Az EP-frakcióvezetők szerint Junckernek kell lehetőséget adni
Hannes Swoboda, az Európai Parlament (EP) szocialista frakciójának vezetője kedden felszólította az uniós országok állam-, illetve kormányfőit tömörítő Európai Tanácsot, hogy Jean-Claude Junckernek adjon tárgyalási mandátumot, amelynek birtokában az Európai Néppárt csúcsjelöltje megkezdheti az egyeztetéseket az EP-frakciókkal az Európai Bizottság elnöki tisztségének betöltéséről.
Hannes Swoboda, az Európai Parlament (EP) szocialista frakciójának vezetője kedden – a többi frakcióvezető nevében is – felszólította az uniós országok állam-, illetve kormányfőit tömörítő Európai Tanácsot, hogy Jean-Claude Junckernek adjon tárgyalási mandátumot, amelynek birtokában az Európai Néppárt csúcsjelöltje megkezdheti az egyeztetéseket az EP-frakciókkal az Európai Bizottság elnöki tisztségének betöltéséről.
„Nincs ok arra, hogy az Európai Tanács halogassa a folyamatot” – mondta Swoboda az EP-frakcióvezetők brüsszeli megbeszélése után. Szerinte az uniós országok csúcsvezetőinek testülete esélyt kell hogy nyújtson az Európa-párti erőknek, mert a választópolgárok aggodalmaira az elkövetkező öt évre szóló részletes munkaprogrammal kell választ adni.
A vasárnap lezárult EP-választásokon a jobbközép, kereszténydemokrata irányzatú Európai Néppárt szerezte meg a legtöbb mandátumot. A második helyen a szocialisták végeztek. Mindkét pártcsalád megnevezte csúcsjelöltjét – a néppártiak Juncker volt luxemburgi kormányfőt, a szocialisták pedig Martin Schulzot, az EP eddigi német elnökét –, akit az Európai Bizottságnak, vagyis az unió legfőbb végrehajtó intézményének az élére szánnak.
A Lisszaboni Szerződés értelmében az uniós országok csúcsvezetői az EP-választások eredményének figyelembe vételével, minősített többséggel döntenek arról, hogy kit jelöljenek európai bizottsági elnöknek, a parlament pedig egyszerű többséggel megválaszthatja a jelöltet.
Az Európai Tanács és az EP között intézményközi konfliktus körvonalazódik: a parlamenti pártcsaládok úgy értelmezik az előírásokat, hogy az Európai Tanácsnak automatikusan a választáson a legjobb eredményt elért pártcsalád csúcsjelöltjét kell először felhatalmaznia arra, hogy igyekezzen többséget kovácsolni magának a parlamentben, és ha ez a személy nem jár sikerrel, akkor a második helyezett pártcsalád csúcsjelöltjén a sor.
Ez a felfogás magyarázza, hogy a frakcióvezetők értekezlete után a szocialista Swoboda szenvedélyesen érvelt a néppárti Junckernek adandó konzultációs felhatalmazásért.
A tagországok vezetőinek körében ugyanakkor széles körben elterjedt nézet, hogy az EP-választási eredmény figyelembe vételének általánosan megfogalmazott kötelezettségéből a
„csúcsjelölti” státus – amelyet egyébként a Lisszaboni Szerződés nem is említ – nem eredményez semmilyen automatizmust, és az Európai Tanács szabadon eldöntheti, kit jelöl európai bizottsági elnöknek.
A tagországok vezetői tegnap este gyűltek össze Brüsszelben kötetlen jellegű találkozóra. A parlamenti frakcióvezetők Swoboda tájékoztatója után külön nyilatkozatot is közzétettek, amelyben megerősítették a parlamenti álláspontot, és közölték: ezt az álláspontot Joseph Daul, az Európai Néppárt elnöke, eddigi EP-frakcióvezetője, valamint Swoboda közösen adta át a nap folyamán Herman Van Rompuynek, az Európai Tanács elnökének, a kedd esti informális uniós csúcs házigazdájának.
Londoni elemzők: valószínűtlen, hogy Juncker lesz az EU-bizottság elnöke
A jelentős ellenállás miatt valószínűtlen, hogy a néppárti Jean-Claude Juncker elnyerheti az Európai Bizottság elnöki tisztségét – vélekedtek keddi helyzetértékelésükben londoni stratégiai elemzők.
Az Eurasia Group nevű globális politikai-gazdasági kockázatelemző csoport szakértőinek véleménye szerint azonban nehezen lehetne teljes mértékben figyelmen kívül hagyni az európai parlamenti választások eredményét, ezért a valószínűbb kiút az, hogy Juncker nem az Európai Bizottság, hanem Herman Van Rompuy utódjaként az Európai Tanács elnöke lesz.
Az Eurasia elemzői lehetséges jelöltnek tartják a brüsszeli bizottság elnöki posztjára Christine Lagarde-ot, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatóját, Enda Kenny ír kormányfőt, Pascal Lamy korábbi EU-biztost, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) volt vezetőjét, vagy Donald Tusk lengyel miniszterelnököt.
A ház szerint azonban az EU-ellenes erők előretörését hozó EP-választásoknak számos, ennél szélesebb körű következménye is lesz; ezek közül is a legjelentősebb az, hogy a további európai integráció egy időre mindenképpen lekerül a napirendről.
Ez hatással lesz az euróövezeti gondok megoldására, mivel az EU-integráció további mélyítéséhez hasonlóan lehetetlenné válhat a költségvetési integráció elmélyítése is. Ezzel viszont valószínűtlenné válik azoknak az intézményesített költségvetési transzfermechanizmusoknak a kialakítása is, amelyekre a közgazdászok szerint szükség lenne az euró működőképességéhez – áll az Eurasia keddi elemzésében.
A ház szerint a tagállami politikák „elmérgesedő jellege” hatást gyakorol a bevándorlási kérdésekre is, és ezt szintén a valutaunió szenvedheti meg, a bevándorlási szigorítások ugyanis az egyik legfontosabb euróövezeti kiigazítási mechanizmusnak, a munkaerő-mobilitásnak ártanának.
Az Eurasia Group londoni elemzői szerint mindezek következményeként valószínűtlen az EU költségvetés-politikai iránymutatási filozófiájának rendszerszintű változása, ehelyett eseti alapon kötött, ad hoc jellegű politikai kompromisszumok várhatók, amelyeknek gazdasági szemszögből nézve nem mindig lesz értelmük.
FT: nem lehet nem meghallani a populista üvöltést
Súlyos, talán végzetes hiba volna, ha az Európai Unió tagállamainak vezetői nem foglalkoznának komolyan a politikai szélsőségesek előretörésével, és mindent folytatnának tovább, mintha mi sem történt volna – írta a Financial Times európai kiadásának véleményrovatában Gideon Rachman.
A publicista szerint nem a populisták miatti hisztéria jelenti az igazi veszélyt, hanem a nyugalom, az önelégültség.
„Az EU-csúcs fő napirendi pontja valószínűleg egy jellemzően brüsszeli viaskodás lesz, hogy melyik ismeretlen bennfentes legyen az Európai Bizottság elnöke. Jelentős politikai korrekció nem lesz, ugyanis túl nehéz lenne megállapodni arról, hogy mit kellene tenni. Európa szokásosan ezzel az önteltséggel válaszol a felvilágosulatlan tömegek, más néven a választópolgá-rok politikai lázadására” – írja némi szarkazmussal a szerző, majd hozzáteszi: ezt most nem szabad megengedni.
Rachman úgy értékeli, hogy bár a populisták, szélsőségesek gyűlölik egymást, bizarr és egymásnak ellentmondó dolgokat követelnek, kottájuk alaphangja azonos: az EU túl nagy hatalmat kapott a nemzetállamok rovására. Rachman úgy véli, hogy azon országokban, amelyek a schengeni övezetnek és az eurózónának is a tagjai, immár jórészt az EU határozza meg azt a két kérdést, amely hagyományosan a nemzetállamok szuverén joga: a határaik és költségvetéseik fölötti ellenőrzést.
„Az EU vezetői azzal a kihívással néznek szembe, hogy vissza kellene állítani a nemzeti, demokratikus szuverenitást ezeken a területeken, anélkül, hogy magát az uniót lebontanák. Lehet, hogy nem lehet megcsinálni, de meg kell próbálni” – írja Rachman.
A lap publicistája elképzelhetőnek tartja a szabad mozgás korlátozását a schengeni övezetben, és végső soron az eurózóna felbomlását sem zárja ki, mert úgy véli: a gazdaságpolitika és a költségvetések fölötti tagállami ellenőrzés mindaddig nem állítható helyre maradéktalanul, míg a tagállamok a közös pénzt használják. Éppen ezért úgy véli, a büdzsék további központosítására vagy több erőforrás Brüsszelbe csoportosítására vonatkozó bármilyen tervet félre kell tenni, és a lehető legnagyobb mozgásteret kell biztosítani a tagországoknak az euróövezeten belül.
