásságának az ismertetését követően Lázok Klára a hálózatkutató egyetemi tanár megjelent könyveiről beszélt, amelyek népszerűsége tudományos írásainak idézettségével vetekedik. 2002-ben látott napvilágot a Behálózva – a hálózatok új tudománya című könyve, amelyet több nyelvre lefordítottak, és nagy sikernek örvendett Erdélyben is, majd 2007-ben jelent meg a Villanások – a jövő kiszámítható című ismeretterjesztő kötet. Ezen a ponton találkozik Barabási Albert-László írói tevékenysége a Beszélő Könyvek rendezvénysorozat céljával: megismertetni a tudományos eredményeket, elképzeléseket, gondolatokat a nagyközönséggel. 2016-ban adta ki A hálózatok tudománya című tankönyvet, ami szintén a megszokottól eltérő stílusban íródott.

A tudománnyal rezonáló sztori

A további beszélgetés a Villanások című könyvből bomlott ki, amelynek alapgondolata, hogy az élet különböző folyamatait a hosszú ideig tartó nyugalmi időszakokat felváltó sűrű intenzitású villanások jellemzik. Ezek sok egyéb terület mellett a történelmi események folyamatában is észrevehetők – utalt Lázok Klára a könyv tartalmára, amelyben a villanások elméletét Dózsa György történetével is bizonyítja a szerző. A parasztvezér élete néhány hónap alatt vett olyan meglepetésszerű fordulatot, amely gyökeresen megváltoztatta a saját sorsát és a történelem sodrát is. A szerző válaszából kiderült, hogy a kötetbe – amelynek tudományos része arról is szól, hogy mennyire jósolhatók meg az emberi viselkedés különböző megjelenési formái és a történelmi események – azért került bele a történet, mert szerepel benne a jóslás arról, hogy mi lesz a következménye annak, ha a parasztokat összegyűjtik, ami valóra is vált. A kommunista történetírás által elhallgatott valóságos események a felfedezés erejével hatottak a szerzőre, aki Lázok Klára érdeklődése nyomán elmondta, hogy negatív véleményeket sem történészektől, sem mástól nem kapott a könyveivel kapcsolatosan. 

Az eszköztárat teremtették meg 

A következőkben a Barabási-modell lényege, a skálafüggetlen hálózatok magyarázata következett. Minden bonyolult rendszer hálózatba szerveződik, a sejtektől a társadalomig. E hálózatok feltérképezésének az eszköztárát sikerült megteremteni és matematikailag leírni húsz évvel ezelőtt. A folyamat kiindulópontja a véletlen hálók elmélete volt, amelyben minden csomópontnak azonos számú huzala van. Barabási Albert-László és munkatársai a világháló feltérképezése nyomán jöttek rá arra az univerzális szerveződési formára, ami a valódi hálókra jellemző. Ezek rengeteg kis csomópontból, kisvilágokból és néhány kapcsolóból állnak. A legtöbb szociális, gazdasági, technológiai háló ezzel a szerkezettel rendelkezik. A skálafüggetlennek elnevezett hálók elméletét a marosvásárhelyi származású Albert Rékával dolgozták ki.

A nácizmus megjelenése hálózati szempontból 

Kérdésre válaszolva Barabási Albert-László elmondta, hogy a társadalomtudományba évtizedekkel ezelőtt beépült a hálók gondolata, a történelembe viszont nem, de manapság óriási változások mentek végbe ezen a területen is. Niall Ferguson világhírű történész könyvet írt a nagy történelmi események újragondolásáról a hálózatok szempontjából. Ő fogalmazta meg, hogy a történelmet a hierarchiák felől nézzük, mert azok hagytak írott dokumentumokat maguk után. Holott nagyon sok fontos esemény hálóba szerveződő egyének mozgalmán keresztül történt, ami megbontotta vagy megdöntötte a fennálló hierarchiát, és nem lehet eltekinteni a kontextustól, hogy miért győzött az egyik, és miért vesztett a másik. Jelenleg történész kollégájával a nácizmus megjelenését tanulmányozó közös projekten dolgoznak. Azt kutatják, hogy milyen hálózati események járultak hozzá ahhoz, hogy a korrekt német kisvárosok lakói közösségként elfogadják és magukévá tegyék a náci ideológiát. Annak megértéséhez, hogy mely mozgalmakra épült rá ez az ideológia, hálózati eszközökre van szükség – hangsúlyozta.

Miért pont Teleki Sámuel?

Lázok Klára a könyvtáralapító Teleki Sámuelre terelte a szót, akiről Deé Anikó gazdag, átfogó monográfiát írt. Ismert a levelezése, kapcsolatrendszere, a különböző ideológiákhoz való viszonya. A Téka vezetője arra volt kíváncsi, hogy a hálózatkutatás módszertana alapján milyen lépésekben kellene hozzákezdeni a további kutatásokhoz. 

A monográfia egocentrikus háló, amely az egyént és környékét térképezi fel – felelte a vendég, majd hozzátette: az egyén része egy nagyobb hálónak, és ahhoz, hogy megtudjuk, miért lett annyira fontos Teleki Erdély számára, túl kell lépni az ő közvetlen kapcsolatrendszerén, és fel kellene térképezni a kor hálózatát, amelybe beleszületett, és amelyből eljutott a csúcspozícióba. Amikor a Téka minden adata digitalizálva lesz, a feldolgozást számítógépekre lehet bízni, és ha elkészült a háló, kiderül, hogy miért pont ő lett Bécsben Erdély főkancellárja. 

Barabási Albert-László beszámolt arról, hogy a budapesti Közép-európai Egyetemen tartott kurzusán azt a feladatot adta diákjainak, hogy térképezzenek fel és elemezzenek egy hálót. Az egyik hallgató a Medici-udvar belső szerkezetét dolgozta fel, többek között egy pletykakönyvet is, amelynek alapjában az összes kapcsolatot sikerült feltérképeznie, és kiderült, hogy az udvarban két frakció létezett, amelyet egy kevésbé jelentős figura kötött össze. A hálózatelmélet lényege, hogy lehetőséget ad arra, hogy a lokálisan gyűjtött adatokból egy globális kép alakuljon ki a rendszerről. A hálózattérképezés lényege pedig az, hogy a nyersanyagra épüljön. A hálózatkutatás nem írja fölül a történetírást, de egy teljesebb képet ad, aminek a segítségével könnyebben ki tudjuk választani a főbb gondolatokat és vonulatokat. 

Elhangzott, hogy a történészek  hálózatban való gondolkodása a legelején tart, és egy újabb nemzedék szükséges ahhoz, hogy az új eszköztárat a hagyományos történelmi gondolkodással tudja társítani, és olyan eredményeket elérni, amelyeket mindkét fél elfogad. 

A Bolyaiak és a siker

Néhány évvel ezelőtt a Bolyaiak kéziratos anyagának 12.000 oldalát adták át Barabási Albert-Lászlónak a Tékában, amit egy készülő könyvhöz készült felhasználni. A könyv magyar fordítása, A képlet szeptemberben jelenik meg a Libri Kiadónál. Arról szól, hogy a sikerhez mikor elég a teljesítmény, mi a szerepe a hálónak, és hogyan fonódik össze ez a kettő. A futó atlétánál például egyértelműen a teljesítmény számít, a művészetben azonban a társadalmi konszenzustól, a különböző véleményektől, tehát a hálótól függ. Legtöbben a kettő között vannak, akiknél a teljesítmény nem mindig jár sikerrel. A könyvből kiderül, hogy melyek azok a mechanizmusok, amelyek a sikert meghatározzák akkor, amikor a teljesítmény nem mérhető vagy nem megkülönböztethető. 

– A folyamat feltérképezhető, és rengeteg izgalmas eredménnyel jár. Ha sikeres vagyok, azt jelenti, hogy sikerült összefoglalni az eredményeket a könyvben – tette hozzá Barabási Albert-László. A Bolyaiak története azért volt számára izgalmas, mert a teljesítmény létezik, hiszen Bolyai János kidolgozott egy olyan tételt, ami meghatározó volt a matematika és a fizika számára. A saját közösségében sikeres lett, hiszen iskolákat neveztek el róla, de a Kárpát-medencei övezetből kilépve Bolyai János eredményét Lobacsevszkij tételeként emlegetik. Azt is tudjuk, hogy a Bolyaiak mennyit küzdöttek, hogy eredményüket elismertessék. Miért van ez a kettősség? Hogyan jelenik meg a siker lokálisan, és hogyan tűnik el globálisan? Melyek azok a mechanizmusok, amelyek révén Lobacsevszkij lényegében „elsétált” a tétel nevével? Mindez nagyon szép példa lett volna, de végül a könyvbe nem került be, mert a szerkesztő ragaszkodott ahhoz, hogy a szerző jelenkori példákat használjon annak érdekében, hogy egy amerikai gyermek is tudjon azonosulni a szereplőkkel. 

Lázok Klára kérdésére válaszolva a vendég elmondta, hogy következő lépésként kollégájával A tudomány tudománya című szakkönyvön dolgoznak, ami a sikersztori leszűkítése a tudomány világára. 

A közönségé volt a szó

A záporozó kérdésekre válaszolva  Barabási Albert-László megerősítette, hogy a hálózatelméletet a gazdasági és a céges életben is sikeresen lehet használni, például a cég belső szerkezetét felmérve ki lehet mutatni, hogy alkalmas-e innovációra, és egy ilyen céget ő maga is működtet. A ritka betegségek témájában elkezdett egy kutatási vonalat, amelyet ígéretesnek tart. Felmerült a hálózatelmélet szerepe a fenntartható fejlődés megvalósításában, de erre még a hálózatkutatónak sincs eszköztára. A kirekesztésről és befogadásról szóló kérdés kapcsán elmondta, hogy az új könyvében a diszkriminációról is szó van, ugyanis a tudományban egy nagyon erős, szisztematikus diszkrimináció létezik a nőkkel szemben, amin a szakma próbál változtatni. A konszenzus ma az, hogy a tudós kötelessége felfedezni és feltárni a jelenségeket, és őszinte lenni annak következményeit illetően. Tehát felhívni a társadalom figyelmét arra, hogy abból, amit felfedezett, baj lehet, ha nem megfelelően használják. A későbbiekben közös megegyezés alapján a társadalom, politikum feladata az, hogy a tudást szabályozza, és veszélyesség esetén a használatát korlátozza. A felfedezést esetleges veszélyessége miatt nem érdemes elhallgatni, mert napokon, heteken belül feltalálja valaki más. Elmondta véleményét arról is, hogy miért kell és fontos az álhírekkel foglalkozni, és milyen eredményekre jutottak a hálózatelmélet segítségével a rákkutatásban. 

A beolvadás és a fiatalok

– Ki lehet-e számítani, hogy mikor gyengül meg annyira a hálózat egy nemzet esetében, hogy beolvad? – idézzük a kérdést és a vendég válaszát is.

– Bízzunk abban, hogy ez ránk vetítve nem fog megtörténni, mert a nemzet és a kultúra lényege az, hogy a hálózaton belül egy közösséget alkosson, amely egy belső közös értékrendszerrel bír, és ezt valamilyen módon megpróbálja megvédeni. A beolvadás egy felületi probléma, közösségünk esetében egy demográfiai kérdés. Számomra az igazi probléma: hogyan teremtünk egy olyan közösséget a fiatalok számára, ami vonzóbb, mint London, Berlin vagy Róma, és mennyire tudjuk megerősíteni a hozzá tartozás szükségességét, hogy itt éljünk és tevékenykedjünk, továbbá a demográfiai változások közepette, amelyek egész Európát befolyásolják, hogyan találjuk meg a mi szigetünket. A hálózatgondolkodás valójában arra alkalmas, hogy diagnózist állítsunk fel. Ahhoz azonban társadalmi konszenzusra és befektetésre van szükség, hogy a problémákat valamilyen módon megváltoztassuk. Igazából a mi közösségünk kérdése, tétje és tesztje, hogy hajlandók vagyunk-e részt venni abban a folyamatban, hogy a közösségünket megerősítő orvosságot megtaláljuk. 

A kérdésre, hogy mikor következhet be egy kisebb vagy nagyobb katasztrófa, a kutató válasza az volt, hogy a genetikusok szerint  900 év múlva fog megszületni az utolsó európai. Olyan mértékű a keveredés és az újracsoportosulás az egész világon, olyan  népességnövekedés várható Afrikában, és annyira leállt a szaporodás Európában, hogy 900 év múlva már nem lehet megállapítani genetikailag, hogy valaki európai vagy sem. A nagy történelmi és demográfiai folyamatokba ágyazva, amelyeknek pici részei vagyunk, kell megtalálni a helyünket – hangsúlyozta Barabási Albert-László.

Az értől az óceánig

Ady szavaival eljutott az értől az óceánig, amely maga a világ, ahol fulmináns karrierjét befutja, és ahol tudományos projektjei, munkái, amelyeket a világ legrangosabb folyóiratai közölnek, általános elismertségnek örvendenek. Ha ez az óceán, mit tart az érnek, ahonnan elindult tudományos pályáján? – tette fel a kérdést Ágoston Hugó újságíró. A kérdésre, hogy Bukarestet tekinti-e az érnek, ahol egyetemi tanulmányait kezdte, a válasz az volt, hogy minden folyó több ér egyesüléséből keletkezik. Ő maga az Olt forrásától nem messze indult el a pályán. Az egyik ér az, hogy kisebbségi létben nőtt fel, és mindig úgy érezte, hogy többet kell teljesítenie, hogy ugyanazt az eredményt elérje. Eret jelent Csíkszereda és Bukarest is, majd Budapest és Boston is fontos állomás az éle-tében. Abban viszont, hogy szerzőként is számontartják, nagy szerepe volt a kérdezőnek, aki a 19 éves diákot komolyan vette, és az első űrfegyverekről írott cikkét megjelentette  A Hét című lap tudományos mellékletében, a TETT-ben. A sok ér között volt bukaresti tanára, Dorobanţu professzor, aki hajlandó volt leülni az elsőéves hallgatóval, és cikket írni.  

A magyar társadalomban az a fontos, hogy komolyan vegyük a fiatalokat, és megadjuk számukra a lehetőséget, ahogy vele is történt. Vannak erős lökések a karrier során, amelyek önbizalmat adnak, és amelyeket ereknek lehet nevezni. Feleletként elhangzott az is, hogy saját szerepét a hálózatkutatásban egy állandó harcnak látja azért, hogy a véletlen a helyére kerüljön, és megértsük, hogy melyik az a jelenség, amely véletlennel megmagyarázható, és melyek azok a törvényszerűségek, amelyek túlmutatnak a véletlenen, és szervező erő van mögöttük, ezért univerzálisak.