2020. július 4., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Hetven felé járó nemzedékem figyelmét elsőként Mikó Imre hívta fel Balázs Ferenc jelentőségére a Bejárom a kerek világot élén megjelent nagy ívű tanulmányában (Kriterion Könyvkiadó, Buk., 1975) Ezt követően ő kezdeményezte s alapozta meg az 1983-ban napvilágot látott Kriterion-monográfiát.


Hetven felé járó nemzedékem figyelmét elsőként Mikó Imre hívta fel Balázs Ferenc jelentőségére a Bejárom a kerek világot élén megjelent nagy ívű tanulmányában (Kriterion Könyvkiadó, Buk., 1975) Ezt követően ő kezdeményezte s alapozta meg az 1983-ban napvilágot látott Kriterion-monográfiát. A halálos kór azonban már nem hagyott időt számára, hogy személyes élményeit mozgósítva és a két világháború közötti kisebbségi lét tanulságait megvonva (Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918. december 1-től 1940. augusztus 30-ig. A „Studium” kiadása, Bp., 1941.) felerősítse a mészkői évek mához (is) szóló üzenetét.

Balázs Ferenc születésének hetvenedik évfordulóján jártam először Mészkőn. Örömmel tapasztaltam, hogy az a nemzedék, amelyik az ő ottani életidejében eszmélt a világra, milyen nagy szeretettel őrzi az emlékét. Annak már kevésbé, hogy miként küszködik az „apostoli, a profetikus személyiség” hiányával. „Ha nem viszi el olyan fiatalon a tüdőbaj – sóhajtozott Kereki Mártonné Kardos Erzsébet –, még miniszter is lehetett volna belőle. Olyan nagy demokratikus emberünk volt ő nekünk.” Ma már tudjuk, hogy az 1929–1933-as gazdasági világválság idején tönkrement erdélyi falvak jószerint az ő kisebbségi társadalomépítő elgondolásai alapján álltak talpra a harmincas évek második felében. A gazdasági-szellemi gyarapodás számottevőbb is lehetett volna, ha nem tör ki a második világháború. A szellem hatalmának a piedesztálra emelését véltem felfedezni abban, ahogy a népi képzelet miniszteri tárcát nyújtott utókorában Balázs Ferencnek. Nem politikai értelemben, persze. A latin eredetű miniszter szavunk a mészkőiek tudatában is a közjó szolgálatát jelentette.

Mészkői látogatásom élményét először a falusiak hetilapjának olvasóival osztottam meg, a Falvak Dolgozó Népének pedig Lőrinczi László (akkori) ürmösi lelkész is munkatársa volt. Így hát ismerősként fogadott, különösen hogy a Baromfiudvar című rovatából „felröppent” kötetét is népszerűsítettem. Balázs Ferenc említésére még inkább bizalmába fogadott. Ilyesmikbe is beavatott: „A püspökség félt Feritől, biztonsági emberei révén állandóan jelentések futottak be »hadmoz-dulatairól«…” Holott ő valójában nem akart sem teológiai tanár, sem püspök lenni. Világtávlatú gondolkodásával és a mindennapi aprómunka vállalásával igyekezett maradandót alkotni. Amikor befejezetlenül maradt kéziratának, az Új ember vallása sorsáról érdeklődtem, azt mondta: Erdő János (1972-től egyházunk főjegyzője, 1994 és 1996 között 29. püspöke) bizonyára tudja, hogy a kézirat hol lappang. Ő az, aki „a központban” a Balázs Ferenc-vonalat képviseli. A meleg beajánlás ellenére Erdő eléggé bizalmatlanul fogadott. Amin ma sem csodálkozom. A magyar forradalom vérbe fojtása utáni romániai megtorlások egyik áldozataként 1959-ben húsz évre ítélték. Hat év múltán, 1965-ben szabadult. Amikor már püspökként kerestem fel, az egyházi levéltárban találtam rá. Beavatott ugyan a kézirat lappangásának történetébe – Rezi Elek teológiai tanár 1997-ben a nyilvánosság előtt bővebben kifejtette ezt (Rezi Elek: Balázs Ferenc teológiája. In: Dáné Tibor Kálmán szerk.: Balázs Ferenc emlékkönyv. EMKE, Kolozsvár, 1997), de Balázs Ferenc teológiai művének időszerűségéről nem nyilatkozott.

A népfőiskola jelentősége népünk életében című 1934-es Erdő-tanul-mányból értettem meg, hogy Lőrinczi László miért tekintette őt „a Balázs Ferenc-vonal” folytatójának (Erdő János: A népfőiskola jelentősége népünk életében. Erdélyi Fiatalok, 1934. IV. 122–128.). A dán, a svéd, az angol, a német, az osztrák, a cseh, a magyar tapasztalatok alapján az akkor huszonegy éves teológiai hallgató erre a következtetésre jut: „Ne várjunk mindent az államtól vagy az illetékes hatóságoktól.” Egy másik írásában ezt a cselekvési programot ajánlja a széthúzások után új utakon elindult erdélyi magyar főiskolás ifjúságnak: „próbáljunk egyszer mi önmagunkon segíteni, hogy aztán tudjunk másokon is segíteni”. Megtudjuk, hogy információs irodát állítottak fel a Székelyek Kolozsvári Társaságának helyiségében (Calea Victoriei nr. 11.), amely elhelyezkedési és diáksegélyezési kérdésekkel is kíván foglalkozni.

Erdő akkor már a Székelyek Kolozsvári Társasága Főiskolás Szakosztályának élén állt, ugyanazt a szerepet igyekezett betölteni a korabeli ifjúsági közéletben, mint Jancsó Béla 1929 és 1932 között. Elnökké választása után, 1934-ben így üti le az alaphangot: „A generációs törekvések, ideológiai építések helyét a főiskolás életben a hivatásos építőmunka gondolata foglalta el. Az ifjúság nemcsak ideológiát akar építeni légüres térbe, hanem készülni akar hivatásos munkájának betöltésére. Észrevette azt, hogy az ő helye népünk lelki, gazdasági és társadalmi irányításánál van. Tehát hivatása van. Őrhelyt tölt be.”

Az Erdélyi Fiatalok megmaradt törzsgárdája 1934-ben hozzálát a romániai magyarság létkérdéseinek módszeres vizsgálatához, egy céltudatos kisebbségi életstratégia – ők modus vivendinek nevezték – kidolgozásához. Attól kezdve a nyomukba lépőkre hárult a diákélet megszervezése, az ifjúsági egyesületek működtetése. Mikó Imre vallomásaiból is tudjuk, hogy az unitárius teológusok az előttük járók közül elsősorban Balázs Ferencre figyeltek. Aki akkoriban kezdte közreadni A rög alatt fejezeteit. Még nem sikerült tisztáznunk, hogy a gyalogosan Mészkőre zarándokló főiskolai és egyetemi hallgatók csapatában ott volt-e Erdő János. De problémaérzékenysége és felelősségtudata világosan mutatja, hogy mélyen megérintette a Balázs Ferenc által Erdélyben meghonosított népfőiskolai gondolat, a szerves vidékfejlesztés mindennapi gyakorlatában újjászülető szövetkezeti mozgalom, amelynek gazdasági és társadalomépítő célkitűzései globalizálódó világunkban sem veszítették el időszerűségüket. A Jancsó Bélának írt mészkői és tordai levelek tanúsága szerint Balázs Ferencnek sem volt közömbös az unitárius teológus érdeklődése. Kritikai megjegyzéseinek is hangot adott a népfőiskolák jelentőségéről értekező Erdélyi Fiatalok-munkatárs „bosszantó” pontatlanságai miatt. Amelyekért már csak azért is „hálás” lehet az utókor, mert ezekben a levelekben nemcsak Balázs Ferenc – 1934 végétől folyamatosan romló – egészségi állapotáról találunk utalásokat; A rög alatt, a Zöld árvíz, az Új ember vallása geneziséről is tanúskodnak. Az 1937. március 23-án kelt mészkői levelében olvashatjuk: „Borítsunk fálylat A rög alatt rögös idejére. Láttam, mehet irattárba. Az Új ember vallásából már vagy 150 nyomtatott oldalra való készen áll, még egy ennyi lesz. Még mindig jó kedvvel írom.”

Hogy mit tartalmaz az Új ember vallása, arra csak A rög alattban kifejtett eszmerendszere alapján következtethettem. Az 1997-es Balázs Ferenc-megemlékezések előkészítése rendjén az Erdő Jánost követő Szabó Árpád püspök úr már elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy a nagyobb nyilvánosság előtt is szó essék az Új ember vallásáról. Helyettesére bízta a mű bemutatását és értelmezését. Rezi Elek a felfedezések varázsával és revelációjával beszélt Balázs Ferenc teológiájáról.