Az első világhírű magyar opera szerzője
Goldmark Károly, az első világsikert arató magyar opera, a Sába királynője zeneszerzője száz éve, 1905. január 2-án halt meg.
Goldmark Károly, az első világsikert arató magyar opera, a Sába királynője zeneszerzője száz éve, 1905. január 2-án halt meg.
1830. május 18-án született Keszthelyen. Családja idővel Sopronkeresztúrra költözött, ahol húsz gyermeket nevelő apja a helyi izraelita hitközség kántora, majd jegyzője lett, elszigeteltségüket növelte, hogy magyar környezetben voltak német anyanyelvűek. Ká-roly nagy nyomorban nőtt fel, még elemibe sem járt, de a zenében tehetségesnek bizonyult. Tizennégy évesen látott először zongorát, s kezdett hegedűórákra járni, ehhez télen-nyáron napi négy órát gyalogolt Sopronba. Itt adta első nyilvános koncertjét, s a városban látott először színházi előadást is.
Tizenhét évesen került a bécsi konzervatóriumba, de életében csak annyi változott, hogy most már a császárvárosban koplalt: előfordult, hogy eszméletlenül találták az utcán, s csak a kórházban derült ki, hogy napok óta nem evett. Tanulmányait félbe kellett szakítania, volt színházi zenész és zenetanító, miközben autodidaktaként képezte magát, s rendületlenül komponált.
Anyagi helyzete idővel javulni kezdett, 1857-ben Bécsben, majd két évvel később Pesten is szerzői hangversenyt adhatott. 1865-ben bemutatták Sakuntala nyitányát, amelyet a hindu Kálidásza költeménye ihletett, s amely meghozta számára az oly áhított sikert. Élete 1875. március 10-én változott meg végképp, amikor a bécsi Operaház Liszt Ferenc közbenjárására bemutatta Sába királynője című operáját. Goldmark több évig dolgozott művén, s majdnem ugyanennyi ideig harcolt azért, hogy az színre kerülhessen. A párját ritkítóan hatalmas siker (a szerzőt negyvenszer tapsolta vissza a tomboló közönség) mindenért kárpótolta, feledtette a fiatal évek nyomorát, megpróbáltatásait. Goldmark másnap európai hírű zeneszerzőként ébredt, művét egy évtizeden belül Európa szinte minden nagy operaháza műsorra tűzte, s Amerikában is bemutatták. Az opera Budapesten 1976-ban volt utoljára látható, s csak negyedszázados szünet után, 2000-ben adták elő ismét, a komponista születésének 170. évfordulója alkalmából a Zsidó Nyári Fesztivál programsorozata keretében, koncertszerű előadáson csendült fel a Dohány utcai Zsinagógában.
Goldmark anyagi gondjai megszűntek, villát vett Gmundenben, ahonnan csak műveinek előadására mozdult ki. 1876-ban született legnépszerűbb szimfóniája, a Falusi lakodalom, a következő évben Hegedűversenye, s számos kiváló kamaradarabot, dalt és kórusművet is komponált. Bár a Sába királynője sikerét nem tudta megismételni, tovább komponált az opera műfajában: a Merlin Artúr király legendáján alapul, A hadifogoly a trójai háború egy rövid epizódját dolgozza fel, a Téli rege Shakespeare színműve nyomán íródott. A házi tücsök címmel meseoperát is szerzett, a Götz von Berlichingen, Goethe azonos című drámája nyomán készült. Budapesten szinte minden operája személyes dirigálása mellett került színre. Magyar tárgyú operát is tervbe vett írni: hozzákezdett Kisfaludy Károly Pártütők című vígjátékának megzenésítéséhez, valamint foglalkoztatta Rátkay László és Dóczy Lajos egy-egy darabjának feldolgozása, ezek azonban nem valósultak meg. Verbunkos és magyaros motívumok ugyanakkor több zeneművében is megfigyelhetők, s már Brahms előtt írt zongorára magyar táncokat.
Nyolcvanadik születésnapját külföldön és Magyarországon is nagy pompával ünnepelték meg, díszelőadásokat rendeztek alkotásaiból, a budapesti Tudományegyetem díszdoktorává fogadta. Szellemi erejének bizonyítéka, hogy 84 évesen komponált zongoraötösének partitúráját egy vonatúton elvesztette, de emlékezetből újra le tudta írni a darabot.
Goldmark Károly 1915. január 2-án halt meg Bécsben. Nem alapított irányzatot, nem volt merész újító, sem virtuóz előadó – „csak” az első világsikert arató magyar opera, a Sába királynője zeneszerzője, a 19-20. század fordulóján az Osztrák-Magyar Monarchia talán legnépszerűbb komponistája. Életműve halála után hamar feledésbe merült, a harmincas-negyvenes években származása, később zenéjének „idegenszerűsége” miatt mellőzték szerzeményeit. Stílusa magányosan áll az utóromantika zenéjében, ahogy ő írta: „minthogy vezetni nem tudtam, másokkal menni pedig nem akartam, egyedül maradtam”. Operáiban Wagner, kamarazenéjében Brahms, szimfonikus alkotásaiban a liszti programzene befolyása mutatható ki, ám e hatásokat teljesen egyéni stílusvilággá integrálta. Keszthelyi szülőházának falán emlékét tábla őrzi, s a városi művelődési központ az ő nevét viseli, Budapesten a 12. kerületben neveztek el róla utcát.
