Az emlékek kiirthatatlanok
2015-05-08 13:47:43
- Kaáli Nagy Botond
„Az elmúlt évszázadban a néprajz és az irodalom sokat elmondott a magyar faluról. Móricz Zsigmond, Németh László, Tamási Áron vagy éppen Bartók Béla művei nemcsak a faluról való tudásunkat határozzák meg, hanem a magyar kultúra alapművei közé tartoznak…”
„Az elmúlt évszázadban a néprajz és az irodalom sokat elmondott a magyar faluról. Móricz Zsigmond, Németh László, Tamási Áron vagy éppen Bartók Béla művei nemcsak a faluról való tudásunkat határozzák meg, hanem a magyar kultúra alapművei közé tartoznak. Mára a falu, és nem csak a magyar, kiment a divatból, az elmúlt évtizedekben többször drámai módon átalakult, meg is szűnt közben, talán. Vagy mégsem? Arra kértem írókat, meséljenek a faluról, a falujukról. Legyen ez egy falu-Látó vagy egy Látó-falu” – írja Vida Gábor a Látó szépirodalmi folyóirat legutóbbi lapszámának felvezetőjeként. A FaluLátó című tematikus lapszám koncepciójában a régebb megjelent VárosLátót követi. Huszonkét szerző faluélményeit, a falu világával kapcsolatos írásait olvashatják az érdeklődők – e legutóbbi lapszámban Vida Gábor, Varga László Edgár, Bánki Éva, Vajda Noémi Anna, László Noémi, Markó Béla, György Péter, Tóth Krisztina, Halász Margit, Lövétei Lázár László, Varga Illés, Hajdú Farkas Zoltán, Fekete Vince, Magyary Ágnes, Márton Evelin, Szabó Róbert Csaba, Váradi Nagy Pál, Selyem Zsuzsa, Felleg József, Láng Zsolt, Virginás Andrea és Vermesser Levente közölt.
A FaluLátó bemutatójára szerdán délután került sor a G Caféban, ahol szerzők és szerkesztők kerekasztal-beszélgetésszerűen ismertették a legutóbbi lapszámot, illetve olvastak fel az abban megjelent szövegekből. A résztvevők közül Szabó Róbert Csaba elmondta, a Látó minden tematikához a szépirodalom felől közelít. – Én olyan történeteket írok, amelyek lényegében falun játszódnak. Ha az ember faluról származik, azzal előbb-utóbb számot kell vetni. A történet, amelyet e legutóbbi Látóba megírtam, valóban megtörtént. Láng Zsolt, aki élt és tanított falun, elárulta, szinte meglett férfiként járt először vidéken, de azóta is vonzódik a falu világához. – Van bennem egyfajta ősbizalom a falu világával szemben. Az emberek ismerik egymást, köszönnek egymásnak. Ahogy László Noémi írja Édes Erdély című versében, falun „máztalanok” az emberek. Ezt tisztán talán ott lehet még megélni, egy vidéki közösségben.
Kovács András Ferenc hozzátette, a falu iránti szeretetet, kötelességtudatot, mint a világba kimenő kisfiú, az édesapja hozta magával a családba. – Két falu úszik be a családi legendáriumba: Abafája és Bözöd, az utóbbiból származik anyám családjának java része. De nagyon közel áll hozzám Marossárpatak, ahol sokszor nyaraltam és Szentábrahám, ahova három éven keresztül jártam. De én így is csak beleízleltem ebbe a világba. Amikor elkezdtük e lapszám szerkesztését, lexikonfélét kívántunk összeállítani, még az sem volt kikötés, hogy csak erdélyi falvakról legyen szó.
Gálfalvi György mint számos, a vidékről riport egykori szerzője elmondta, a falura való figyelés megváltozott 1989 után. – A falu számomra afféle első hely. Abban az időben egyik rémálmom volt, hogy a világ széthullik a semmibe, nekünk pedig kapaszkodnunk kell. Azok az elzárt falvak, amelyek érdekeltek, épp ezt példázták. Érdekelt Üvegcsűr, Nyárádselye… a világ széle. Nekem ez volt a falu. Nagy kérdés volt számomra, hogy hogyan lehet ezeken a helyeken megteremteni a túlélés feltételeit. Összefogással, egymásrautaltsággal. Szociográfiákat, faluról szóló riportokat írtam, és azért örvendek úgy ennek a lapszámnak, mert az a törekvés, amit a hetvenes években képviseltem, elbukott – akkoriban más valóságélményt próbáltunk behozni az irodalomba. A szociográfiában az irodalom volt a lényeg. Mindennek mégis volt valami hajtása a hetvenes évek óta. Teljesen más valóság állt elő. Az a falu, amely évszázadokon keresztül fennállt, eltűnt… Próbáljuk meg kihasználni azt, ami maradt belőle. Például azt, ami ebben a lapszámban megjelenik. Mert az emlékeinket nem lehet kiirtani. Szívből gratulálok a szerkesztőknek, a kollégáknak, nagyon szép szövegekből alkották meg ezt a lapszámot.
