Az erdélyi népviseletek (21.)

A nyárádselyei női viselet sajátos, valamennyiben különbözik a többi nyárádmentitől. Kontyoláskor fekete főkötőt tettek az új asszony fejére, melyet fekete csipke és 2-3 tászli (lerakott fodor) díszített, s hátul a fekete pántlika csupán arasznyira csüngött le.

Selyei leányok 1930-ból

A nyárádselyei női viselet

Sajátos, valamennyiben különbözik a többi nyárádmentitől. Kontyoláskor fekete főkötőt tettek az új asszony fejére, melyet fekete csipke és 2-3 tászli (lerakott fodor) díszített, s hátul a fekete pántlika csupán arasznyira csüngött le. Adatközlőim még emlékeznek rá, de ma már nem található egyetlen főkötő sem a faluban, pedig ünnepi alkalmakkor ezt viselték hajdan, s rá nem kötöttek soha fejkendőt. Itt is megvásárolt anyagra hímezték a fejkendők apró szegélymintáját és a selyemrózsákat, elszórtan, koruknak megfelelő színben. A leányok 2-3 soros piros (ritkábban kék) „gyökérgyöngyöt”, hosszúkás szemű üveggyöngyöt kötöttek a nyakukba. A régebbi gallér hegyes végű, a későbbi vállig érő volt, a hasított ingen, a mellrészen két sor csipkével a szegődísz mellett. Később blúzban jártak, mintás anyagból varratták. Az ing ujját gumiba húzták, s csipkével szegélyezték. A nyári, rövid ujjú ing ujja szélén is csipkedíszítés volt. A lájbit házilag szőtték a szoknya anyagával együtt. A hajdani szövőasszonyok Kusztos Béniné Gábor Lídia, Kacsó D. Józsefné Kusztos Juliánna voltak. Később a módosabbak bársonylájbit varrattak s kizsinóroztatták, a kéket fehérrel, barnát is fehérrel, a pirosat feketével. Némelyik leánynak gyöngyös lájbija is volt, hosszúkás szemű, átlátszó üveggyöngyökkel díszítve. Az idősek csak fekete lájbit hordtak. A szoknya is a múlt század elejétől háziszőttes, zabszemes vagy másfajta apró mintával (ebből készült a lájbi is), s „bőaljasra” szabták, középen harang alakú toldással, kiszélesítve – ezt nem díszítették. Leányoknak piros, asszonyoknak barna, kék, zöld, öregeknek fekete elegyes vásznat szőttek. Ez alá vették fel a bő aljú, házi csipkével szegett szőttes alsószoknyát elegyes vászonból. Később, a szoknya rövidülésével megjelent a szűk alsószoknya is a bő alatt, mismás vagy gyolcsanyagból. Ez a falu a „kerek kötényéről” is nevezetes. A kerek kötény szabása sajátos, valójában a téglalap alakú, lerakott, fodros szélű kötény két alsó csücskét vágták le, s legömbölyítették, lekerekítették. Anyaga gyolcs vagy színes selyem, a fiataloknak rózsaszín vagy apró virágmintás bolti anyag, az időseknek fekete, alján 2-3 hajtás, két sor csipke, s ez ismétlődik lefelé. A lábbeli hosszú szárú cipő, csizma, spanglis cipő. A ma is elővett székely ruha – amelyet esküvőn, külföldi tánccsoportban felvesznek, de otthon soha – piros szoknya, fehér ing, piros lájbi fekete zsinórozással, melynek anyaga bolti, úgynevezett „selyemvászon”, nem szőttes, s a lájbi és szoknya anyaga azonos. Ez a ruha körülbelül 20 éve használatos az említett alkalmakra, s körülbelül 20 ilyen öltözet van ma a faluban. A téli viselethez tartozott a puha, háziszőttes anyagból készült, derékig érő, galléros, gombos, zsebes, díszítetlen kabátka is a nők számára.