Románia elnökének kezdettől fogva ádáz ellensége a Románia Tv. Már megszokhattuk, hogy időről időre bombasztikus szalagcímekkel próbál nézőket verbuválni a sorra megígért szörnyű leleplezésekhez.
Románia elnökének kezdettől fogva ádáz ellensége a Románia Tv. Már megszokhattuk, hogy időről időre bombasztikus szalagcímekkel próbál nézőket verbuválni a sorra megígért szörnyű leleplezésekhez. Többször foglalkoztak az örökbe vett három kisgyermek ügyével, amelyben per is indult a Johannis család ellen, de 2000-ben a bíróság végleg felmentette őket. Később azzal vádolták, hogy pénzen vették meg a Ponta ellen tüntetőket. Szombaton délután újabb rémséget ígérő szalagcímre lettem figyelmes, amely szerint bemutatják, hogy milyen aljas eszközöket használt választási kampánya során Johannis, aki állítólag övön aluli támadásokkal ásta alá ellenjelöltjének tekintélyét. A bejátszásokból, amelyek a különböző régiókban szervezett választási nagygyűlésekről szóltak, egy jól átgondolt, túlzásoktól mentes, az emberekhez szóló, aktuális problémáikat jól ismerő jelölt képe rajzolódott ki. Az elképesztőnek beharangozott képsorokon röviden, tömören beszélt, a közvetlenség látszatára törekedve. Ezt erősítették meg a meghívott tekintélyes egyetemi tanárok, politikai elemzők is. A rikácsoló riporter hölgy hiába próbálta őket az ígért botrány irányába terelni, csődöt mondott. A bírálat csúcsa lett volna a Román Fejedelemségek egyesülésének emlékére szervezett iaşi-i ünnepségen mondott elnöki beszéd, amit a riporternő legnagyobb elkeseredésére nagyon jól pontoztak a meghívott személyiségek, akik megjegyezték, hogy a jelentős helyzetekben mondott eddigi szövegei, mint például a Legfelsőbb Bírói Tanács ülésén is, telitalálatok voltak. Megdicsérték a szövegíróját a iaşi-i beszédnek is, amelyben az elnök a felelősségvállalás fontosságára hívta fel a figyelmet. Így lassan meg is dőlt az elmélet a bejelentett aljas aknamunkáról, a jelenlévők viszont kitértek azokra a szarvashibákra, amelyeket Victor Ponta, különösen a két forduló között, elkövetett. Johannist pedig továbbra is titokzatos, a megszokottól eltérő antipolitikusnak nevezték, aki véleményük szerint akkor veszíthet a népszerűségéből, ha sikerre viszi a liberálisokat, hogy átvegyék a kormányzást is.
Magyar részről most dől el, hogy az elkövetkezőkben hogyan fogunk az elnökhöz viszonyulni. A tanácskozástól, amelyen a régiók ügye is terítékre kerül, Johannis eddigi nyilatkozatai és életrajzi könyve alapján nem sok jót várhatunk. Ha fenntartja a választási kampány során tett kijelentéseit, miszerint ő olyan regionalizáció híve, amely a közigazgatás korszerűsítését eredményezi és gazdasági fejlődést hoz, akkor szóba sem jöhet a Székelyföld autonómiája. Életrajzi könyvének 186. oldalán pedig megerősíti, hogy „… regionalizációt nem szabad etnikai vonalak mentén véghezvinni olyan helyeken, ahol több nemzetiség él egymás mellett, ugyanis akkor az adminisztratív probléma nagyon könnyen átváltozhat etnikai problémává, és nem ez a regionalizáció célja. Az igazi tét az, hogy az adminisztráció hatékonyabbá válhasson”. A problémás regionalizációra pedig Spanyolország példáját említi, ahol belementek abba, hogy etnikai határok mentén húzzák meg a régiók határait.
Ezt mondta a választási kampány során, és valószínűleg ezt az elképzelését fogja továbbra is fenntartani, amivel jelentős politikai tőkét kovácsolhat a többség részéről. Szász származását nem tartván fontosnak, „az én családomban különösebben nem tartották ennek a közösségnek a hagyományait”, „meggyőződéses románként” azt vallja, hogy ebben az országban példamutatóan rendezték a nemzetiségiek ügyét. Mindezt nem rejtette véka alá, az erdélyi magyarok többsége mégis rá szavazott. Lehet ezek után meglepődni?
