Az Erasmus-program lehetőségeiről
2021-10-04 16:16:45
- Nagy-Bodó Szilárd
Hol jobb tanulni és gyakorlatozni?
Az Erasmusról már sokan hallottak, ennek az európai uniós programnak a keretében mehetnek a diákok félévre vagy egy évre külföldre tanulni. Így hosszabb távon megtapasztalhatják, hogy milyen formában történik az oktatás Európa más egyetemein. Azonban létezik az Erasmus+ is, amellyel nyári külföldi gyakorlatra is lehet menni. Mi tagadás, ez talán az orvostanhallgatóknak a legérdekesebb, hiszen ezáltal megnézhetik, hogy milyen munkakörülmények, felszerelés és milyen esetek vannak külföldön. Viszont tagadhatatlan, hogy nekik van a legnehezebb dolguk is, mert egy másik nyelven kell kommunikáljanak, és az idegen szakkifejezéseket is ismerni kell.
Az Erasmus és Erasmus+ tapasztalatairól Varga Lászlót és Györffy Lillát, a marosvásárhelyi George Emil Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem általános orvosi karának negyedéves hallgatóit kérdeztük.
– Milyen különbségek vannak az Erasmus programok között?
Lilla: Kétféle van: a két hónapos nyári gyakorlat és a féléves vagy éves, itt lehet választani, hogy milyen periódusra megy el a diák. Utóbbi értelemszerűen magába foglalja, hogy a választott egyetemen kell tanulni, míg a nyári esetében nem kell a két egyetem között kapcsolat legyen, hanem egyeztetni kell az adott intézménnyel – a mi esetünkben egy kórházzal –, és amennyiben elfogadják a jelentkezést, lehet menni.
– A féléves vagy éves Erasmus esetében hogyan történik az egyetem kiválasztása, a leszervezés, és mire kell készülni?
Lilla: Be kell nyújtani egy önéletrajzot, és fontos tényező a tanulmányi átlag. Ez és az esetleges kutatások alapján minden jelentkező kap egy pontszámot, és akinek a legtöbb pontja van, az választ először, és így megyünk lefele. A helyek száma korlátozott a különböző egyetemeken.
– Nincs gond a vizsgák és a különböző tantárgyak elismertetésével? Nyilván a hazajövetel után...
Lilla: Ezt már előre lehet tudni. Le kell adni ugyanis egy tervet, hogy milyen tárgyakat akarunk felvenni, és ha itthon aláírják, hogy az a diák tanulhatja azokat a tárgyakat, illetve a választott külföldi egyetem is aláírja, akkor el fogják fogadni. A lényeg az, hogy ugyanannyi kreditpontot kell kint is szerezni, mint itthon. Továbbá a tantárgyak is meg kell egyezzenek a következő évek itthoni tantárgyaival, vagyis nem muszáj negyedéves tantárgyakat felvenni, ha valaki negyedéven megy ki, hanem lehet ötödéves tantárgyakat is.
– Mi a helyzet a nyári szakmai gyakorlattal? Ezt hogyan kell leszervezni?
László: Körülbelül első félév vége felé kihozza az egyetem, hogy lehet nyári gyakorlatot végezni az Erasmus-program keretén belül, ami Európára terjed ki. Az igényléshez le kell adni egy szándéknyilatkozatot, és akárcsak a hagyományos Erasmusnál, ott is készül egy rangsor az egyetemi évek tanulmányi átlaga szerint. Viszont pluszpontot ér, ha az egyetemen a diák egyben demonstrátor is, azaz segít a tanároknak a tanításban, de nem egyetemi oktató. A tanszékek választják ki, hogy ki lehet demonstrátor, általában a jelentkezést követő demonstrátori vizsga függvényében. Erre a tevékenységre tehát lehet kapni egy igazolást, ami szintén beleszámít az Erasmusba. Továbbá a tudományos kutatói munkára, tudományos cikkek publikálására úgyszintén. A rangsor fogja eldönteni, hogy a diák megkapja-e a nyári Erasmus-ösztöndíjat, ami jelenleg körülbelül 1300 euró. Ezt követően Európában bárhol lehet választani egy kórházat, amellyel a diák fel kell vegye a kapcsolatot. Azt, hogy milyen papírok szükségesek – mint például motivációs levél –, a kórház határozza meg. Ha fogadják a diákot, akkor kell készíteni egy tervet, hogy mivel szeretne ott foglalkozni, és a kórház igazgatója mint befogadó fél le kell pecsételje. A szakmai gyakorlat ideje 60 nap.
– Az orvosi képzés során kötelezően kell járni a kórházba gyakorlatozni itthon is. Miben tér el, vagy miben jobb, már ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről, egy külföldi kórházban a gyakorlat?
László: Az eddigi években úgy volt, hogy harmadév végétől lehetett jelentkezni a nyári Erasmusra. Ez az idén változott, most már másodév után is lehet jelentkezni. Mivel mi magyar vonalon tanulunk, az elméletet magyar nyelven oktatják, ezért a legtöbben tőlünk Magyarországra mennek. Az itthoni gyakorlat két részre oszlik. Egyrészt van egy kötelező tanév közi gyakorlat, ezek az ügyeletek, és 4, 6 vagy 8 szükséges, annak függvényében, hogy hányadéves hallgatóról van szó. Ez kötelezően meg kell legyen. Ezenkívül van a nyári szakmai gyakorlat, ha ezt itthon végzi a hallgató, ugyanúgy kell beszélni egy klinikavezetővel, vagy ha van orvos ismerős, akkor meg lehet kérni, hogy mellette lehessen végezni a nyári gyakorlatot. A külföldi folyamatról már volt szó, viszont itthon sajnos nem minden esetben veszik annyira komolyan a gyakorlatot.
Lilla: Én Isztambulban voltam szakmai gyakorlaton, és ez teljesen véletlenül jött össze. Mondta az egyik ismerősöm, hogy neki aláírták a szükséges iratokat, mivel a járvány miatt nagyon nehéz volt bárkit is kapni, aki beleegyezik a gyakorlatba, és fogad, hiszen sok helyen az adott országban tanuló diákokat sem tudták fogadni nyári szakmai gyakorlatra. Amikor ezt meghallottam, akkor a biztosra mentem. Budapesttel úgy voltam, hogy biztos, hogy ott is sokat lehet tanulni, de ha már van egy ilyen lehetőség, akkor ki akartam próbálni valami mást. Bevallom, hogy messzemenőleg jobb volt, mint amire számítottam. A kórház nagyon felszerelt, és olyan beavatkozásokat csinálnak, amelyeket Európa-szerte csak két helyen: Isztambulban és Londonban. Törökország legrégebbi kórházában voltam, ahol rengeteg ember megfordul, és ebből adódóan rengeteg esettel lehet találkozni. Naponta láttam nagyon ritka betegségekből kettőt-hármat is, ezekről eddig csak hallottam.
– Milyen nyelven beszéltetek Isztambulban, és mekkora kihívást jelentett a nyelvi korlát?
Lilla: Angolul beszéltünk. Nekem nem okozott különösebb nehézséget, mert angolul jobban tudok, mint románul. Szerencsére az orvosoknak sem jelentett nagy gondot az angol nyelv. Én a genetikai osztályon gyakorlatoztam, és ott főleg a laborban voltunk, ahol fontos szerepe van a kutatásnak. Három hétig ott voltam, és ez alatt az idő alatt nem igazán volt közvetlen kapcsolatom a páciensekkel. Angolul magyaráztak nekem, ez idő alatt kaptam egy nagyon átfogó képet a genetikáról. Amikorra már betegekkel is kellett beszélni, addigra megtanultam egypár szót törökül, így az alapinformációkat el tudtam mondani. Miután az orvosok befejezték a konzultációt, elmondták nekem angolul, hogy mi volt az eset, hogy értsem meg én is.
– Milyen Magyarországon orvosnak lenni?
László: Elsősorban el kell mondjuk, hogy mindketten most kezdtük a negyedévet. Az első három év preklinikum, és most megyünk be a klinikumba. Én a Semmelweis Klinika Sürgősségi Betegellátó Osztályán voltam. Érdekes tapasztalat volt olyan szempontból, hogy most huzamosabb ideig bejártam a kórházba, és ott dolgozhattam. Nagyon segítőkészek voltak, és óriási előny volt, hogy szabadon tudtunk beszélni a páciensekkel is, nem voltak nyelvi korlátok. Éjjeli ügyeletben, amikor legtöbbször mindössze annyi volt a feladat, hogy fel kellett ügyelni a betegeket, lehetőség volt arra, hogy próbabábukon gyakorlatozzunk. Nem voltunk sokat kint, de jó volt!
– Visszamennétek még egy nyári Erasmusra?
László: Igen. De mivel még nincs bennem letisztázódva, hogy milyen szakterületen szeretnék dolgozni hatodév után, szeretnék minél több mindent kipróbálni. Illetve, Lillával ellentétben, én románul jobban beszélek, mint angolul, tehát nem nagyon tervezek messzebbre menni. Azonban már Magyarországon érződik, hogy sokkal jobban kezdik átvenni a nyugati, a fejlődő orvoslás szokásait és felszereléseit.
Lilla: Mindenképpen visszamennék! Összesen 24 hónapot lehet erasmusozni, és ha egy diák teljesen ki akarja ezt használni, akkor két teljes éves Erasmus- és két nyári képzésre mehet el. Ha lehet, én kihasználnám teljes mértékben. Egyetértek Lászlóval abban, hogy érdemes minél több szakterületet kipróbálni a gyakorlatban. Nekem is van három-négy opcióm, hogy mit szeretnék dolgozni, és ezekből minél többet megnéznék, ha már van rá lehetőség.
– Lilla, mit vársz el az egyéves olaszországi Erasmustól?
– Először is remélem, hogy jól megtanulok olaszul, illetve bízom benne, hogy megtapasztalok egy, az itthonitól eltérő tanítási módot, és kíváncsi vagyok, hogy ott milyen formában adják le a dolgokat. Eddig nekünk itthon preklinikum volt, most kezdődik a klinikum kint is, itthon is, tehát éppen annyira nem fogom tudni összehasonlítani, de nagy reményeket fűzök Olaszországhoz.
