Az erdélyi népviseletek (12.)

Nyárádmagyarós Kendőhöz, Berekeresztúrhoz közel fekvő település a Kis-Nyárád völgyében. Ez is a piros férfilájbi hazája, melyet a fiatalok szépen kizsinórozva viselnek, az időseké itt is fekete, szintén zsinórozva.

Nyárádmagyarós Kendőhöz, Berekeresztúrhoz közel fekvő település a Kis-Nyárád völgyében. Ez is a piros férfilájbi hazája, melyet a fiatalok szépen kizsinórozva viselnek, az időseké itt is fekete, szintén zsinórozva. A hímes rokolyát a faluban szőtték, piros színűt viseltek a fiatalok, de drappot, barnát, zöldet is az asszonyok, az idősebbek piros-feketét használtak (ez volt az eredetibb) koszorús, macskanyomos mintákkal. Férfiszabó varrta a szoknya anyagából készült lájbit is, kibélelte, s a béléssel együtt bársonyszalaggal beszegte, s tulipános mintákkal kizsinórozta. A fiatalok lájbija így piros lett, az időseké fekete. Ezt a rokolyaszövést már abbahagyták, de a régi holmikat máig is nagy gonddal megőrizték a faluban. Az ünneplő kötény eredetileg lerakott gyolcs- vagy selyemanyagból készült. A XX. század közepétől a kötény két sarkába piros, feketével körülvarrt tulipánt hímeznek. Az asszonyok kieresztős blúzt is hordtak fekete vagy kék sújtással (zsinórral) díszítve. A férfiöltözet: buggyos gyolcsing, fekete vagy piros lájbival és fehér harisnyával, fekete csizmával, ujjassal, kalappal. A falu 1956 óta a népi tánccsoportjáról lett híres, amely 2010-ig, A faluban muzsikáltak elnevezésű folklórtalálkozóig működött. Mindenki a régi szép népviseletében táncolt, külföldön is többször, s a hazai táncfesztiválokon. A viseletet különlegessé tette, hogy az asszonyok elővették a régen használt, de megújított főkötőjüket. Valamikor a XX. század elején a menyasszony felkontyolásakor tették fel a csepeszt, s azzal ment templomba. Nagy ünnepeken használták, táncban soha. Egy 2012-ben 80 éves asszony az anyósától kapta ajándékba, kb. 150 éves lehet a főkötője. Az eredeti ruhadarab fekete színű volt, textilanyagból készített rózsabimbók, levelek díszítették, melyek letöredeztek, az anyagot a moly is megrágta, ezért az 1980-as években Virág Sarolta „feljavította” a tánccsoport számára. Alapja fekete bársony vagy szatén, fekete csipke van rajta összeráncolva. Elöl csak csipke van rajta lerakva, esetleg szalag. Három sor csipke van rajta, apró művirágokkal díszítve, majd taréj alakú ráncolt csipke, kocka alakú fekete üveggyöngyök és egy csokornyi művirág között. Középen hátul fekete szaténcsokor, közepén művirággal, s leghátul négy+két szaténszalag csüng le a viselő hátán 70 cm hosszan. Az állkapocs alatt szalaggal kötik meg. Széles szabású, belefér a konty, fekete vászon a bélése. Ezzel a főkötővel még a legutóbbi években is temettek el idős asszonyt. Valójában 1930-tól már a falu asszonyai nem viselték, de kibélelve, dobozban őrizték, s 1956-ban a 24 tagú tánccsoport szereplésekor vették elő táncolni. Most még 8-10 darab van a faluban, de a búcsúelőadás óta az idősek helyébe fiatalokból álló tánccsoport lépett, remélik, hogy a főkötőt is előveszik ismét, majd felnőtt korukban, mert a ruhájuk eredeti, hagyományőrző.
koszorús = apró fekete babokból koszorú alakzatú minta
macskanyomos = a macska nyomához hasonló mélyedések beleszőve